10 éve érintetlenül áll a bécsi kertvárosban Wolfgang Priklopil háza, ahol az osztrák távközlési technikus 1998-tól, nyolc éven át fogva tartotta, szexuálisan és fizikailag is bántalmazta Natascha Kampuscht. A lánynak 2006-ban, 18 évesen sikerült megszöknie, a férfi ezután öngyilkos lett, vonat elé ugrott.
Kampusch megrázó és több ponton ellentmondásos története az egész világot bejárta. A nő még mindig terápiára jár, poszttraumás stressz-szindrómában szenved. Egyetlen párkapcsolata sem volt még, nem képes megbízni a férfiakban. A nő a napokban adott interjút a brit Mirrornak, az újságírót a régi börtönébe, Priklopil házába is elvitte, de fényképeket ott nem engedett készíteni.
Kampusch még mindig sokszor ellátogat a házhoz, ami már 10 éve üresen áll, de már nem zaklatja fel a látvány úgy, mint régen.
Az épület nem tud ártani, csak az emlékek bántanak.
Az épület hátborzongató időkapszulaként áll a telken. A berendezési tárgyak is változatlanul megvannak, de látszik, hogy a ház elhanyagolt. A pincéjét feltöltötték - Kampuscht ott tartotta elrablója – de így is eladhatatlan, a története, illetve az engedély nélkül, gyerekmunkával épített a hozzátoldás miatt.
A most 29 éves nő szerint még ma is sokan azt kérdezik tőle, hogy miért nem szökött meg előbb.
Rabságom egyik legrosszabb pillanata az volt, amikor egy szál bugyiban, éheztetve, összeverve, kopaszon az ajtó előtt álltam, és azt mondta, hogy fussak el, meglátjuk, meddig jutok. Annyira megalázott, és úgy szégyelltem magam, hogy egyetlen lépést sem tudtam tenni. Ekkor azt vágta hozzám: Látod, a világnak nincs szüksége rád, neked itt, és csak itt van helyed!
Kapcsolata elrablójával különös volt, mások számára talán érthetetlen is.
Tulajdonképpen ő nevelt fel. Nem tudsz valakitől csak úgy elszakadni, akivel majdnem annyi időt éltél, mint korábban a családoddal. Nem tudod egyszerűen elfelejteni, mint amikor kitörlöd a képeket a memóriakártyáról.
Kampusch annak idején, a halottasházban megnézte Prikopil holttestét, de mindent megtett azért, hogy ezt eltitkolja a sajtó elől, mert szerinte a kívülállók képtelenek lettek volna a megfelelő nézőpontból szemlélni a dolgot. Érzései összetettek voltak: rettegett tőle, de ő volt az egyetlen kapcsolata is a külvilággal. Élete nagy részében ő volt az egyetlen felnőtt, akit ismert, és miközben verte és erőszakolta, azért etette, ruházta és tanítgatta is. Ugyanakkor tudja, hogy amit a férfi tett, az rossz – és visszautasítja, hogy megtört áldozatként lássák.
A szabadság sem könnyű
A nő azt is elmondta, hogy többször próbáltak férfiak a közelébe férkőzni, kapott levelet őrültektől is, akik részletezték, hogy mit szeretnének vele csinálni. Volt, aki azt állította, hogy szerelmes belé, és feleségül akarja venni.
Kampusch sokat jótékonykodik, kampányol az állatok jogaiért is és pénzt adományozott például Jozef Fritzl, az amstetteni rém családjának (aki 24 évig tartotta fogva saját lányát a pincéjében, és hét gyereket nemzett neki).
Cáfolja azokat a híreszteléseket, miszerint gyereket szült volna Priklopilnak. És azokat az elméleteket is határozottan tagadja, hogy fogvatartójának lett volna bűntársa.
Az emberek időnként meséket találnak ki rólam. Talán így könnyebb számukra megérteni, hogy mi történt.