Támogatnám András levelét, amelyben arról ír, hogy normális adatlappal lepattan a társkeresős oldalakon… Leírnám a saját tapasztalataimat, pedig az én életem sokszor kalandos, csavaros eseményeket rejt.

András álnevű olvasónk levele két hete jelent meg itt a Randiblogban, ha ön még nem olvasta volna, kattintson érte ide! Nos,  alább Valérián beszámolóját közöljük, ami ugyanúgy a szokásos címünkre érkezett e-mailben, mint a Randiblog Inbox posztsorozatban közölt valamennyi levél.

Sokan foglalkoztak már azzal, milyen szerepet játszanak az anyagiak társkereséstől, és Valérián most ehhez hozzáteszi a magáét – figyelmeztetve arra, hogy az ő helyzete, illetve életpályája valamelyest szokatlan. Ráadásul Valérián egyszer csak úgy döntött, hogy külföldre költözött, szóval ha ön eddig azt hitte, hogy tipikusan csak a magyar nők anyagiasak, akkor lehet, hogy az álláspontját meg fogja változtatni, ha elolvassa, mit ír Valérián.

Szívesen válaszolna? Megosztaná ön is a tapasztalatait? Kérjük, tegye! Íme a címünk, ide várjuk a leveleket – nálunk álnéven bármiről mesélhet!

Egy férfinak ha lehet, az egyik legnagyobb stressz az életében, amikor megkéri a barátnője kezét, a másik, amikor el is veszi őt. Mivel egyik pillanat sem az a kategória, amit csak úgy simán elfelejt az ember, jobb rendesen felkészülni rájuk. A legtöbb pasi ezért már a lánykérésnek is igyekszik körültekintően megadni a módját, hogy reményei szerint elkerülhessen minden olyan lehetséges élethelyzetet, amely kínos emlékké változtatná a romantikus pillanatot.

Sorsszerűen véletlenül nyitottam meg Mózes levelét tartalmazó cikketeket, mert nem igazán van időm Velvetet olvasgatni. Ugyanis a szabadidőm lehető legnagyobb részét a családommal, csodálatos feleségemmel és három gyermekemmel töltöm. Viszont ha már így alakult, akkor tíz év házasság alapján szeretném megerősíteni a sorstársam által leírtakat.

A sorstárs szóból ezúttal nem szabad semmi negatívra asszociálni: Mózes levele pont azzal tűnt ki a Randiblog Inbox sorozatban megjelenő posztok közül, hogy végre egy olvasónk arról számolt be, hogy van társa és boldogok együtt.

Nos, Mózeshez kapcsolódva ezúttal Szilárd álnevű olvasónk számol be hasonlóról, és két dolog miatt különösen örültünk ennek a levélnek. Egyrészt Szilárd leírja, hogy a gyakorlatban mit tesznek azért, hogy a kapcsolatuk működjön – érdemes megfontolni ezeket az ötleteket. Másrészt Szilárdék kapcsolata rendhagyó abból a szempontból, hogy nem monogámiában élnek, amint az a címnek kiemelt mondatból is egyértelmű.

Ön mit gondol az alábbiakról? Mik a tapasztalatai? Van kedve valamit megosztani? Kérjük, írjon nekünk e-mailt ön is ugyanúgy, ahogy Szilárd tette, alább találja a címünket!

Rendszeres olvasótok vagyok, s azt hiszem ez a levél most egyszerűen kikívánkozik belőlem. Az általam olvasott történetek többségében valahogy mindig a másik fél a hibás, valahogy jobban szeretjük a másikat okolni, ha valamiért nem vagyunk boldogok. De biztosan ez a megoldás?

Ez az olvasói levél olyasvalakitől jött, aki e-mailje tárgymegjelölésében Hisztikirálynőként mutatkozott be, de azért ennek a posztnak a kedvéért egy rendes álnevet is adunk neki: azt, hogy Loretta. Persze Loretta nem véletlenül mutatkozott így be, az általa annak idején rendezett hisztik ugyanis központi szerepet játszanak a következő sztoriban, viszont azt talán jobb, ha már most hozzátesszük, hogy ezek a hisztik nem csak úgy a semmiből jöttek, hanem a címben kiemelt incidens vezetett el hozzájuk.

