horoszkóp
IMG 1145

Mielőtt luxusfeleség lett, lakótelepi panelben élt a barátnőivel és párizsis zsömlét evett - interjú Köllő Babettel

2017.10.09. 14:27 Módosítva: 2017-10-09 14:27:58

Eddig két adás ment le a Feleségek luxuskivitelben című műsorból. Sikerült is hétköznapi embernek megmutatni a számukra talán elképzelhetetlen rongyrázó világot, ahol nem számít, ha egy kutya 2-3000 euróba, ha egy táska 900 ezer forintba kerül. A reality egyik szereplőjével, Köllő Babettel beszélgettünk, hogy miért fontos számára a kitapétázott és csillárral díszített wc, hogy mennyire valós az, amit a tévében látni lehet róla, hogy megbánta-e, hogy így képzelte-e az országos szintű ismertséget, amit célul tűzött ki magának. Interjú.

Mit szóltál hozzá, amikor megkerestek a Feleségek Luxuskivitelben című műsorral?

Én azt se tudtam, hogy miről szól ez a műsor. A Los Angelesben élő testvérem mondta, hogy ő néha belenézett, de csak annyit látott belőle, hogy nők szép ruhákban mennek ide-oda limuzinokkal. Az egész család arra szavazott, hogy nem kellene elvállalni, ezért végül úgy döntöttem, hogy igent mondok a megkeresésre. És figyelj, eleinte szerintem még a Viasat se sejtette, hogy ennek ekkora nézettsége lesz, hogy másról se fognak írni, csak a Feleségek luxuskivitelbenről, erre tessék. Még csak két hete megy, de eljutottam arra a szintre, hogy már el sem olvasom az olyan kritikákat, amik úgy kezdődnek, hogy milyen lárvafejű prostituált vagyok. De persze így is eljutnak hozzám a kommentek, hogy nem csinálok semmit, nem is vagyok színésznő, satöbbi. Már bele se megyek, hogy ezeket megmagyarázzam.

Az egyik bejátszóban a következőt mondtad: “az a célom, hogy az egész ország megtudja, hogy ki is az a Köllő Babett.” Miért olyan fontos ez számodra?

Rengeteget játszottam vidéki színházakban, és tudom, hogy a pesti színházakban az játszik, aki országosan ismert. Én ott el is engedtem ezt a dolgot, amikor Gáspár Laci elkezdett a Madáchban játszani. Amivel amúgy semmi gond nincs, arra a szerepre tökéletes volt. Csakhogy ilyenkor megkérdezi magától az ember, hogy akkor most művészkedjek itt tovább, vagy hagyjuk az egészet. Én exhibicionista vagyok, színész vagyok és az a lényeg, hogy ott játsszak, ahol én szeretnék. És igen, lényegében csak a PR-értéke miatt vállaltam el ezt a műsort.

Hogy látod most? A rossz PR is jó PR?

Persze. Teljesen mindegy, hogy mit, csak írjanak az emberről.

Ez a lényeg. Azt mondjuk nem gondoltam volna, hogy ennyi negatív kritikát, megjegyzést kapunk, de ez van. Végülis ez jó, hogy foglalkoznak velünk. És nem mellesleg a műsor indulása óta több felkérést is kaptam. Színházit és tévést egyaránt. Amit akartam, az bejött. Egyelőre úgy tűnik.

Mennyire teszel rá a karakteredre a műsorban?

Amikor kocsiban ülök és vezetek, akkor direkt adom a szőkenőt, mert sokkal megértőbb a többi sofőr, aki látja, hogy mit szerencsétlenkedek, közben meg imádok vezetni, és nyomom neki, mint egy állat. A műsorban is kicsit ráerősítek azért a karakteremre, kicsit többet adok magamból, de azt szoktam mondani, hogy nem színészkedek többet, mint más, csak legfeljebb jobban.

Figyelj, én első kiadásos Ady-köteteket gyűjtök. Ha a műsorban ezekről beszélnénk és egy csésze teát kavargatva festményekről diskurálnánk és műelemeznénk, akkor az a kutyát nem érdekelné.

Az első három rész tényleg nagyon polgárpukkasztó, de aztán előjönnek az emberi dolgok, és a nézők megismerhetnek minket, hogy nekünk is ugyanolyan hétköznapi problémákkal kell szembesülnünk, mint bárkinek, teljesen mindegy, hogy kinek mennyi pénze van.

Félreértés ne essék, a pénz nyilván biztonságot nyújt, ha van. Ha nincs, akkor az egy nehezebb életkörülmény, de attól még ugyanúgy boldog lehet az ember.

Éltem én szerényebb körülmények között, amikor együtt laktam a barátnőimmel egy lakótelepi panellakásban, és hónap végén párizsis zsömlét ettünk. Az is egy baromi jó időszak volt, és nem voltam kevésbé boldog.

