Idén 15. alkalommal rendezték meg Fotofestiwalt a lengyelországi Łódź városában, ahova a Robert Capa Központ pályázatának köszönhetően mi is ellátogattunk.
HIT THE ROAD: Photographers’ travel
a fesztivál idei fő témája, ami nem csak a szakmának jelent könnyű kapcsolódási pontot, hanem a fotózás iránt lelkes amatőröknek is. Hiszen azon túl, hogy a fotográfia kezdeteihez nyúlik vissza, az utazás, felfedezés és megismerés élményének dokumentálásához, új utakat kínál az élmény és a látvány befogadására és feldolgozására, túl az egyszerű úti beszámoló jellegű képeken.
Az egykori textilipari város elhagyott gyárépületeiben hatalmas kiállítótereket hoztak létre, amik a város több pontján biztosítanak kiváló helyszínt a fesztiválnak. A nemrég kialakított közbringa rendszer pedig jól bevált az egyes helyszínek közötti ingázáshoz.
A fesztivál már csak június 19-ig látogatható, így valószínű, hogy Önnek is lesz ideje autóba pattanni és közel 10 órát vezetni az élményért. Éppen ezért, megpróbáltuk összeszedni és röviden bemutatni az általunk látott legérdekesebb eseményeket, alkotókat és műveket.
Az egyik legelső kiállítás a Grand Prix Fotofestiwal díj finalistáinak képeiből nyílt. A díjat David Fatih nyerte Wolfgang című anyagával, amiben a kvantumfizika egyik úttörőjéről Wolfgang Ernst Pauliról szóló legendát használ geg szerűen. Ezen túl a kiállítottak közül pár személyes kedvencet emelnénk ki. Nick Hannes, a Földközi-tenger országait járta éveken keresztül, és az ott látottakat Mediterranean című anyagában összegezte, Birte Kaufman projektje pedig a legnagyobb számú ír kisebbség mindennapjait, identitásválságát mutatja be.
Az angol Photocopy Club törekvése, hogy az internetről a képek újra kézzel fogható közelségbe kerüljenek. Ennek a legolcsóbb megoldása pedig egy fekete-fehér fénymásolt képekből készült kiállítás és kis füzetek, amik jelen esetben az utazásélmény jellegzetes amerikai életérzését keresték.
A fesztiválon kiállítók között a magyar Koleszár Adél Mexikóban készült anyaga is látható, amiben szociálisan hátrányos helyzetű társadalmi rétegek hithez, valláshoz való extrém viszonyát követte. Az erőszakról, drogháborúkról hírhedt Mexikóban a lét meghatározója a gyökerekhez és az erőszakhoz való kötődés.
Ha már Mexikó és erőszak, a fesztivál szervezői úgy gondolták összekapcsolják Koleszár kiállítását egy dokumentumfilm-vetítéssel Enrique Metinides életéről és egy beszélgetéssel a film alkotójával, Trisha Ziffel. The man who saw too much címmel készült film megmutatja mindazt a brutalitást, amihez Metinides 9 éves kora óta kötődik, ekkor kezdett ugyanis baleseti helyszíneket fotózni. Megrázó közelségű képeit nem csak a napilapok, hanem mára a művészi világ is felfedezte.
A Leica Oscar Barnack díját elnyerő képekből is láthatunk egy válogatást, különös hangsúllyal a feltörekvőként díjazott lengyel alkotótól, Wiktoria Wojciechowska-tól, aki sorozatában a kínai mindennapok múlandóságára fókuszál.
A lengyel származású Chim néven világhírűvé vált David Seymur, a neves Magnum Fotóügynökség egyik alapítójának képeiből is nyílt egy kiállítást, viszont sajnálatos módon kevéssé tűnt élvezhetőnek a hiányzó képaláírások és a mindössze jelzés értékű leírások miatt.
A legmaradandóbb élménye a fesztivál fő témájával (Road trips) foglalkozó kiállítás részeként látható Kadir van Lohuizen munkája. Az egykori holland tengerész a nyolcvanas évek végén vált professzionális fotóriporterré. Via Panam című munkájában az amerikai migrációt és illegális bevándorlást követte végig a Pánameriaki főútvonal mentén, a Tűzföldtől egészen az észak-alaszaki Deadhorse-ig. Az anyag prezentálása szuper, a kiállított fotók mellett négy kivetítőn nézhetjük a teljes történetet, képekkel, videókkal, beszámolókkal.