Mégis, utólag visszatekintve ezekre a veszekedésekre, Loretta már teljesen máshogy értékeli a hisztiket, mint annak idején. Hogy mi változott? Hát ezt már nem fogjuk Loretta helyett elmesélni, inkább csak emlékeztetjük önt, hogy a Randiblog Inbox rovatban az ön történetének is van hely! Ha van kedve megosztani a tapasztalatait társkereséssel-párkapcsolatokkal kapcsolatosan, kérjük, írjon nekünk e-mailt a szokásos címünkre!

Hódi Pameláról az volt a hír a napokban, hogy megfogadta, hogy nem teszi ki gyermekét többet a közösségi oldalakra, de közben az exe, Berki Krisztián újranősült nemrég. A lakodalomról eddig nem volt nyilvános kép, de most felkerült egy csókfotó a híresség hivatalos Instagramjára egy mélyenszántó idézettel, ami szerint a férfiak genetikailag a hódításra vannak programozva, nem a hűségre,

de...

ha [egy férfi] megtalálja azt az egyetlen Nőt, akihez nem csak testtel képes kötődni, akkor attól a perctől, hogy saját szenvedése árán férfivá érjen és megértse, nem pusztán az ösztönök és a hormonok teszik férfivá, hanem a szeretet és a lelki érettség legtisztább, legmagasabb szintje. Amelyben nem léteznek kicsinyes és önigazoló hazugságok. (Montorffy Letti)

Kelemen levele arról szólt, hogyan vette el a legszebb éveit, hogy nem mert előbújni. Nos, én egy heteró nő vagyok, a levelem nem a coming out-ról fog szólni, hanem arról, hogy nekem is bizony elszaladnak az évek a fejem felett, bizonyos félelmeim miatt.

Mária álnevű olvasónk alább olvasható levelének a bevezetőjét olvasta el ön most, és itt félbe is kell szakítanunk Máriát, egyrészt, hogy emlékeztessük önt Kelemenre, aki meleg férfiként úgy érzi, éveket veszített el azzal, hogy nem mert felvállalni magát.

Viszont amíg Kelemen azt mondja, a coming outtal egy hatalmas lépést tett a megoldás felé és maga mögött tudta a fölöslegesen elvesztegetett időszakot, addig Mária heteró nőként nem tudja, mivel győzhetné le a félelmeit, amik miatt úgy érzi, hogy számára most peregnek az évek hiába. Levele kérdéssel zárul, szóval ha ön tudna mit válaszolni Máriának, ha szívesen megosztaná saját tapasztalatait, kérjük, írjon nekünk ön is! A címünk továbbra is a szokásos, ebben a dobozban találja itt alább.

Pontos okot nem tudok, hogy miért írom meg ezt a kis gondolatmenetet, talán csak próbálok egy-két férfinak (és akár nőnek) segíteni, hogy ne modern szemmel nézzenek a világra.

Ambrus álnevű olvasónk levelének bevezetőjét olvasta ön fent, alább máris folytatódik a levél, csak előbb még beszúrunk ide egy-két közérdekű és/vagy fontos információt. Kezdve természetesen azzal, amit oldalt a keretesben is olvashat: ez itt a Randiblog Inbox rovat, ahol olvasóink leveleit publikáljuk álnéven. Ha Ambrushoz hasonlóan az ön lelkét is nyomja valami, amit szívesen megosztana, ha van valami párkapcsolatokkal-társkereséssel-szakítással kapcsolatos mesélnivalója, kérjük, írjon nekünk a Randiblog alábbi e-mailcímére!

És álljon itt még annyi, hogy az utóbbi időben sokan írtak amiatt, hogy szinte kilátástalannak találják a társkeresést, és Ambrus levele pontosan illik ebbe a posztfolyamba. De amint azt Ambrus a bevezetőben is kiemeli, tudja, hogy a nézetei nem esnek egybe azzal, amit manapság sokan a modern szemléletnek fogadnak el. Hát nézzük!

Véletlenül találtam erre az oldalra. Leírom az én tapasztalatomat – elég tanulságos –, hogy a kevésbé, vagy a sehogy nem elfogadók lássák, így is lehet.