Sokan túlmisztifikálják a pénz fontosságát. Ez csak játék. Persze könnyen mondom ezt, de úgy gondolom, hogy ez számomra csak megnyugtató tény, hogy van, de egyáltalán nem boldogít. Sőt! A barátaink között vannak olyanok, akik sokkal gazdagabbak, és baromi nagy teher ez számukra. Hajnali ötkor kelnek és éjfélkor fekszenek, de nem azért, mert addig szórakoznak és költik a végtelen pénzüket, nem, hanem mert annyit dolgoznak, hogy a felépített vállalkozásuk, kis birodalmuk továbbra is megmaradjon. Ez lelkileg és fizikailag is baromi megterhelő.

De te mondtad, hogy csillár, festmény és tapéta nélkül számodra nincs wc. Ez is csak játék?

Ez csak dizájn miatt van. De amúgy nagyon vicces, mert pont az egyik barátnőm akarta felújítani a wc-jét, de úgy, hogy plafonig kicsempézte volna. Mondtam neki, hogy ne csinálja már, legyen úgy, mint nálunk. Megcsinálta és olcsóbban jött ki, mintha az eredeti tervnél marad. Jó, a csillár az ilyen színházi szimbólum, amitől nem tudok elszakadni, annyira a véremben van. Most egy drága sportkocsival jöttem, de ha az első kis autómba kellene beszállnom, akkor se lenne semmi bajom, sőt. Néha persze túllövök a célon. Például apukám dörgedelmes emailben szidott le a 2-3000 eurós kiskutyám miatt. Igen, ilyen drágán nem veszünk kutyát, ezt beismerem, de amikor megláttam, beleszerettem, és nem volt mit tenni. 10 évig bírtam, hogy a férjem nem engedte, hogy a házban kutya legyen, de ennél a kis pominál megtörtem.

És az igaz, vagy költői túlzás volt, hogy gyűlölöd a természetet és csak akkor sétálsz, ha két oldalt üzletek vannak?

Áh, ez abszolút így van. Rossz emlékeim vannak a túrázással kapcsolatban. Gyerekként anyukámékkal sokat voltunk, de sose volt jó élmény. Vagy esett az eső, vagy meleg volt a sátorban, vagy összecsipkedett valami, szóval nekem ezért nem jön be a természet. Én nem fogok azért túracipőt venni, hogy egy erdőben romantikázhassunk Andrással, viszont ha shoppingolásról van szó, akkor kilométereket vagyok képes gyalogolni egy 10 centis tűsarkúban.

A Vivien és közted lévő konfliktus mennyire valódi? Mit szólsz ahhoz, hogy ő nem fog megfohászkodni, mert te idősebb vagy?

Én csak néztem, amikor ez így elhangzott. A barátaim is egyből írtak, hogy mi az a megfohászkodni. Valamiért Vivi azt hiszi, hogy én féltékeny vagyok rá, amiért ő ilyen vékony. Én pont elég vékony vagyok. Nekem ez így megfelel, köszönöm szépen. De alakul ám majd a köztünk lévő kapcsolat, legyen elég ennyi.

Vivien egy nagyon érdekes és kedves lány. Egy igazi Sunshine Barbie, akiből néha előtör a Paraszt Barbie. És színészként figyelve őt, baromi jó tanulmány. Legutóbb alkalmaztam is a nála látottakat egy bemutatómon.

Megjegyzés: Miközben beszélgettünk, Babett magához vette a Michael Kors táskáját, majd kivett belőle egy S-Budget zsebkednőt, és kifújta az orrát.

Te most tényleg kivettél egy közismerten drága márkájú táskából egy, a létező talán legolcsóbb papírzsepit?

Igen? Nekem ez már fel se tűnik. Biztos a férjem kocsijából van. (nevet) Nem hiszed el, de tényleg, ha elmegy a boltba, mert venni kell ezt-azt, akkor mindig a legolcsóbb, semmire se való szalvétát meg zsebkendőt veszi meg. Közben meg a másik oldalon mindenből csakis a legjobbat, meg a minőségit választja. Tök érdekes. Egyszer volt egy olyan sztori, hogy hozta be nekem az ágyba reggeli gyümölcslevemet, de csak félig töltötte a poharat. Megkérdeztem tőle, hogy miért csak annyit hozott. Erre azt mondta, hogy azért, mert drága. Annyira cuki, hogy ilyenekre figyel és azt hiszi, hogy ezzel spórol, de közben meg nem látja, hogy nem a fél pohárnyi narancslé miatt tudunk Dubajba menni nyaralni.

Hozzászólna? Írjon nekünk Facebookon!
Mielőtt luxusfeleség lett, lakótelepi panelben élt a barátnőivel és párizsis zsömlét evett - interjú Köllő Babettel

Teljesen mindegy, hogy mit, csak írjanak az emberről - véli a színésznő.

185 · Oct 09, 2017 02:27pm Tovább a kommentekhez
Facebook Comments