horoszkóp
20170603 04

Elsősorban a láthatóságért harcolunk

2017.06.18. 23:39 Módosítva: 2017-06-18 23:40:04

Június 1-én indult qlit.hu címmel egy új online magazin, és ezt a kezdeményezést egyedülállóvá teszi az a tény, hogy magyar és kifejezetten leszbikusoknak szól – nem sokan szoktak ilyesmivel próbálkozni. A qlit.hu két alapítójával, Enivel és Dorkával a szombat délutáni hőségben beszélgettünk egy, a kánikula ellenére is meglepően zajos és élettel teli bárban.

Először is lécci mutatkozzatok be a legfontosabb adatokkal!

Eni: Várhelyi Enikő vagyok, 32 éves, a műszaki egyetemre jártam, építészkarra, és most is építészként dolgozom egy nemzetközi cégnél.

Dorka: Szekeres Dorka vagyok, 27 éves, én a Corvinusra jártam marketing szakra, és már sok éve a kommunikációs szakmában dolgozom, most egy médiaügynökség kreatív részlegén.

Honnan ismeritek egymást?

Dorka: 2012-ben rendezték meg Budapesten a EuroGamest (nemzetközi LMBTQ sportrendezvény), mind a ketten ott voltunk szervezők.

Honnan jött a qlit.hu ötlete?

Dorka: Abba a problémába ütköztünk folyamatosan mind a ketten, hogy sok éve próbáltunk újra belekerülni a leszbikus közösség véráramába itt Budapesten, de aztán szép lassan kiderült, hogy nincs számunkra megfelelő, kiterjedt közösség.

Ezek szerint korábban volt?

Dorka: Igen, a EuroGames idején kialakult körülöttünk egy vegyes közösség, fiúkkal-lányokkal, és ez egy ideig működött, de aztán a társaság fele külföldre ment, mindenki máshol kezdett dolgozni, idősebbek lettünk, szétesett a közösség. Azóta a kimondottan leszbikus helyek is bezártak. Kerestük és vártuk, hogy mikor nyílik újra valami ilyesmi, mikor lesz egy új programsorozat, de nem jött semmi. Én is gondoltam arra, hogy esetleg külföldön kéne szerencsét próbálnom, de aztán visszafordultam, és elhatároztam, hogy itt kell csinálni valamit, itthon. Ez volt tavaly ősz elején, és ekkor jött a magazin ötlete.

Működött valaha bármilyen magyar leszbikus sajtótermék?

Dorka: Volt régen egy Pesti Díva nevű magazin, amiről mi is csak hallottunk. Nem mondom, hogy nagyon sokat kerestem volna utána a neten, de indexes fórumbejegyzéseken kívül nem találtam nyomát. Azért az a gyanúm, hogy a Háttér archívumában talán megvannak ennek a számai, amit mindenképpen meg szeretnénk nézni. Mindenesetre ez nagyon régen volt, ma már egyáltalán nem érződik a hatása.

Mennyire régen?

Eni: 2000 körül lehetett.

Na de most már van a qlit.hu. Mi volt a reakció rátok, mik az első tapasztalatok?

Eni: Nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk eddig. Sokan írtak, hogy üdvözlik az új leszbikus magazin beindulását, mert bennük is pontosan ugyanazok a gondolatok fogalmazódtak meg, mint bennünk, csak valamiért nem jutottak el odáig, hogy csináljanak is valamit.

Dorka: Sokan azzal jelentkeztek, hogy régóta gondolkodnak valami hasonlón és szeretnének segíteni. Már a „hivatalos” felhívás közzététele előtt csomóan jelentkeztek, egyelőre velük beszélgetünk, próbálunk mindenkinek olyan témákat-ötleteket adni, ami nekik is tetszik és be tud vele segíteni.

Csak lányok vagytok és csak leszbikusok, ugye?

Dorka: Egyelőre igen. Jelenleg kifejezetten erre fókuszálunk, de később majd szeretnénk tágítani a kört, fokozatosan egyre több mindennek teret adni.

Ha valaki ezt olvassa és most jön meg a kedve, azért ugye jelentkezhet, hogy szívesen csatlakozna?

Dorka: Még jó!

Eni: Abszolút!

Dorka: Folyamatos bővülés a tervünk.

Mi a végső cél?

Dorka: Az egész kezdeményezés magából a célból indult el, és ez a cél egy valami olyasmi hely, mint ahol most ülünk, a Why Not. Ez a budapesti és az idelátogató meleg fiúknak egy olyan hely, ahol mindig pezseg az élet, mindig van itt valaki, mindig vannak programok. Egy ilyesmit szeretnénk a végére, csak leszbikus lányoknak. Lehet vendéglátóipari egység vagy bármi egyéb is, de a probléma egyelőre az, hogy még nincs meg az a közösség, akiknek meg lehetne ezt csinálni. Először valahogy meg kell szólítanunk azokat az embereket, akiknek ez érdekes lehet.

Szerintetek van értelme a pride-oknak? Járnak egyáltalán leszbikus lányok ilyen felvonulásra? Hiszen a pride-okat sokan egy bizonyos típusú meleg férfiakkal azonosítják.

Eni: Természetesen lányok is járnak, bár tény, hogy a sajtóban megjelenő képeken jellemzőbbek az extravagáns férfiak. Aki idegenkedik a Pride-tól, attól mindig megkérdezem, hogy volt-e már, és ha nem, akkor menjen ki és nézze meg, hogy milyen is valójában. Egy teljes közösség van jelen egy ilyen rendezvényen, az egész egy nagy buli, a sajtó ebből mindig csak a legfigyelemfelkeltőbb példákat ragadja ki.

