A kiegészített szakértői vélemények alapján elvben nem lesz nehéz meggyőzni az ítélőtáblát arról, hogy veszélyben volt az élete annak a nőnek, akit 2013-ban egy maszkos férfi megtámadott, elkábított, majd a nő nemi szervére maró lúgot öntött.

Az már az elsőfokon eljáró bíró szerint sem volt kétséges, hogy a Budai Irgalmasrendi Kórház volt főigazgatója, B. Krisztián volt a maszkos támadó, aki négy éve a volt szeretője szexuális életét akarta tönkretenni a brutális támadással. A férfit elsőfokon mindössze négy év börtönbüntetésre ítélték, öt évre orvosi hivatásától, hat évre pedig a közügyektől is eltiltották.

Az elsőfokú bíróság előtt viszont a megvizsgált bizonyítékok alapján nem bizonyosodott be, hogy a volt kórházigazgató brutális cselekménye életveszélyes helyzetet idézett volna elő, ezért B. Krisztiánt,

életveszélyt okozó testi sértés helyett, csak maradandó fogyatékosságot és súlyos egészségromlást okozó testi sértés, valamint kifosztás miatt ítélték el.

Az ügyben illetékes Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség szóvivője, dr. Csiha Gábor korábban az Indexnek azt mondta, hogy az ügyészség az elsőfokon megállapított bűncselekmény minősítését helyesnek, a négy éves börtönbüntetést viszont kevésnek tartja, és a másodfokú eljárásban súlyosabb szabadságvesztést kérnek majd.

A megtámadott nő és ügyvédje, Gál András szerint viszont sokkal súlyosabb bűncselekmény valósult meg, mint ahogy azt az ügyészség látja. Szerintük

eshetőleges szándékkal elkövetett emberölési kísérlet

történt, mégpedig előre kitervelten, aljas célból, különös kegyetlenséggel, egy védekezésre képtelenné tett emberrel szemben. A többszörös minősítés miatt ezért akár életfogytig tartó szabadságvesztés is járhat. Szerintük ráadásul az orvos kifosztás helyett, felfegyverkezve elkövetett rablást követett el, ami szintén sokkal súlyosabb bűncselekmény.

A Fővárosi Ítélőtábla tavaly november 25-én kezdte másodfokon tárgyalni az ügyet, de Máziné Szepesi Erzsébet tanácsa már az első tárgyalási napon úgy döntött, hogy kiegészítő szakvéleményt készíttet az ügyben korábban dolgozó igazságügyi orvosszakértőkkel, hogy tisztázhassák az olyan kérdéseket, mint hogy Renner Erika

  • élete veszélyben volt-e, hogy
  • nem B. Krisztiánon múlt, hogy nem következett be a legrosszabb,
  • mert ő orvosként átlátta a veszélyeket, tudta, hogy akár halál is bekövetkezhet, de nem érdekelte.

Már akkor életveszélyben volt, amikor csak elkábították

A múlt héten elkészültek a kiegészített szakvélemények, és ha ezek nem, akkor valószínűleg semmi nem győzi meg a bíróságot arról, hogy a maró lúggal leöntött nő meghalhatott volna. A Velvet birtokába került iratok alapján Renner Erika hatféle okból volt életveszélyben, és már akkor ebbe az állapotba került, amikor a támadó még elő sem vette a lúgot, csak elaltatta a nőt. Az igazságügyi orvosszakértő szerint amennyiben 

nincs kellő gyakorlat, illetve a szövődmények elhárításához nem állnak rendelkezésre megfelelő eszközök, akkor akár halálos következménye is lehet az otthon végzett, gyakorlat nélküli gyógyszerrel előidézett mély alvó állapotnak.

Életveszélyt rejtett önmagában az is, hogy a támadó a megcsonkított, és még altatásban lévő nőt magára hagyta, sőt, bezárta a lakásba és a kulcsokat elvitte. A lúg az elképesztő roncsolás mellett halállal végződő fájdalom- és égési sokkot okozhatott volna, ha Renner Erika nem kap időben szakszerű ellátást. Az égési sokk része kálium-és folyadékvesztés, ami szintén végzetes következményekkel járt volna, akárcsak a fertőzésveszély, amit a támadó csak tetézett azzal, hogy a nőt egy olyan pokrócba csavarta, amit korábban a család kutyája használt.

Az, hogy Renner Erika a támadás után viszonylag gyorsan kórházba került, csupán a vakszerencsének köszönhető. Miután nem ért be dolgozni, és telefonon sem tudták elérni, a barátok már déli 12-kor, a támadás után körülbelül három órával a lakásánál voltak. Ezt viszont senki sem láthatta előre, a támadó sem, így nem is számolhatott azzal, hogy áldozata néhány órán belül úgyis orvoshoz kerül. Logikusan azt várhatta volna, hogy a nőre majd a kamaszkorú gyerekei fognak rátalálni, akik közül a lányt leghamarabb 15:15-re, a fiút 17:30 lehetett hazavárni, derült ki az Index korábbi cikkéből.

De miért olyan fontos az időtényező?

Gálék a másodfokú eljárásra már magán-szakvéleménnyel is készültek. Dr. Szeles Géza igazságügyi orvosszakértő többek között rámutatott arra, hogy

  • az égési sokk az égési sérülést követően az első 72 órában szokott bekövetkezni, hogy
  • időszerű és szakszerű orvosi ellátás hiányában az égési sokk bizonyosan létrejött volna a sértettnél, hogy
  • az égési sokk közvetett életveszélyes állapot, és megfelelő beavatkozás nélkül a sérült halálhoz vezethet, és hogy
  • a nő túlélési esélyeit lényegesen javította, hogy 5-7 órával korábban találtak rá, mint amire számítani lehetett.

A megállapításokat a korábban kirendelt szakértőnek is véleményeznie kellett, dr. Molnár Miklós pedig

kivétel nélkül egyetértett azokkal.

Az ügyvéd szerint a kiegészített és a korábbiakhoz képest sokkal részletesebb szakvélemények alapján szinte kizárt, hogy a későbbiekben ne módosulna a vád. A védő megjegyezte, hogy ugyanez a tanács néhány éve egy édesanyát emberölés kísérlete miatt hét év szabadságvesztésre ítélt, mert a nő a vita hevében szándékosan öntötte le gyerekét forró levessel. Renner Erika esetében azonban nem egy indulati cselekményről van szó, hiszen B. Krisztián készült a támadásra. 

További fontos különbség a két ügy között, hogy esetünkben az emberölés négyszeresen minősül. A felfegyverkezve elkövetett rablás pedig önmagában 5-10 évig terjedő büntetési tétellel fenyeget, valamint öt másik másik bűncselekmény – személyi szabadság megsértése, kábítószerrel visszaélés, bankkártyával visszaélés, okirattal visszaélés és a magánlaksértés – is megvalósult.

Az ügyet február 24-én, pénteken tárgyalja tovább a Fővárosi Ítélőtábla, és ha minden jól megy március 10-én jogerősen ítéletet hirdethetnek.

(Borítókép: Renner Erika és barátja a másodfokú tárgyalás első napján. Fotó: Ajpek Orsi/Index)