Amilyen egyszerű dolga volt Friderikusznak az előző adásban Rubint Rékával, aki egy nyitott könyv lett az adás végére, olyan értelmetlennek tűnt továbbra is faggatni Árpa Attilát, aki nem sokat árult el az együttalvós műsorban. Friderikusz próbálkozott, kérdezgetett, igyekezett szórakoztatni a vendéget, de Árpa merev maradt, a kanapéig elért a kínos csend fagyott hangulata. Drukkoltam, hátha Árpa Attila segít a Friderikusznak/on, legyen ez egy nézhető adás. De nem.
Mindegy, örüljünk annak, ami van, Árpa pár mondatának a kamaszkoráról, családjáról és a munkájáról. Tényleg csak egy-két infót dobott oda Friderikusznak, de legalább mesélt a müncheni bandájáról, amit ő alapított, még egyentetkójuk is volt, de a pizsiig már nem jutottunk el, úgyhogy nem láttuk, milyen.
Árpa pár napot töltött a rácsok mögött. Elmesélte, hogy egyszer betörtek egy boltba, kinézett magának a bőrdzsekit, úgyhogy be kellett menni. Aztán inkább elvitték a ruhaüzlet teljes készletét, csak egy gond akadt. A kukazsákokba tömött farmereknek volt súlyuk rendesen, még Árpa Attila sem bírta el. Segítség kellett, ekkor jött a szikra, felhívta apukáját, segítsen már neki, aki nem tehetett mást, hazafuvarozta a kisfiát a gatyákkal együtt.
Ennek a korszaknak már régen vége, ma az első a lánya, akiről nem mesélt sokat, ahogy a feleségével való kapcsolatáról sem. Azt viszont bevallotta, hogy sosem tartotta magát jó színésznek.
Igazából Árpa Attilában Friderikusznál született meg a felismerés, nem akar szerepelni. Nem neki való, már elmúlt az az időszak, amikor szívesen beszélt az Argón kívül bármiről.
Mondta Árpa, majd halál boldogan faképnél hagyta Friderikuszt.