Wynne-Hughes Veronika az a fajta ember, aki nemcsak álmodozik, hanem tényleg megéli az álmait. 2014-ben például hajóstoppal vágott neki az ismeretlennek, és két és fél év alatt szinte fillérekből járta be a fél világot. Mióta hazajött, egy még inkább nagyszabású terv kivitelezésén fáradozik. Gyermekkori vágyát megvalósítva első magyarként szeretne elgyalogolni a Déli-sarkra.
Ha sikerrel jár, egyből három rekordot fel. Ő lehet az első magyar, azon belül az első nő, aki gyalogszerrel jut el a Déli-sarkra, és világszinten is az első tíz nő közt lesz, akik egyedül teljesítették a fokozottan strapás utat. A Velvet a novemberre tervezett, AntarcTrip névre keresztelt expedíció kapcsán beszélgetett el vele.
Az élet többről szól, mint a munka
Ahhoz, hogy megérthesse motivációját, elengedhetetlen, hogy kicsit távolabbra tekintsünk. A világjárónak pszichológus a szakmája, ám nem igazán szereti, ha a munkájával azonosítják.
Úgy érzem, túlságosan meghatároz minket a foglalkozásunk. Engem sokkal jobban érdekel, hogy mik az emberek céljai. Lehet valaki postás, de közben tengerimalacokat gyűjt, vagy balettkoreográfiát gyárt. Ez az egyik oka annak, hogy elindultam. Az életnek többről kell szólnia a munkánál.
Wynne-Hughes számára már egészen fiatalon kinyílt a világ. Szülei egy vitorláson nevelték fel, amivel a Földközi-tengert járták. Azt mondja, a hajóstoppolás nem valamiféle kiváltság volt, amit gyermekkori élményeinek köszönhetett. Ha valaki hajlandó tenni érte, tapasztalatok nélkül is utána csinálhatja.
De mi a fene az a hajóstop?
A hajóstopposok matrózként szegődnek el kisebb, magánkézben lévő vitorlásokra. A feladatuk az, hogy elvégezzék azokat a munkákat, amik a jellemzően idősebb kapitányoknak nehezükre esne. Főznek, felmossák a fedélzetet és gázpalackot cipelnek. Ezzel mindkét fél jól jár: a hajósnak nem kell megszakadnia, míg a hajóstoppos ingyen kaját, szállást kap, és gyönyörű helyekre juthat el.
Máltától Szamoáig stoppolt
2014-ben Máltáról indult útnak, majd folyamatosan nyugatra tartva, szinte napra pontosan két és fél év alatt Ibiza, Málaga, Gibraltár, a Kanári-szigetek, a Karib-tenger, Közép-Amerika, a Panamai csatorna, a Galápagos-szigetek, Francia Polinézia, és a Cook-szigetek érintésével jutott el Szamoáig.
Jó tapasztalat volt. Ráébresztett, hogy ha van hol aludnod, és van mit enned, igazából nincs szükséged semmi másra. Lehetnek persze növényeid, ilyen asztalod, olyan széked, de a léthez alapvetően nem kellenek. Az egyik hónapban összesen 16 eurót (5 ezer forintot) költöttem. Aztán mikor például naptejet kellett vennem, az megduplázta a havi költségvetésem, aminek nem annyira örültem.
Arra ébredt, hogy süllyed a hajó
Kalandozásai során a pozitív és a negatív élményekből egyaránt jutott neki. A leghajmeresztőbb pillanat az volt, amikor kapitánya az éjszaka közepén azzal keltette, pakolja össze az értékeiket, mert süllyed a hajójuk. Talán még soha nem ébredt fel annyira gyorsan, mint akkor. A szárazföld messze a látóhatáron túl volt, így azonnal cselekedniük kellett. Leadták a vészjelzést, és nekiálltak vizet merni.
A parti őrségnek alapvetően egy órás utat kellett volna megtennie, hogy eljusson hozzájuk, de az olasz mentalitás ebben az esetben is éreztette hatását. Amikor a rádión megkérték őket, hogy betűzzék le a neveiket, valami elszakadt bennük.
A sziget, ahol nincsenek boltok
A másik végletet a világ legelszeparáltabb szigetének felfedezése jelentette, ami mindössze egy négyzetkilométeres területű, és csupán 56-an élnek rajta. Meglepve tapasztalta, hogy a pénznek ott mennyire nincs értéke. Nem lehet ugyanis hol elkölteni. A szigeten nincsenek boltok, ahogy szállodák és autók sem. Amikor megkérdezett valakit, hogy miféle bűnügyek történnek náluk, az illető azt mondta, hogy semmiféle. A legrosszabb, ami vele történt, az volt, hogy véletlenül eltették az öngyújtóját.
Egy másik szigetről is hasonló benyomásokkal távozott. A helyi börtönből a hétvégére úgy engedték ki a rabokat, hogy megkérték őket, legyenek szívesek hétfőn reggel 8 órára visszafáradni, mert a börtönőröknek is kell a pihenés.
Ezért választotta az ANtarktiszt
Ahogy már cikkünk elején említettük, Wynne-Hughes számára gyermekkori álom volt az Antarktisz meghódítása. A Déli-sarkvidéket elsősorban azért szemelte ki magának, mert ez az utolsó kontinens, ahol az emberi tevékenység még nem forgatott fel mindent.
Az expedíciót évek óta, a szabadidejében szervezi, ami már önmagában nagy falat, hiszen összességében 35 millió forint a költségvetése. Az összeg egy részét adománygyűjtő kampányával szedi össze.
Azoknak, akik támogatják, különféle ajándékokat kínál fel. Ha valaki úgy kívánja, beleírja az üzenetét a hóba, vagy belekomponálja őt sarkvidéki szelfijébe. A teljes felszerelése viszont még nem állt össze, ezért szponzorok jelentkezését is várja.