Melinda álnevű olvasónk levelét közöljük ebben a posztban, és nagyon örülünk, hogy Melinda végre megtalált minket, mert remekül illik a levele a sorba azok után a posztok után, amiben meleg olvasóink arról írtak, hogy nem tudják a szüleik előtt teljes mértékben felvállalni magukat, illetve arról, hogy milyen negatív következményei lettek, ha mégis sor került a coming outra.

Nos, Melinda egy olyan történetet mesél el, amiben egy 65-70 éves nagymama tudja meg unokájáról, hogy a fiatalember meleg. A dolog kicsengését a bevezetőből sejteni lehet, de persze nem fogjuk itt Melinda helyett lelőni a poént, inkább arra szeretnénk bátorítani önt, hogy írja meg nekünk ön is a saját történetét. Akkor is ha coming outtal kapcsolatos, vagy ha egyébként van köze párkapcsolatokhoz, szerelemhez vagy szakításhoz – mi szívesen hallanánk az ön tapasztalatairól is. Ha megosztaná velünk történetét, kérjük, küldje azt be a Randiblog szerkesztőségének e-mailben az alábbi címre!

Elza vagyok. 37 éves, gyereket szeretnék. A lényeg, hogy nehéz gyerekkorom volt, ami megpecsételte a személyiségemet, még ha minden erőmmel is azon voltam, hogy kedves, bizakodó, jó ember legyek, akkor is sokat kellett dolgoznom rajta, és nem mindig jött össze. Járok terapeutához, és a párom a minap megkért, hogy mondjam el neki is azt, amit a terapeutának, mert tudni szeretné. Ezért írtam neki egy levelet, amit miután haza jött az üzleti útról, elolvasott, de kértem, hogy soha ne hozza szóba, nem akarok soha többet erről beszélni. Talán segíteni fog azokon a nőtársaimon, akik hasonlót éltek át, akiktől azt kérem: soha ne add fel, mert te egy nagyszerű ember vagy!

Egy olyan levél olvasható alább, ami a hozzá tartozó bevezető szerint eredetileg nem a Randiblognak íródott. Olvasónk, Elza terapeutához jár, és a barátja a szerkesztőségünk alábbi e-mailcímére érkezett levél szerint kíváncsi volt, mi hangzik el barátnője és a terapeuta között. Nos, Elza megírta neki – az így keletkezett levél igen megrázó olvasmány.

A fenti bevezető szerint Elza azért küldte el aztán a levelet a Randiblognak is, mert reméli, hogy reményt és erőt tud adni vele azoknak, akik hasonló traumákon mentek keresztül gyerekkorukban vagy akár később. Maga a levél alább olvasható, már csak arra szeretnénk felhívni az ön figyelmét, hogy ha ön is szívesen elmesélne bármit névtelenül a Randiblogban, nekünk akármikor írhat az alábbi címre.

Ön ismeri Randiblog Inbox című posztsorozatunkat? Arról a sorozatról van szó, amelyikben olvasóink névtelenül mesélhetnek a magánéletükről – értelemszerűen nincs fotónk semelyik olvasói levélhez, de valami képpel azért szeretjük illusztrálni a történeteket, szóval úgynevezett stockphotókat használunk. Egy olyan fényképbankból szerezzük ezeket, ahol kb. végtelen mennyiségű random kép van, amik közül az egyik csak ábrázol valami olyasmit, amiről az illusztrálandó anyag szól.

Na ezek között a fotók között keresgéltünk éppen, amikor egyszercsak a következő fotó jött szembe, ami rögtön felveti a kérdést: vajon milyen témát lehetne illusztrálni ezzel a képpel?

Ha nagyobb méretben is rá szeretne csodálkozni, klikkeljen!

Fotó: Shutterstock

Szoktam elvétve olvasgatni a Randiblog-cikkeket, amolyan délutáni kávé mellé bejegyzések, általában mosollyal, néha meg szemöldökemeléssel reagálok, ritkán mondhatom őket unalmasnak, szóval gratula.

Nem nekünk szól a fenti bevezetőben olvasható gratuláció, hanem mindenkinek, aki küldött már be levelet a Randiblognak – ezúton továbbítjuk a gratulációt az igazi címzetteknek! És persze rögtön hozzátesszük akkor már a sajátunkat is, mert nem győzzük elégszer mondani: mi szintén köszönjük mindenkinek, aki valaha írt nekünk, nagyon büszkék vagyunk a Randiblog Inboxban megjelent posztokra!

