Ő Grégory Chevalier,

37 éves, 12 éve él Magyarországon, táncos és táncoktató. Mindig érdekes megtudni, hogyan lát minket valaki, aki nyugat-Európából érkezett hozzánk, ezért először ezzel kapcsolatban tettem fel neki kérdéseket. A beszélgetés magyarul folyt, Grégory ugyanis remekül beszél már magyarul, aztán pedig egy órájára is benéztünk.

Fotó: Rostás Bianka / Velvet

Arra a kérdésre, hogy mikor és miért döntött a magyarországi letelepedés mellett, ezt válaszolta: „25 évesen volt egy nagy krízis az életemben. Úgy éreztem, hogy nem mérnök, hanem táncos akarok lenni, de ha az nem is jön össze, akkor legyek legalább tanár, mondjuk franciatanár. Idejöttem Budapestre, mert voltam itt régebben, ismertem pár embert, voltak tánckurzusok, és így kezdődött itt az új életem. Izgalmas volt egy új országban lenni, új dolgokat tanulni, új kapcsolatokat kialakítani, lett egy komoly kapcsolatom is.” Fotó: Rostás Bianka / Velvet

Miért akartál egyáltalán eljönni a hazádból?

„Menekülni akartam a francia kultúrából, mert úgy éreztem, hogy nagyon merev minden, a szabályokhoz nagyon ragaszkodnak. Magyarországon viszont azt éreztem, hogy minden sokkal lazább, lehet a szabályok között mozogni, lehet beszélgetni – emberekkel lehet találkozni, nem egy rendszerrel. Úgy éreztem, hogy Franciaországban csak egy rendszer van, és mindenki benne van ebben a rendszerben, mint egy börtönben, csak nem veszik észre. Lehet, hogy nagyon szép ez a börtön, de attól még börtön. Azt éreztem, hogy itt Magyarországon több szabadság van, mint ott.”

Fotó: Rostás Bianka / Velvet

Mik voltak az első benyomásaid Magyarországról?

„Nagyon egzotikus volt nekem a város hangulata – ez volt az első. Fura volt viszont, hogy korábban voltam Romániában és Lengyelországban, és ott imádják a franciákat. Önmagában az, hogy francia vagy, már elég ahhoz, hogy barátkozni akarjanak veled. Magyarországon ez nincs, itt nehéz volt, sokszor ellenállásba ütköztem, ezért kihívásnak tartottam ezt az országot. De ez az egész átfordult, amikor elkezdtem magyarul beszélni.”

Fotó: Rostás Bianka / Velvet

Hogyan és mennyi idő alatt tanultál meg magyarul?

„Minden tánckurzusom magyarul ment, ott tanultam meg. A partnereim nagyon türelmesek voltak velem, aztán másfél-két év után kezdtem el magyarul beszélni az emberekkel.”

Fotó: Rostás Bianka / Velvet

„Még mindig van sok minden, amit nem értek, úgy érzem, hogy nem fogtam még fel teljesen a magyar nyelv logikáját, sokszor a francia szórendet használom, nem a magyart. A beszédem azért nagyjából rendben van, de amikor olvasni vagy fordítani kell, vagy amikor oktatok, akkor néha nem megy könnyen.” Fotó: Rostás Bianka / Velvet

„A kontakt improvizáció szerintem az egyetlen műfaj a kortárs táncban, ahol sokszor több férfi van, mint nő. Nagyon vegyes a társaság, a többség 25 év fölötti, de van egy 65 éves tanítványom is. Kíváncsiság, nyitottság kell csak hozzá” – mondja Grégory az óráiról, amikre bárki bármikor elmehet, bármilyen előzetes képzettség nélkül. Fotó: Rostás Bianka / Velvet

Amikor arról kérdeztem, hogy mi mindent szeret Magyarországon, többek között ezt válaszolta:

 „Nagyon szeretem, hogy a magyarok sokszor beszélnek a szeretetről. Sokkal többször használják a szeretet szót, mint a franciák. Szeretem a magyar meséket, a magyar népdalokat, a magyar néptáncot. Franciaországban nem éreztem azt, hogy a franciák egy nép, Magyarországon viszont azt érzem, hogy a magyarok egy nép.”

Fotó: Rostás Bianka / Velvet

„Szeretem, hogy azt mondják magyarul a gyerekeknek, hogy ügyes vagy! Franciául ezt a szót ritkán használjuk.” Fotó: Rostás Bianka / Velvet

„Szeretem a Balatont, de csak a nyáron kívül, amikor nincs senki. Szerintem szeptembertől májusig gyönyörű” – folytatta a felsorolást arról, hogy mit szeret Magyarországon.

Fotó: Rostás Bianka / Velvet

A magyar ételekkel kapcsolatban:

„Nagyon tetszik, ahogy a túrót használják Magyarországon, túró Franciaországban nincsen. Mint ahogy nincsenek sós péksütemények sem. Megszerettem a mákot is, a fahéjat is, amit itt szintén sokat használnak. A paprikát, a savanyúkáposztát, a tököt is itt fedeztem fel Magyarországon.”

Fotó: Rostás Bianka / Velvet

A munkájáról, a táncoktatásról ezt mondta: „nagyon örülök, hogy ezt megoszthatom az emberekkel, mert ettől megváltozhat az ember egész élete, átalakulhat, hogy hogyan viszonyul a többi emberhez.” Fotó: Rostás Bianka / Velvet

„Az emberek intelligensek, érzik azt, hogy kitől kaphatnak és kitől nem. Nem fog olyan hozzám jönni, aki úgy érzi, hogy tőlem nem tanulhat.” Fotó: Rostás Bianka / Velvet

„Amikor először elmentem egy ilyen órára, nekem is nagyon furcsa volt. Csak egy évvel később mentem vissza egy következő órára, amikor újra kíváncsi lettem” – mondta arról, hogy milyen volt, amikor ő először próbálta ki a kontakt improvizációt, évekkel ezelőtt. Aztán nevetve hozzátette: „meg kellett emészteni a dolgokat.” Fotó: Rostás Bianka / Velvet

Grégory Chevalier a Zéró Balett társulatban táncol, valamint a Kontakt Budapest Stúdióban tanít kontakt improvizációt, improvizációt és testtudat-technikákat a Jurányi utca 1-ben. Fotó: Rostás Bianka / Velvet