Egy hetet töltött a szabadban
Egy antarktiszi expedíció hatalmas fizikai megterhelést jelent, amire több lépcsőben készül fel. Amikor meghallotta, hogy kellőképpen zordra fordul a hazai időjárás, felkerekedett, és egy hetet töltött el a mínusz 20 Celsius-fokos hidegben. A Kéktúra útvonalán ment el Piliscsabától Szárligetig, miközben a szabadban, sátorban aludt.
A miniexpedíciót nem kifejezetten az Antarktiszra szánt holmikban valósította meg. Pincében őrzött, méretre jó, de csak ránézésre vastagnak tűnő ruhákat öltött magára. Előre tudta, hogy nehéz lesz – így is lett. Átnedvesedett zoknija egy ponton ráfagyott, éjszakánként pedig annyira fázott, hogy nem tudott aludni.
Norvégiában tréningezik
A norvégok úgy jöttek a képbe, hogy ezután Norvégiában vett részt egy csoportos tréningen, amit kifejezetten az Antarktiszra készülőknek tartottak. Az első héten főleg az elméleti ismeretekre koncentráltak, majd kimentek a vadonba, ahol egy további hétig bolyongtak.
Jól vette az akadályokat. Általában ő ment legelöl, hatékonyan birkózott meg a sátorállítás nehézségeivel és a csapatból egyedüliként kipróbálta, hogy milyen két szánt húzni egyszerre.
Ezzel azonban még nincs vége. A következő kör áprilisban lesz, akkor már egyedül kell teljesítenie a norvég képzést, azokban a cuccokban, amiket az Antarktiszon visel majd. Az expedíciói kezdetéig emellett folyamatosan fog edzeni: javarészt kamionkereket húz maga után.
1140 kilométert kell gyalogolnia
Az AntarcTrip a számok nyelvén a következőket jelenti:
- 1140 kilométeres távolság,
- 3350 méteres szintemelkedés,
- 20 km/órás folyamatos szembeszél,
- akár mínusz 40 Celsius-fokos hőmérséklet.
Wynne-Hughes novemberben, a kontinens széléről indul, hogy a legegyszerűbb, legbejáratottabb és legbiztonságosabb útvonalat követve, két hónap alatt jusson el a Déli-sarkra. Közel 60 kilónyi felszerelését egy szánon húzza maga után, de 2-3 alkalommal készletutánpótlást is kap majd.
Körülbelül 6500 kalóriát kell egy nap megennem. Ez összejött a tréning alatt is, de így is fogytam egy kilót a végére. Az sokat segít, ha ízlik a kaja, mert két hónapig szinte ugyanazt eszed minden nap. Szerintem szalámit is fogok vinni. Vizet meg a hóból olvasztok.
Két hónapig teljesen egyedül lesz
Az Antarktisz a leghidegebb, legszárazabb és legszelesebb kontinens. Az utazónak attól nem kell tartania, hogy jegesmedvék gyomrában végzi, mert ők az Északi-sarkon élnek. Ezen a vidéken sokkal inkább az jelenti a kihívást, hogy se egy élőlény, se egy baktérium nincs a közelében, csak a halott táj. Ebből adódik egy másik nehézség, a vakfehérség néven ismert jelenség. Mivel minden fehér, néha képtelenség megkülönböztetni a földet az égtől, így kizárólag az iránytűre és a GPS-re támaszkodva lehetséges haladni.
És mi van akkor, ha valami baj történik? Hát az, hogy műholdas telefonon kér segítséget. A bázisról egy háttércsapat, köztük orvos és meteorológus fogja segíteni. Ha a helyzet úgy kívánja, repülővel mennek érte, de lesz nála elsősegélydoboz és egy csomó más eszköz is, amikkel képes ellátni magát.
A fagyás nem úgy működik, hogy arra ébredsz, hogy meghaltál. Vannak jelei, amiket észre lehet venni, és tudod, mit kell csinálni. Lesz olyan reggel biztosan, amikor azt mondom, hogy ebben az időben ki sem dugom az orrom a sátorból. Mehetsz úgy 10-12 órát is, hogy nem teszel meg csak egy-két mérföldet.
Metállal fog lazítani
Szórakozás gyanánt metálzenét és hangoskönyveket visz magával. Amikor aztán eléri célját, egy nagy zuhannyal és valamilyen finom főtt étellel szeretne ünnepelni.
A déli sarkponton találkoznak az időzónák, ami azt jelenti, hogy ha elkezdesz ott kis körökben visszafelé futni, akkor visszafelé megy az idő, és fiatalítasz magadon. Szerintem lefutok vagy harminc kört, és tíz évvel fiatalabban jövök vissza
– viccelődött, majd hozzátette: a Déli-sarkon természetesen a magyar zászlót is kitűzi.
„Nincs lehetetlen”
Expedíciójának legfontosabb üzenete az, hogy nincs lehetetlen. Szerinte a legtöbb ember maga elé állít korlátokat a sok „mi van akkor, ha” jellegű gondolattal, holott sokkal több lehetséges annál, mint amire azonnal rávágjuk, hogy nem fog menni.
Minél tovább halogatjuk a dolgokat, annál nehezebb lesz megcsinálni, és annál kevesebb az esélye, hogy összejön. Annyira kell valamit akarni, hogy lehetetlen legyen, hogy ne történjen meg. Úgy gondolom, hogy ha elkezdesz valami felé menni, a világ és a sors úgy fog alakulni, hogy az neked össze fog jönni.
Az expedícióról itt és itt tájékozódhat bővebben, ide kattintva pedig hozzájárulhat annak sikeréhez, akár néhány száz forinttal is.