Ha ön először jár az internetnek ebben a zugában, akkor hadd figyelmeztessük: itt olvasóinktól e-mailben, az alábbi címre érkezett leveleket jelentetünk meg párkapcsolatokról, szerelemről, szakításról. Az alábbi sorokat Andrástól álnevű olvasónktól kaptuk, aki két női olvasónk bejegyzésére reagál saját tapasztalataival az internetes társkeresés témakörében. Feltételezzük, hogy Andráshoz hasonlóan ön is tudna mit mesélni arról, hogyan keresett partnert valamelyik honlap vagy app segítségével: ha van kedve, meséljen ön is!

Viszonylag kevés országban vannak megbízható és átfogó adatok az átlagemberek szexuális életéről, még nehezebb a mostani adatokat korábbiakkal összehasonlítani, hiszen a korábbi évtizedekben még kevesebb adatot gyűjtöttek, és azt is csak természetesen a gazdagabb és fejlettebb országokban, ahol volt pénz az ilyesmire. De például az Amerikában rendelkezésre álló adatokból úgy tűnik, hogy az emberek az USA-ban egyre kevesebbet szexelnek.

Egy csomó olyan mutató van, ami önmagában egyértelműen pozitívnak tűnik. Az amerikai tizenévesek 1992-ig egyre fiatalabban kezdték meg a szexuális életet, akkor egy átlagos fiatal 16,9 éves korában vesztette el a szüzességét. Azóta Amerikában ez az életkor egyre emelkedik, amivel párhuzamosan a 18 éven alul teherbe eső lányok száma is egyre csökken. A közösülést a középiskolai évek során kipróbáló fiatalok aránya 1991 óta 54%-ról 40%-ra csökkent.

És nem csak a fiatalok absztinensek: egy 2014-es felmérés azt állapította meg, hogy az átlagfelnőtt évente 54-szer szexel – ugyanez a szám 1990-ben még 62 volt. A The Atlantic roppant alapos és terjedelmes cikke azt sugallja, hogy ezek a számok nem kifejezetten pozitív társadalmi trendekből adódhatnak, és kiemel 5 olyan okot, amik ezt az úgynevezett szexrecessziót okozhatják. A Randiblog Inbox rovatba érkező olvasói levelek ismeretében elmondhatjuk, hogy ezek a jelenségek, ha nem is feltétlenül ugyanolyan mértékben meghatározók, mint Amerikában, de minimum jelen vannak Magyarországon is.

Ariana Grande énekesnő testvére látható a felső fotón. A 35 éves Frankie Grande alapvetően táncos, de saját jogon is realitysztárnak számít, különös ismertetőjele, hogy gyakran több sminket visel, mint ruhát. Frankie Grande nemrég a US Weeklynek beszélt arról, hogy kapcsolatban van, de nem egyvalakivel, hanem egy párral. A két partnere Daniel Sonasohn ügyvéd és Mike Pophis belgyógyász. Mindhárman nagyon aktívan instagramoznak, és mindhármuk Instagramja tele van közös fotókkal.

Csak a saját szórakozásomra szoktam olvasni a blogot, néha a régi BRAVÓ újság egyik rovatának feelingje csap meg. (Aki 40 körüli, mint én, tudja, miről beszélek.)

Mózes álnevű olvasónk alábbi levelének fenti bevezetője a Bravo magazint emlegeti, és nyilván a Szerelem, szex, gyengédség rovatra gondol ő is, amiről pár évvel ezelőtt egy gigaszavazásban bebizonyítottuk, hogy a legendás újság rovatai közül a legjobban hiányzik az egykori olvasóknak. Ha kicsit be tudjuk tölteni az űrt, arra mindenképpen büszkék vagyunk!

A Randiblogban a legtöbbször olyanok levelei olvashatók, akik valami társkeresési vagy párkapcsolati gonddal küzdenek – hiszen ha minden rendben van és boldog az ember, arról nehezebb mit írni. Külön köszönjük Mózesnek, hogy ő végre jelentkezett alábbi címünkön azok közül, akik nincsenek magánéleti válságban, mégis olvasnak minket. Sőt, Mózes a saját példáján keresztül azt is elmondja, szerinte mi kell ahhoz, hogy az ember szépen éljen egy tartós kapcsolatban.

