Paul Janeway, a St. Paul and the Broken Bones énekese 18 éves koráig lelkész akart lenni – írja a Gawker –, de az élete inkább úgy alakult, hogy írt egy betétdalt A szürke ötven árnyalatához. Nem direkt.
Az történt, hogy aláírt egy megállapodást, miszerint a Call me című dalát felhasználhatják a készülő filmben, amelynek még a címét is közölték vele, csak ő nem tudta, mi az. Azt gondolta, biztos valami romantikus vígjáték.
„Azt mondták, nagy dobás lesz a film, és a dal nagy része előkerül majd egy nem-szexuális jelenetben.” Csakhogy az a jelenet nagyjából az egyetlen, amiben nincs szex, és a film kellős közepén van. „Tudtam, hogy egy könyv, de nem tudtam, milyen, úgyhogy örültem a nagy filmnek, a nagy bemutatkozási lehetőségnek. [...] Aztán megláttam, mi ez, és azt mondtam, »Basszus. Ne. Mit tettem?” Azóta már röhög az egészen, és örül, hogy a készítők tartották a szavukat, és az ő dala alatt senki sem dug senkivel.
Azért utánanézhetett volna.