Március 13-án írta azt a Blikk:
A cikk szerint Demjén úgy véli, az ORI egész egyszerűen nem fizette be a levont járulékot, ahogy ő fogalmazott:
lenyúlták a zenésznyugdíjakat.
Felmerül a kérdés: hogy lehetséges ez, hogy egy méltán híres, nagyra becsült, legendás zenész és dalszerző-basszusgitáros, a híres Bergendy-együttes ikonikus tagja ilyen kevés nyugdíjat kap? Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatósághoz fordultunk, hogy kiderítsük ennek okát.
Mert a nyugdíj összegének kiszámításához nem a művészi tevékenységből származó tényleges jövedelmet kell figyelembe venni, hanem azt az összeget, amely után az előadóművész a nyugdíjjárulékot megfizette.
Elsőként szögezzük le, hogy Demjén Ferenc nyudíjának összege semmilyen összefüggésben nincs azzal, hogy mivel foglalkozik, mert
a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer keretén belül megállapításra kerülő nyugellátások egységes szabályok alapján kerültek, illetve kerülnek most is megállapításra, függetlenül azon ténytől, hogy az érintett személy életpályája során milyen munkatevékyenységet folytatott, milyen munkavégzés alapján vált biztosítottá
– tájékoztatott dr. Koncz István, a ONYF főosztályvezetője. Ha nagyon akarnánk, akkor bele is mehetnénk az 1993. január 1-jével megváltoztatott nyugdíjrendszer részleteibe, de most maradjunk csak a zenészekre, művészekre vonatkozó dolgoknál.
Változtatni kellett a rendszeren
1993-ig a nyugdíj összegét a nyugdíjazás évében a nyugdíj megállapításáig, valamint a nyugdíjazás évét közvetlenül megelőző öt naptári év közül az igénylőre kedvezőbb három naptári év alatt a főfoglalkozás keretében elért kereset havi átlaga alapján kellett megállapítani. (Tehát, ha mondjuk a nyugdíj előtti utolsó 5 évben nagyon magas bérért dolgozok, de előtte 20 évig nem csináltam semmit, akkor is az utolsó legjobb 3 évemhez mérten kapok nyugdíjat - a szerző.)
Ez a számítási mód azonban nem tükrözte az igénylő egész aktív életpályája során elért kereseteket, a befizetett járulékokat, ezért 1993. január 1-től olyan rendszer került kialakításra, amely 1988. január 1-től kezdődően a nyugdíj megállapításáig terjedő időben elért kereseteket figyelembe venni.
Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság tájékoztatása szerint 1 975-1992. között a művészek egyéni járulékfizetésre voltak kötelezettek, mint munkaviszonyban nem álló előadóművészek, 1992-től pedig egyéni, vagy társas vállalkozóként végezhették tevékenységüket.
Ez úgy működött, hogy az illető annyit fizetett be, amennyit akart. Illetve majdnem, mert persze ennek mindig volt egy minimális értéke. ( 1988. és 1992. között havi 2500 forint volt a legalacsonyabb járulékalap. Majd minimálbér és a járulékfizetési felső határ a kormány által meghatározott mértékben minden évben emelkedett, 2013-tól pedig a járulékfizetési felső határt eltörölték.)
Tehát, ha valaki mindig a legalacsonyabb összeget fizeti be, akkor később kevés lesz a nyugdíja.
Demjén Ferenc a következőket mondta Blikknek.
Az államszocializmus korszakában központilag szabályozták a fellépti díjakat, és tisztán emlékszem, hogy az ORI minden fellépésem után levonta a nyugdíjjárulékot. [...] Meggyőződésem, hogy ezek a kimutatások nem véletlenül tűntek el. Az egykori illetékesek egész egyszerűen nem fizették be a levont járulékokat, magyarul lenyúlták a zenésznyugdíjakat.
Az említett ORI 1958-tól 1991-it működött Magyarországon. Feladata eredetileg a belföldi, majd a külföldi koncertszervezés volt. Ha egy előadóművész egy külföldi szereplésének időtartama meghaladta a 30 napot, akkor a szervező cég, mint például az ORI a hozzá devizában befizetett társadalombiztosítási járulékot forintban átutalta az előadóművész lakhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatóságnak.
Demjén Ferenc bizonyos kimutatások eltűnését említette. Ha ő a járulékfizetési kötelezettségének eleget tett, márpedig elmondása szerint az ORI ezt minden fellépése után levonta, és a cég továbbította azt a társadalombiztosítónak, akkor annak ott kell lennie nyilvántartásban, a saját nevére kiállított nyilvántartólapon, hogy a megfizetett járulék alapján a figyelembe vehető keresetét beszámították.
Demjént nem kell sajnálni, ezt maga is mondta, mert még vannak fellépései, őt az bántja, hogy azok a kollégák, akik
az életüket tették fel arra, hogy másoknak a muzsikálással örömet szerezzenek, ma nyomorognak.