Szóval ön akár boldog, akár boldogtalan, kérjük, írjon nekünk az alábbi címre! Bármilyen témát bármikor szívesen látunk, aminek társkereséshez, párkapcsolathoz vagy szakításhoz van köze, de ebben a posztban most érezzék megszólítva magukat különösen azok, akik boldog, rendezett kapcsolatban élnek! Mi kell a tizensok, huszonsok, illetve még annál is hosszabb házassághoz? Ön hogyan jutott el odáig, ahol most tart? Mit tesz annak érdekében, hogy a kapcsolata olyan maradjon, amilyen? Ahogy Mózes is írja, várjuk a leveleket!

Olvastam korábban egy levelet a Randiblogban és felkavart. Nem találom már a nevét, de családos emberként egy 8 évvel idősebb kolléganőjébe zúgott bele. Sok-sok párhuzamot találtam, és ami durva, hogy ő azt a következtetést vonta le, hogy ez több, mint fizikai vonzalom. Tán még a szerelem szót is leírta.

A fenti bevezetővel kezdődik Emmi álnevű olvasónk levele, és mi megtaláltuk a posztot, amire gondol: minden bizonnyal ez volt az, Máté beszámolója! Nos, Emmi valóban nagyon sok szempontból ugyanolyan helyzetben van, mint Máté, és érdekes megfigyelni a levél alapján, hogy amilyen gyakori az ilyen viszony (munkahelyeken legfőképp, de máshol is), olyan nehéz rá a megfelelő szót megtalálni. Szerelem ez? Flört? Barátság? És egyáltalán, belefér egy ilyen viszony, ha az ember egyébként boldog házasságban él, vagy jogosan emlegeti Emmi a bűntudatot?

Ha önnek van válasza, vagy legalábbis tapasztalata ebben a kérdésben, kérjük, írjon nekünk e-mailt az alábbi címre, ahogy azt Emmi is tette! Természetesen önnek is anonimitást, azaz egy jó álnevet fogunk biztosítani, mint valamennyi levélírónknak.

Először is köszönet nektek, hogy foglalkoztok az előbújás témájával! Vendel levelét olvasva már majdnem nekiálltam írni, aztán mégsem. De most hogy másik két hasonló írást is lehoztatok, talán még ez is elfér és hasznos lesz.

Kelemen álnevű olvasónk köszönetnyilvánítással kezdi levele bevezetőjét, de a hála egyáltalán nem miket illet, hanem azokat az olvasóinkat, akik az elmúlt hetekben írtak nekünk erről a roppant fontos és érdekes témáról. Az első a fent említett Vendel volt, és azóta hozzá hasonlókat többen is írtak, arról számolva be, hogy nem vállalhatják fel szüleik előtt, hogy melegek.

Nos, Kelemen az ellenkező döntés mellett érvel, azt mondja, mindenképpen érdemes bevállalni a comingoutot. Ezt 5 pontba szedve meg is indokolja a levél végén, de előtte saját példáját hozza fel – ettől válik a levele különösen érdekessé. Ha ön is szívesen írna, kérjük, tegye! Nálunk az alábbi e-mailcímre írva álnéven mesélhet még az ennyire nehéz témákról is, anélkül, hogy tartania kéne attól, hogy környezete felismeri.

Lee Wilson története ismét egy olyan sztori lesz, amitől majd egy kicsit verni fogja a fejét a falba attól, hogy ez a csodálatos jövedelmező ötlet miért nem önnek jutott eszébe. A férfi ugyanis azzal keres rengeteg pénzt, hogy megtanítja a klienseinek, miként manipulálják úgy az exüket, hogy az újra összejöjjön velük. Ez elsőre még forradalminak is tűnhet, hiszen szinte mindenki került már olyan helyzetbe, mikor ismét szeretett volna együtt lenni a volt szerelmével, de egyszerűen sehogy se sikerült ezt összehozni. Ilyenkor szokott jönni az, hogy a barátok (ingyen) azt tanácsolják: „szard le!” „Ne foglalkozz vele!” „Ne írj neki!” „Ha látja, hogy eltűntél, akkor majd keresni fog”, és ehhez hasonlókat. Ezzel szemben pedig Wilson vajon mit mond, amitől az ő módszere beválik?

