horoszkóp
IMG 2669

Van úgy, hogy 16 napig egy szarvas az egyetlen barátod

2016.11.20. 10:21

Manapság nincsenek távolságok, háztól-házig gurulunk autóval, a busz is csaknem a saját kertünkben tesz le, és repülővel kiruccanni Milánóba sem jelent kihívást. Éppen ezért nehéz elképzelni, hogy valaki egyedül, egy hátizsákkal nekivág az erdőnek, és  egyhuzamban legyalogol bő négyszáz kilométert.

A gyaloglás tényleg gyaloglást jelent, nincsenek engedmények, nincs fáradtság. Nem lehet felszállni közben a buszra, vagy lestoppolni egy kocsit. Esetleg egy félórát megpihenni, de azt is csak akkor, ha nem kell sietni, hogy odaérjünk az aznapi szállásra. 

A hazai zarándoklat a spanyol El Camino szellemiségén alapul, és minden évben egyre többen nekivágnak, hogy erdőkön, mezőkön, töltésen és a magyar falvak végtelen hosszú során keresztül, az egész országot átszelve eljussanak Esztergomból Máriagyűdig. 

2011-ben indult az első hazai zarándoklat

A Magyar Zarándokút a szent helyeket érintve, Esztergomból vezet a Baranya megyei Máriagyűdre. Különböző történelmi utakat érint, mint például a római út, Árpád-kori utak, keresztes hadjáratok útja vagy a Szent Jakab út. Északról halad déli irányba, országhatártól országhatárig. Teljes hossza: 431 kilométer, kitérőkkel 600 kilométer.

Megálmodója Rumi Imre, akit a spanyol El Camino szellemisége inspirált arra, hogy az önkormányzatokkal közösen megalkossa az útvonalat, és a körülötte lévő infrastruktúrát.

A szervezők szerint az utat elmesélni, vagy másokkal megértetni nagyon nehéz, hiszen minden ember számára mást jelent. Mégis arra vállalkoztunk, hogy megértsük,

hogyan lehet boldogulni heteken át egyedül az erdőben.

Ebben Vida Tímea volt a segítségünkre, aki májusban először vágott neki a zarándokútnak, és 16 nap alatt teljesítette.  [Cikkünkben és galériánkban az ő képeit láthatja – a szerk.]

Két váltás ruha, és egy vízálló cipő 

Zarándokútra mindenki másért indul el: családi vagy személyes gondok, egészségügyi problémák miatt; hogy egyedül legyen, a benzingőzös nagyvárosból visszatérjen a természetbe. Vagy csak azért, hogy kipróbálja, milyen. 

Jött egy gondolat, hogy most el kell indulni. Ennyi.

– mondja a budapesti gyógytornásznő, aki úgy indult útnak, hogy előtte nem volt gyakorlott túrázó. Egy hátizsákkal, és két váltás ruhával vágott neki. Elsőként azt hangsúlyozza, hogy a túrabakancs a legpraktikusabb a hosszú gyalogláshoz, és előtte érdemes bejáratni. A legfontosabb azonban a cipőnél az, hogy vízálló legyen. A halózsákot se hagyjuk ki a csomagból, mert  sok helyen szükség van rá. 

Főként futóruhákat vittem, mert így rétegesen lehet öltözködni. Szálláson kimosod, ami rajtad volt, másnap meg felveszed a másikat. Zuhanyzó és mosási lehetőség általában mindenhol van. 

Zarándokútlevéllel olcsón, 1500-3000 forint közötti összegből meg lehet szállni. Az erre kijelölt helyek főként magánpanziók, családi házak, vagy akár egy plébánia – ahová éppen megérkezünk. Érdemes az út előtt, előre bejelentkezni, mert sokszor nincs ott senki, ha csak úgy betoppan az ember. Ha estig nem jut el egy szállásig, akkor kénytelen ott keresni, ahol pont van. 

Közel ötszáz kilométert gyalog megtenni több szempontból is embert próbáló feladat. Egyfelől fizikailag komoly igénybevétel: vízhólyagok, lábfájdalom, orrvérzés és sorolhatnánk. Az úton sok a nagyobb emelkedő, főleg a Pest megyei szakaszon, ott a kevés kilométer is durvább mintha sík területen megtennénk a dupláját. A nehéz táska is nehezíti az emelkedőkön feljutást.

Volt egy-két reggel, amikor annyira fájt a lábam, hogy elgondolkodtam, mit keresek itt és miért nem megyek haza. Aztán eltelt fél óra és azt vettem észre, hogy átlendültem ezen is, és folytatom az utat. 

Egy teljes napon át csak egy szarvassal találkozol

A fizikai fájdalmak leküzdhetőek – lehet előtte edzeni, állóképességet javítani –, de a lelki felkészülés sokkal fontosabb. Azt mondják, a zarándokút olyan, mintha az életünk kicsinyített mása lenne. Aki elindul, valamit ott akar hagyni az erdőben és valamit mást, újat keres. Csak az a kérdés, hogy a végén mit talál.

Először nagyon furcsa teljesen egyedül menni. Nincs körülötted senki, esetleg egy szarvas vagy őz ugrik el előtted riadtan. Társas lények vagyunk, ha látsz valamit, szeretnéd megmutatni másnak, de nincs ott senki. Ha eszedbe jut valami, azt sem tudod senkinek elmondani. De mint ahogy minden mást az életben, ezt is meg lehet szokni. 

A természet sokkal közelibb lesz, egy csomó dolog ami addig fontos volt, lényegtelenné válik. Az illatok is mások, kitisztulsz, a különbséget akkor érzed a legjobban, ha esténként bemész egy faluba, vagy kisebb városba. 

Az út nemcsak a természethez, az emberekhez is közelebb hoz. Jó érzés volt megtapasztalni, hogy az emberi segítőkészség létezik. Amikor kimerülten megérkezel valahová, és meleg étellel kínálnak, vagy utánad mennek, és szólnak, hogy rossz irányba mész – ezek a gesztusok akkor az egész világot jelentik számodra.

A gyakorlott zarándokok is úgy tartják, hogy az út végére komoly változáson megyünk át, például nyitottabbak leszünk, könnyebben felismerjük a lényeges dolgokat. És önmagunkat.