A magyar Exek az édenben pihe-puha kikapcsolódás a brit ökölharcos orgiához képest

Az Éden Hotel óta tudjuk, hogy az egzotikumba pácolt párterápiára komoly igény mutatkozik a nézők részéről.

A Viasat mostani szériájáról, már a Velvet is sokszor értekezett. Most inkább arra helyeznénk a hangsúlyt, hogy az eredeti (angol) verzióhoz, az Ex on the beach-hez képest miért tűnik kissé vérszegénynek a hazai feldolgozás, annak ellenére, hogy kijut bőven a pikáns tartalmakból és a szereplők is kimondottan érdekes, vicces karakterek.

Pár epizódot megnéztünk az MTV-s Ex on the Beach  5. és 6. évadából, hogy legyen viszonyítási alapunk. 

• Geordie Shore-i hagyományok:

Az angolok már egy ideje a trash királyai. Ha pasis/csajos realityről van szó, szakértői pontossággal válogatnak az "óhaza" külvárosi fiataljaiból. A brit srácok, valahogy nyitottabbak mindenre, pontosabban fesztelenebbek a kamerák előtt is, erre pedig a szerkesztők mindig rá is játszanak.

•   A taktikázás szintjei:

Kicsi ország vagyunk, így a balhéink is kisebbek? Valahogy az itthoni realityk nagy százaléka egy komolyan szervezett Rizikó partibba csap át a kezdeti fesztelen bulizgatások után. Rendszerint a játékosok kolonizálják a luxusház pálmaházi részlegeit, kisebb gittegyletekbe csoportosulnak, majd komoly taktikai hadakozásba fognak, míg végül, mindig a legkézenfekvőbb tényezőt ejtik ki. Az angolok nagyobb vehemenciával (ha, tetszik, olykor alpárisággal) kezelik a stresszhelyzeteket, illetve a konfliktusokat. Rendszeres az üvöltözés, kurvaanyázás, és az ökölpárbaj/cicaharc is. Vajon a humánus magyar fiatalok vérmérséklete kevésbé forró, mint az angoloké? Nos a válasz prózaibb, mint hinnénk: míg az angol műsorokban engedékenyek a szerkesztők az ütésváltásokat illetően, azaz nem ejtik ki automatikusan azokat a játékosokat, akik ökölre mennek (inkább csak berohan néhány bodyguard és rendet tesz, majd büntetést kapnak az erőszaktevők), addig a magyar verzióban minden erőszakos megnyilvánulás azonnali kizárással jár. Így, néhány kirívó esettől eltekintve, igazi balhétól mentesek a hazai produkciók. 

• nincs finomkodás, fullba megy a vulgaritás:

A fentebb említett Geordie Shore után a brit tévézés felhagyott a "szalvétával fogunk dolgokat" elvvel és a maga "természetes" hangnemében engedte folyni a diskurzust műsoraiban. Valahogy őszintébben hat az angolok felszabadult, mocskosszájú fröcsögése, mint a hazai szereplők kissé papírízű dumálgatásai. A kérdés, hogy a cenzúrázott beszéd szerkesztői koncepció-e a visszafogottabb hangvételhez szokott magyar közönség miatt.  

• A britek szabadabban kezelik a szexualitást

Hiába kerül egyre több szex, és egyre korábban az ilyen jellegű műsorokba, az egész elmarad az alapanyagul szolgáló angol elődökhöz képest. Valahogy a két műsort ütköztetve érződik, hogy az angolok (még vagy már) szabadabban élik meg a szexualitásukat és az első randin kialakuló csókok is hitelesebbnek hatnak.  

• Az exeknek súlya van

Úgy fest az itthoni szerkesztőknek nem volt olyan jó dolga az exeket illetően, mint az angol kollégáknak. A habokból kitáncoló volt szeretőknek gyakorlatilag minden esetben súlya van. Mert vagy rögtön szerelmi dráma van, párhuzamosan az érkezéssel, vagy ha nem is rögtön robban a párkapcsolati atombomba, szép lassan, szövevényesen kezdi ki a boldog nyaralgatást. A magyar szereplők esetében nincs meg ez a felhajtóerő, inkább csak mint párcserés lehetőségként kerülnek képbe, nem mint a kísértő párkapcsolati múlt szellemei.  

Hogy a fent említett különbségek rosszak-e, vagy jók a magyar közönségnek, azt mindenki döntse el maga, leginkább a tapasztalatok útján. Mindenesetre egy nagyon nagy pirospont adható a magyar készítőknek, ugyanis a felesleges képbevágások sokasága hajókról, partról és a házról jóval kisebb mennyiségben töltik ki a műsormenetet, mint az eredeti, angol verzióban és ez mindenképpen jó dolog.