A közelmúltban több olyan cikket, illetve levelet is olvastam nálatok a melegség és coming out témájában, amikben sok párhuzamot véltem felfedezni az olvasottak, a saját életem, és a saját érzéseim között. Főképp Vendel és Igor levele ösztönzött arra, hogy én is leírjam a kis történetemet.

Ha ön rendszeresen figyeli a Randiblogot, bizonyára feltűnt, hogy az utóbbi időben több meleg olvasónk megírta nekünk comingoutja történetét, igaz, az első levélíró, a fent is említett Vendel éppen arról írt, hogy a szülei előtt sosem tudná felvállalni a szexualitását. Erre az egyik válasz Igortól érkezett, aki amellett érvelt, hogy ha a szülők erre nem állnak készen, nem is kell elszaladni hozzájuk a hírrel.

Nos, a fenti bevezetővel kezdődő és alább teljes egészében olvasható levél Ottó álnevű olvasónktól érkezett, és az ő története is nagyjából ugyanúgy kezdődik, mint amiről például Vendel és Igor beszámolt. Ottó azonban úgy döntött, hogy teljesen máshogy fogja kezelni a kapcsolatát a szüleivel, és azt is részletezi, hogy miért, illetve hogy mi lett ennek a következménye.

Ottó azzal zárja a levelét, hogy köszöni, hogy ezt elmondhatta – természetesen mi köszönjük, hogy elmondta. Ha szívesen mesélne ön is, kérjük, írjon nekünk e-mailt! A címünket az alábbi dobozban találja, illetve a poszt legalján is ott van az Ön is írna?-dobozban.

Nem közvetlenül Orsolya levelére reflektálnék, inkább csak kiegészíteném. Egyébként a levél szívemből szólt, s bevallom, a kommentárok hangnemén megdöbbentem. Jó, a stílussal nem feltétlenül tudok azonosulni, én „diplomatikusabban”, finomabban fogok fogalmazni.

Jópár hete már annak, hogy megjelent itt a Randiblogban Orsolya levele, amely egy sor elvárást fogalmazott meg a férfiakkal szemben. A mai posztban olvasható levél Hortenzia álnevű olvasónktól érkezett, és Hortenzia, amint azt a fenti bevezetőben is említi, sokban egyetért Orsolyával, sőt, amellett érvel, hogy nem szabad engedni az elvárásokból.

Ahogy Orsolyának számos válasz érkezett, úgy feltehetőleg (sőt, remélhetőleg) Hortenzia gondolatai is sok olvasónkat arra indítanak majd, hogy szintén beszámoljanak saját tapasztalataikról. Írjon ön is, az alábbi címre várjuk a levelét!

Mindig rossz és sokkoló érzés az, ha az ember rájön, hogy megcsalták. Különösen fájó lehet ez, ha a hűtlenség pont egy nappal az esküvő előtt derül ki. Egy ausztrál nő, Casey, esetében pedig pont ez történt. A ex-menyasszony egy helyi lapnak mesélte el, hogyan tudta meg csupán pár órával az esküvője előtt, hogy a vőlegényének viszonya van, és azt is elmondta, miként állt bosszút a férfin az oltár előtt.

Deme történetére szeretnék reagálni a sajátom elmesélésével.

A fenti bevezető az alább teljes egészében olvasható levélhez tartozik, amely Ödön álnevű olvasónktól érkezett a Randiblog alábbi címére. Deme arról írt nekünk, hogy a házasságából egyre inkább kezd eltűnni a szex, elsősorban a felesége miatt. Ödön azért válaszol most erre, mert az ő házasságában is volt egy ilyen időszak, de Ödön azt is megírja, hogy mi lett a végkifejlet ezután a periódus után.

Természetesen a témát ezután sem tekintjük lezártnak, szóval ha önnek is van mesélnivalója, kérjük, ne fogja vissza magát! A Randiblogban álnéven írhat bármiről, ami párkapcsolatokkal, randizással, szerelemmel kapcsolatos.

