A szörnyekkel való riogatásnak főleg a dél-amerikai országokban vannak komoly hagyományai. A mexikói anyák például a fotón látható El Cucuy-t alkalmazzák fegyelmezésre. A legenda úgy tartja, hogy a lény altatódal vagy vers formájában figyelmezteti az ifjúságot, hogy engedelmeskedjenek szüleiknek, különben eljön értük és jól megeszi őket. 

Az El Sacomán, vagyis a zsákos ember nem csak a latin országokban ismert, nálunk mumusnak hívják. Az elnevezés a hiedelem alapján egy csúnya öregembert takar, aki gyermekekkel táplálkozik. Emlegetése ezért szintén hatékony eszköznek számít a rendetlen porontyaikat megfékezni akaró szülők kezében.

A mexikói és közép-amerikai kultúrában Los Cadejos néven elhíresült teremtmény egy vörös szemű kutya, aminek kecskepatái vannak. Két változata van, a fehér bundájú egészen jó fej, mivel védelmet nyújt az utazóknak, fekete színű társa viszont inkább a gyilkolászásban leli örömét. Azt beszélik, lehetetlen megölni őket, ha pedig valaki beszélni kezd hozzájuk vagy hátat fordít nekik, könnyen a diliházban találhatja magát.

A Venezuelában tanyázó El Silbón nem más, mint egy férfi szelleme, aki megölte apját és kibelezte feleségét. Nagyapja válaszul megátkozta, így az örökkévalóságig kénytelen hurcolászni édesapja csontjait. A szóbeszéd alapján füttyje intő jelként szolgál. Ha közelről hallatszik, akkor nincs para, ellenkező esetben azonban veszélyről tanúskodik. A horihorgas lény egyik különös ismertetőjegye, hogy sokszor szalmakalapban mutatkozik.

A dél-amerikai La Patasola kedvelt időtöltése, hogy férfiak előtt tűnik fel a vadonban. Általában valamelyik szerettük alakját veszi fel, hogy elcsalogassa prédáját társaitól, majd felfedi igazi valóját, az egylábú szörnyet, ami emberi vérre és húsra éhezik.

Szintén a latin országokhoz köthető a Chupacabra, ami lényegében kecskeszívót jelent. Az elnevezés onnan ered, hogy a medveszerű, tüskés hátú bestia kecskék vérével igyekszik csillapítani mérhetetlen éhségét. Első észlelése 1987-ben Puerto Ricóban történt, de a későbbiekben többek között az Egyesült Államokban és Mexikóban is felbukkant.

A guatemalai El Sombrerón egy apró termetű, fekete kalapba és csizmába öltözött férfi, aki a hajfonás elkötelezett rajongójának számít. Leginkább lovak szőrével szeret babrálni, de olykor kutyákkal vagy fiatal nőkkel is beéri. Az utóbbi esetben a gitárjával ad szerenádot, majd földdel eteti meg áldozatát, mire az képtelenné válik az evésre és az alvásra.

A venezuelai La Sayona egy nő szelleme, aki kifejezetten házasságtörő férfiakra szakosodott. Arról, hogy mit csinál velük, eltérnek a vélemények. A lehetőségek között élve felfalásuk, nemi szervük letépése, illetve egy ritka betegség terjesztése szerepel, amelynek hatására hűtlenségük mindenki számára nyilvánvalóvá válik. 

A Latin-Amerikában Los Duendes néven emlegetett gnómszerű szörny családi otthonok falaiba költözik be. Neki a gyermeki lábujjköröm a kattanása, de nem valami ügyes. Körömvágásra irányuló törekvései gyakran azzal végződnek, hogy áldozatai lábujját is lenyiszálja. 

A Chilében és Argentínában lakozó El Culebrón egy kígyószerű lény, aminek fekete szőre vagy tollai, vörös szemei és jókora, lóra emlékeztető feje van. Idejének jelentős részét kincsek őrzése tesz ki, de alkalomadtán túrázókat és öszvérhajcsárokat is megtámad.

A szintén chilei lakosnak számító El Peuchen egy nagy kígyó, ami repülni is tud és közben sípoló hangot bocsát ki. Úgy tartják, hogy tekintete bénító hatású. Ennek elsősorban azért veszi hasznát, mert kiszívja áldozatai vérét. 

A Dél-Amerikában őshonos El Pishtaco a spanyol hódítás körüli időkből származik. Akkoriban gyanútlan bennszülötteket ölt halomra. Azt beszélik, ellopta a testzsírjukat és kivágta a húsukat, hogy azokat töpörtyűként adja tovább.

A La Pascualita hajdanán egy nő volt, aki az esküvője napján halt meg, majd beköltözött egy próbababába. Viszonylag ártalmatlannak számít, mert csak az otthonául szolgáló boltban mászkál, valamint az év bizonyos szakaszaiban sírni is szokott.

A La Chorca, azaz a bagolynő nappal hétköznapi nőként éli életét, éjszakánként ellenben vérszomjas szörnnyé változik. Kifinomult szaglásával nagy távolságból képes detektálni a kereszteletlen csecsemőket, akiknek a köldökükön keresztül szívja ki a vérét. A hiedelem szerint csak a megkeresztelés nyújt ellene hatékony védelmet. 

A közép-amerikai La Siguanaba egy ló- vagy koponyafejű hosszú hajú nő. Arról híres, hogy szeretteik külsejét magára öltve csal magával gyerekeket és férfiakat. Ezután megmutatja nekik igazi arcát, ami olyan ijesztő, hogy szó szerint halálra rémülnek vagy megőrülnek tőle.

A dél-amerikai La Llorona egy nőnek a szelleme, aki úgy akart bosszút állni félrelépő férjén, hogy egy folyóba fojtotta gyermekeiket, majd önmagával is végzett. Tettének eredményeként kitiltották a mennyből, ahová csak akkor nyerhet bebocsátást, ha felkutatja gyermekei lelkét. A legenda szerint az évek során talált egy alternatív megoldást is. Másokat fojt vízbe, hátha így kicserélheti lelküket saját gyermekéivel. Reméljük, mára kellőképpen kiborzongta magát,

viszlát!