Dorka: Szerintem a pride-nak a legfontosabb része a láthatóság. Elsősorban nem az van a fejemben, hogy a jogaimért harcolok, hanem inkább a láthatóságért – ez iszonyatosan fontos.

Ti a hétköznapokban mennyire találkoztok diszkriminációval, leszbikusok ellen irányuló homofóbiával?

Eni: Nekem nagyon negatív élményem sose volt.

Dorka: Nagyon szerencsések vagyunk, mert soha egyikünket sem ért közvetlen módon hátrány. Viszont sok problémával találjuk magunkat szembe például a qlit.hu kapcsán. Más magazinokat bárki gondolkodás nélkül like-olhat, de a mi célcsoportunknak pont az életéről szóló témával vigyáznia kell. Sokaknak van oka ennyire elővigyázatosnak lenni a diszkrimináció szintje miatt.

Azt lehet mondani, hogy a meleg férfiak könnyebben szoktak céltáblájává válni a homofóbiának, mint a leszbikus lányok?

Eni: Ez így van, a mai napig sokkal jobban kiveri a biztosítékot két férfi, mint két nő. Budapest utcáin azért nap mint nap látni lányokat kézen fogva, fiúkat maximum a Pride idején és a melegbulikban.

De azért kifejezetten leszbikus bulik továbbra is vannak, például a Women on Women, azonban ezeken a partikon meglepően sok szokott lenni a meleg férfi…

Eni: Ez így van, sok bulira jellemző, hogy a leszbikusok arányaiban egyre kevesebben vannak, és így nagyon nehéz új embereket megismerni. Mindenkinek megvan a saját mikrokörnyezete, a saját leszbikus társasága, és ennyi. Ez nehezen áll össze egy nagy leszbikus közösséggé.

Mi egyáltalán az értelme, ha csak lányok vannak egy ilyen bulin? Gondolom, például azt el szeretnétek kerülni, hogy folyton odajöjjenek hozzátok heteroszexuális férfiak és ajánlatokat tegyenek.

Dorka: Mi nem vagyunk annak a hívei, hogy bárkit kizárjunk a bulikról, de tudjuk, hogy sokan kevésbé érzik magukat biztonságban, ha túl sokan vannak olyanok, akik a közösségen kívüliek.

Szerintetek mi a legnagyobb baj Magyarországgal? Mi az a terület, ahol a leginkább fejlődésre lenne még szükség?

Eni: Az LMBTQ-jogok terén azért még mindig sok mindent lehetne tenni, párkapcsolati, házassági jogokkal kapcsolatban, gyerekvállalás terén.

Dorka: Én pontosan ezt, a gyerekvállalást és a gyereknevelést látom a legproblémásabbnak. A bejegyzett élettársi kapcsolat kevesebb, de nem nagyon sokkal kevesebb, mint a házasság, szóval annyira nem borzalmas a helyzet, mint ahogy néhányan lefestik – de a gyerekvállalást és partnerrel közösen való gyereknevelést nagyon megnehezítik.

Egy teljesen más téma: vannak most leszbikus sztárok, akikre fel lehet nézni?

Dorka: Most már vannak, de amikor mi fiatalok voltunk, még nem nagyon voltak.

Eni: A kilencvenes években volt már pár ikonikus coming out, például Ellen DeGeneresé, de akkor még nem nagyon volt internet, és a külföldi sztárok életét internet nélkül nem lehetett úgy követni, mint most.

Merthogy most ki a kedvenceitek?

Dorka: Én nagyon szeretem Kate McKinnont a Saturday Night Live-ból.

Eni: Ellen Page!

Dorka: Neki ráadásul nemrég indult az utazós, meleg témájú realityje. Szeretjük még Sarah Paulsont…

Eni: ...meg Kristen Stewartot! És az amerikai női fociválogatottban nagyon sok nyíltan leszbikus nő van, ott van például Abby Wambach, aki nemrég vonult vissza és most házasodott össze egy bloggerrel.

Dorka: Egy leszbikus keresztény bloggerrel, aki nemrég vált el a férjétől – mindig így emlegetik.

Eni: És nagyon szeretem még a norvég kézilabda válogatottból Grót és Anját, akiknek van egy nagyon aranyos, közös kisfiuk is. Nagyon sokat tud jelenteni egy-egy embernek, hogy vannak olyan híres példák, akikre felnézhet, és láthatja, hogy ilyen is van, az egészben nincs semmi különös.

Ha ti most szerepeltek ebben a cikkben a Velveten azzal, hogy leszbikusok vagytok, nem lehet ebből bajotok a munkahelyeteken? Nem kell aggódni, hogy mit fognak szólni az ügyfelek?

Dorka: Én ezen a problémán azzal túlléptem, hogy a qlit.hu-t a saját Facebook-oldalamon keresztül is hirdettem, és sok munkatárs meg ügyfél látta ott. Semmi gond nem volt. Egy ideig gondolkodtam, hogy megoldjam-e, hogy ők ne lássák, de aztán rájöttem, hogy ez teljesen a projekt ellenében menne.

És a család...? Szülők, rokonság?

Eni: Soha nem volt semmi problémám, ők is mindig tudták természetesen kezelni.

Dorka: Régebben féltettek, úgy álltak hozzá, hogy semmi baj, csak inkább ne nagyon terjeszd, nehogy hátrány érjen, jobb ezt csendben, de most már a pride-ra is együtt szoktunk járni a családommal, a szüleimmel és a testvéreimmel.

Hozzászólna? Írjon nekünk Facebookon!
Elsősorban a láthatóságért harcolunk

Új magyar leszbikus magazin indult Qlit.hu címmel. A két alapítóval beszélgettünk többek között arról, miért fogynak a leszbikus lányok a bulikból.

220 · Jun 18, 2017 11:39pm Tovább a kommentekhez
Facebook Comments