horoszkóp
shutterstock 573093670

Vannak éjszakák, amikor a magyarul kimondott szeretleket a másik nem érti

2017.02.26. 14:00

Folytatjuk olvasónk, Dániel történetét: ezen a héten arról írt nekünk, milyen társaságba került Bécsben. Érdekes, hogy tapasztalatai, gondolatai mennyire rímelnek a magyarok társaságát külföldön szándékosan kerülő Berta írására, illetve azokra az olvasói levelekre, amelyeket azóta kaptunk a témában.

Önnek is vannak hasonló tapasztalatai? Vagy pont, hogy egészen mást gondol a témáról?
Írjon nekünk!

Eddigi írásaimban a munkahelyi és iskolai előmenetelemet mutattam be. Az ezen a fronton végbement változások egymásra épültek, visszatekintve nem voltak különösebben nehezek, elég akarattal, szorgalommal bárkinek sikerülhet. Mostani írásomban a privát életről szólok, amelynek élhetővé tétele jóval nagyobb feladat. Hogy erre van-e jó recept, nem tudom: álljon itt, hogy én hogyan csináltam.

Miután az otthoni légkör az egyik oka volt távozásomnak, így már az elején elhatároztam, hogy nem keresem a kapcsolatot magyarokkal. Ez az elhatározás olyannyira jól sikerült, hogy több mint négy év elteltével sincsen Bécsben magyar ismerősöm. Lehet, radikálisan hangzik, de annyira nem bánom, mert nem egy alkalommal szembesültem vele, hogy attól, hogy más az ország, a magyar mentalitás megmarad.

Így volt ez azzal a teszkós szatyrot cipelő úriemberrel is, aki egyik hazautam során a bécsi pályaudvaron a vonatra szállva „adjatok helyet, köcsög osztrákok!” felkiáltással üdvözölte utastársait.

A magyar mellett az egyik legnagyobb kisebbséget Bécsben a németek alkotják, s mivel a Hamburgban töltött hónapok alatt megszerettem őket, így utam egy német törzsasztal nevű rendezvényhez vezetett. Itt ismerkedtem meg teljesen véletlenül két sráccal, akikkel rövid idő alatt nagy barátság szövődött, és az elmúlt pár évben közel annyit hülyéskedtünk, mint otthon tettem a gimnáziumban. Temérdek éttermet, bárt, szórakozóhelyet fedeztünk fel együtt az osztrák fővárosban; sok helyre elutaztunk, a lengyel, német, magyar, horvát, ukrán, izraeli útjaink során több albumot megtöltő élményekkel lettünk gazdagabbak. Mivel mindegyikőnk új volt Bécsben, a közös ismeretség nagyon jól jött, és hárman már egyszerűbb volt új ismerősökre szert tenni.

shutterstock 491346673

Szolidabban az egyetemen megismert szaktársakkal múlattam az időt, velük egymás szülővárosaiba tettünk kirándulást, ahol a mindenkori házigazda tartott idegenvezetést. Így jutottam el Ausztria vidéki részeire, ahol az emberek barátságosak és vendégszeretőek, a táj pedig gyönyörű. Amikor rám került a sor, természetesen Budapestet is megmutattam. Mindenkinek tetszett, sőt, engem is lenyűgözött, hiszen korábban nem sokszor jártam arra. A két városrész között kígyózó Duna látványa, a magyar ételek, italok íze és a gyönyörű magyar nők egy-egy hétvégére elfeledtették azt a nyomort, szegénységet és kilátástalanságot, ami hozzám hasonlóan sok ezer fiatalt űzött el otthonról.

Huszonéves férfiként persze nem csak hasonló korú srácokkal szerettem volna az időt múlatni, hanem lányokkal is. Erre – mint itt a Velvet hasábjain oly sokan – a közismert randialkalmazásokat hívtam segítségül. Ezek révén sok lánnyal találkoztam, volt, akivel csak egyszer, volt, akivel akár többször is. Érdekes volt látni a különböző kultúrákból érkezők más és más világnézetét, melyek sok esetben hosszú távra nem, azonban rövid időre érdekes kísérői voltak az életemnek. A származásom, ahogy a munkában, úgy a magánéletben sem jelentett hátrányt, sőt sokan inkább érdekesnek találták. Akik ismerték a magyarokat pozitívan nyilatkoztak rólunk, akik nem, azoknak igyekeztem jó benyomást hátrahagyni.

Általánosítani, hogy mely nemzet lányai hogyan csókolnak, milyenek az ágyban, nem szeretnék, mert ez és más tulajdonság sem az állampolgárságtól, hanem az egyéntől függ. Mindegy, hogy osztrák, német, brazil vagy ausztrál, szeretni, boldognak lenni lehet egy más anyanyelvű társ mellett is.

De vannak éjszakák, amikor egy rossz álomból felébredve a magyarul kimondott szeretleket a másik nem érti és el kell fogadni, hogy valószínűleg igazán soha nem is fogja.

Ugyanez fordítva is igaz, ha éveken át nincs, csak külföldi barátnőd, és egy teljesen más közegben élsz, akkor bizony nehezebb a hétvégi látogatás alkalmával beszédbe elegyedni lányokkal, főleg, ha ők kell, hogy elmagyarázzák, honnan van a „mulatási” kifejezés. Mindezek ellenére, egy-egy ponton másképp döntöttem és például otthon maradt volna, biztos, hogy ma kevesebb élménnyel lennék gazdagabb.