Kordos Szabolcs Luxushotel, Hungary 2 című könyvéből - amely az első rész új kiadásával együtt került forgalomba - már több alkalommal idéztünk, ezúttal egy idős magyar származású milliárdos megalomán partijáról mesél kötet egyik megszólalója. Péter, az ötcsillagos hotellánc recepciósa teljes titoktartás mellett szervezte meg az eseményt.  

Péter is egy grandiózus „társasutazás” közepébe került, amikor a főnöke elhívta egy titkos találkozóra, majd közölte vele, hogy egy ideig a recepciós pult közelébe se menjen, kizárólag ennek az exkluzív csoportnak az ügyeivel foglalkozzon. Egy magyar származású milliárdos – nem az, akire gondolnak, az illető soha nem szerepelt egyetlen óriásplakáton sem – a cége születésnapi partijára kétszázötven vendéget hívott, azokat az embereket, akik véleménye szerint felvirágoztatták a vállalatot. Voltak köztük üzlettársak, partnerek, ügyfelek, dolgozók, barátok és családtagok. A milliárdos személyesen szervezte az utazás minden egyes részletét, az idős krőzus úgy érezte, hogy a túra egyben a saját életműve előtti tisztelgés is, hiszen a cég ő maga, vagyis itt az ő születésnapját és sikerét ünneplik. Amikor Péter főnöke finoman a büdzsé felől érdeklődött, azt a választ kapta, hogy a költségvetés akkora lesz, amekkorának lennie kell, de mindenből csakis a legjobbat fogadják el.

Végigjárták mindazokat a városokat, amelyek fontosak voltak a cég történetében, a találkozó Londonban kezdődött, majd Monte-Carlóban, Berlinben és Budapesten folytatódott. Magángép szállította a vendégeket a helyszínek között, a repülőtéren pedig luxusbuszok várták a csoportot. Minden városban a mi szállodaláncunkhoz tartozó hotelekben szálltak meg, és a szervezés nagy részét is ránk bízták. Ettől volt olyan különleges ez a társasutazás

– mondta Péter.

A vendégek egy teljes bőröndöt kaptak ajándékba, amelyben megtaláltak mindent, amire szükségük lehetett a következő napokban: méregdrága parfümöt, egyenpólót a rendezvényekhez, egy-egy márkás karórát, valamint egy könyvet az alapító életéről, amelyet külön erre az alkalomra szerkesztettek. A kétszázötven ember semmiben sem szenvedhetett hiányt, a tekintetükből is ki kellett olvasni, ha valamelyikük vágyott bármire.

Lehet, hogy megalomán és önimádó túra volt, mégis tiszteltem érte az öreget. Sok milliárdosnak dolgoztam már, és a többségük dúsgazdagon is ügyeskedett. Itt kértek egy kis kedvezményt, ott lecsíptek a költségvetésből, ezt elfelejtették kifizetni, azt nem utalták időben. Itt azonban tiszta volt a helyzet, szabad kezet kaptunk, a vendégek bármit rendelhettek, bárhonnan. Nem volt simliskedés, megadta a módját rendesen. Velünk sem volt szűkmarkú, egy kisebb autó árát vittem haza a munka végén. Isten éltessen, tata, a századik születésnapodat is én akarom szervezni

– mondta Péter.