Azzal nem foglalkoztam, hogy ők csak dugni akartak

„Antónia levelére reagálnék” – ennyi bevezetőt írt Benjamina az alábbi levélhez. Antónia egy olyan kapcsolatban él, vagyis inkább most már csak élt, amiben a srác kihasználta őt, de az anyagi helyzetük és Antónia nagylelkűsége miatt mégis egymás mellett maradtak. Több válasz is érkezett Antóniának, de ez azért az egyik legfontosabb közülük, mert Benjamina azt írja, hogy ő is volt ugyanilyen helyzetben. Sőt, azt is elmeséli, mit és hogyan változtatott ahhoz, hogy végre kiegyensúlyozott kapcsolatban élhessen. Ön szerint megállja a helyét Benjamina tanácsa? Vagy ön ehelyett valami mást mondott volna, más a tapasztalata? Kérjük, írjon ön is a Randiblog e-mailcímére!

„Idén leszek 27, stabil párkapcsolatban élek már több, mint egy éve. Persze nem volt ez mindig így. Komolyan vehetetlen volt az egész...18 éves lehettem, amikor megérkezett az életembe a NAGY SZERELEM, legalábbis akkor azt hittem, azt találtam meg. Hosszú lenne részletezni végtelennek tűnő románcunk minden egyes pillanatát, így összefoglalván: a srác akárhányszor csak tehette, megalázott, és elhitette velem, hogy semmit nem érek, miközben én szentül hittem, hogy nekem mellette van a helyem. Ezután évek szaladtak el úgy, hogy szinte minden szembejövő jöttmentbe annyira szerelmes akartam lenni, hogy meg is győztem magamat arról, hogy nekem igenis érzelmeim vannak az akkor éppen adott srác iránt. Azzal persze nem foglalkoztam, hogy ők valójában csak dugni akartak (holott ez teljesen nyilvánvaló volt).

A nagy változás akkor következett be, amikor egy kicsit több időt szántam magamra, és arra, hogy átgondoljam, mit is érek én, és mit azok a végtelenül éretlen srácok, akik mindig az utamba botlottak. Merthogy mind azokban a kapcsolatokban, ahol az embert megalázzák, mind azokban, ahol abúzus éri, szerintem két alapvető probléma áll fent, jelesül: teljes érzelmi éretlenség a férfi részéről, míg az önbecsülés teljes hiánya a nő részéről.

Ugyan a történetünk néhány ponton eltér, egy-két dolgot mégis tanácsolnék Antóniának: erőlködni azon, hogy rád találjon az a srác, aki mellett majd jól érzed magad, végtelenül kontraproduktív. Azzal, hogy – ahogy számomra a leveledből kitűnik – türelmetlen és elkeseredett vagy, kizárólag olyan pasikat fogsz bevonzani, akik a lelki instabilitásodat ellened fogják felhasználni valamilyen formában. Az, hogy a pénz miatt belekeverted magad ebbe a rendkívül kényelmetlen élethelyzetbe, egy általad meghozott tudatos döntés. Szerintem szard le a pénzt, és fuss, amilyen messze csak tudsz! Egy ideig ne foglalkozz pasikkal, hanem koncentrálj magadra, arra, hogy te ki vagy, mik a céljaid, a jó tulajdonságaid. Tanuld meg szeretni önmagadat, mert amíg ezt nem teszed meg, más sem fogja ezt megtenni helyetted.

Én is voltam Antónia, de kinőttem ebből a szerepből, mert több tudatossággal, és saját magam irányába több tisztelettel és elfogadással kezdtem élni az életet.

A pasim a világ legrendesebb, legszexibb és legokosabb sráca, aki soha nem bántana meg, és nincs nap, hogy elmulasztaná elmondani, mennyire szeret és nagyra tart azért, aki vagyok.

A magabiztosság hosszú távon is vonzó, és szexi – ez az én tanulságom.”