horoszkóp
P1140910

Ez nem vidámpark, egy német városban ez a normál tömegközlekedés

2017.04.16. 14:42

Ha ön hallott már Wuppertal városáról, akkor esetleg azért hallott róla, mert ott alapította meg világhírű modern táncszínházát a pár évvel ezelőtt elhunyt Pina Bausch, akiről az alábbi, elképesztően erős filmet forgatta Wim Wenders Wuppertalban, Pina (3D) címmel.

A fenti trélerben feltűnik a másik dolog, amiről Wuppertal híres:

a függővasút.

Más városokban a metróvonalak vagy villamosok képezik a tömegközlekedés gerincét, hát ezen a Köln és Düsseldorf környékén fekvő településen úgy alakult a várostervezés, hogy 1897-ben elkezdték építeni a várost átszelő Wupper folyó fölött ezt a függővasútvonalat, 1901-ben pedig meg is nyitották, és azóta ez a legfontosabb alkotórésze Wuppertal tömegközlekedésének. Évente kb. 28 milliószor utazik rajta a város kb. 350 ezer lakója, illetve az idelátogató turisták.

Én a '90-es évek végén jártam először Wuppertalban, és onnantól kezdve mindig is imádtam a Schwebebahnt, így hívják ugyanis németül ezt a tömegközlekedési eszközt. Semmihez sem hasonlítható élmény egyszerre a városban, de mégis a város felett suhanni ezen a könnyedén libegő, de mégis robusztus és megbízható, ráadásul meglepően gyors szerelvényen. Vidámparkokban szokott ilyen vasút lenni, hogy valahol ez legyen a normális tömegközlekedés, az párját ritkítja a világon. Sajnos.

A kötött pályás közlekedési eszközökért érdeklődőknek, vonatmániásoknak és szimpatizánsaiknak ez egy különleges csemege. Egy átlagos, bár elég szürke tavaszi hétvégén voltunk ott most a napokban, és mégse mi voltunk az egyetlenek, akik folyamatosan filmeztek-fényképeztek a Schwebebahn közelében. Lenyűgöző dolog ez, na.

Elég mókás belegondolni, hogy milyen lenne, ha mondjuk Budapesten sem villamos lenne a 4-6-os, hanem így suhanna a körúti házak között, mint Wuppertalban a Schwebebahn. A modernebb kocsik úgy vannak megcsinálva, hogy a hátsó ablakon ki lehessen látni, mi persze kiláttunk és le is videóztuk a kilátást. Ez a felvétel talán segít elképzelni, hogy igazából milyen egy ilyen csodában utazni.

ÉS a végére még pár érdekesség a Schwebebahnról, amit ügyesen a Wikipédiáról ollóztam ki:

  • A teljes pálya 13,3 km hosszú, amit egy szerelvény kb. fél óra alatt tesz meg.
  • 1950-ben egy Wuppertalba látogató cirkusztársulat felvitt egy gyerekelefántot a függővasútra. Szegényke rendetlenkedni kezdett (nyilván félelmében), erre kidobták a szerelvényből. Az elefántbébi a Wupper folyóba esett, de kisebb sérülésekkel megúszta.
  • 1999-ig a Schwebebahn a világ legbiztonságosabb közlekedési eszközének számított, merthogy majdnem száz éves fennállása során nulla halálos baleset történt a függővasúton. 1999. április 12-én azonban éjszaka felújítási munkákat végeztek, és hajnalban a munkások egy csípőfogót a sínen felejtettek. Ettől kisiklott a reggeli első szerelvény, és a folyóba zuhant. 5 halálos áldozata volt a balesetnek. Azóta még két balesete volt a Schwebebahnnak, de egyik sem járt halálos áldozattal, csak kisebb sérülésekkel.
  • II. Vilmos német császár már 1900-ban kipróbálta az akkor még épülő, meg nem nyitott függővasút-vonalat. A kocsi, amit akkor használt az uralkodó, a mai napig megvan, sőt, használják is: különleges alkalmakkor indítják be a Kaiserwagen nosztalgiajáratát.
  • És ezt mondjuk nem írja a Wikipédia, de az biztos, hogy ha van olyan tömegközlekedési eszköz, amin lehetetlen tujázni, akkor ez a Schwebebahn valószínűleg az.