Dennis Galvin is egyike azon a férfiaknak, akik engedve a kor nyomásának, YouTube-kompatibilis lánykéréssel szeretnék emlékezetessé tenni, hogy felteszik a barátnőjüknek az egyszerű, ám mégis fontos kérdést. Vannak, akiknek ez tényleg nagyon viccesen és jópofán sikerül, mások grandiózus lánykérése viszont katasztrofális. Galviné valahol a kettő között van, a gyűrűt ugyanis sikerült akkor felhúznia a barátnője ujjára, amikor szerette volna, az internetezők azonban enyhén szólva sincsenek elájulva a lánykérés idejétől és helyétől, emiatt pedig szétalázzák a Twitteren.

Akihiko Kondo története csak első hallásra tűnhet megmosolyogtatóan meghökkentőnek, valójában a japán férfi sztorija minden részletében rettentő nyomasztó. Adott ugyanis egy 35 éves férfi, akinek ezidáig nem sikerült a hús-vér párt találnia, ezért úgy döntött, hogy inkább feleségül vesz egy kiskorú, virtuális lányt. Ez pedig nem csak egy kósza ötlet volt, hanem valóban megtette, november negyedikén házasodott össze a 16 éves Hatsune Mikuval, aki egy hologram. Ebben a tweetben láthat is pár fotót az ifjú párról:

Kedves Randiblog, kedves Vendel!

A fenti megszólításból rögtön egyértelmű, hogy az alábbi levél nemcsak egy korábbi posztban szereplő meleg, de a coming outot bevállalni nem merő olvasónknak szól, hanem természetesen mindenki másnak is, aki hasonló cipőben jár vagy csak érdeklődik a téma iránt. A következő néhány bekezdés beküldője a Martin álnevet kapja tőlünk (illetve a véletlentől), és Martin arról mesél, hogy szintén konzervatív családba született melegnek, ezért a coming outot ő sem vállalta be – mégis lett barátja, akivel aztán le is buktak egyszer.

Ha ön is szívesen írna nekünk, kérjük, küldjön mailt az alábbi címre! Bármiről mesélhet nálunk szexuális irányultságtól függetlenül, ami társkereséssel, randizással vagy párkapcsolatokkal kapcsolatos, akár Martin alábbi leveléhez kapcsolódva, akár valami más témában.

Évek óta olvasom a blogot, és úgy éreztem, tollat ragadok, és megírom a tapasztalatom a társkeresésről. Ennek egyik fő oka, hogy sok férfitól ugyanazt hallom nőként: miért nem írnak vissza a nők. Sokéves párkapcsolat után én is belevágtam a netes társkeresésbe, és azt gondoltam, hát valóban, milyen bunkóság a nők részéről, hogy vissza sem írnak. Hogy ez mennyire téves volt, arra viszonylag hamar rájöttem.

Ön Réka álnevű olvasónk levelének bevezetőjét olvasta el az imént, ami annyira jól összefoglalja, hogy miről lesz a következő néhány bekezdésben, hogy a szerkesztőtől ezúttal nem sok kommentárra van szükség.

Azért ha ön Rékával szemben nem rendszeres olvasónk, hanem most találkozik először a Randiblog Inbox rovattal, akkor önnek talán jól jön, ha ide beszúrunk annyit, hogy ebben a posztsorozatban olvasói leveleket közlünk társkeresés-párkapcsolatok témájában, és hogy az ön levelét is várjuk, írhat bármikor, ha van kedve mesélni! Élményeit és tapasztalatait a következő címre küldheti be, minden levelet álnéven közlünk itt a Randiblogban.

Orsolya álnevű küldőnek szeretnék a levelére válaszolni, ahol azt írta, hogy a férfiak milyenek. Én látássérült vagyok, de nekem, mivel férfi vagyok, a nőkről van hasonló véleményem.

A fenti bevezető után azzal kell kezdenünk, hogy Orsolya levele arról szólt, hogy jobbára sikertelen társkeresési tapasztalatai alapján milyennek látja a férfiakat , ez itt olvasható. Most egy látássérült olvasónk, Tivadar írt nekünk ugyanebben a témában, csak értelemszerűen férfiszemszögből közelítve az ellenkező nemet. Ennél több ajánlóra nyilván nincs is szükség: ez egy különösen érdekes levél lesz, alább teljes egészében elolvashatja!

Ha ön is szívesen beszámolna társkeresési tapasztalatairól, kérjük, írjon, nálunk álnéven vallhat bármiről, ha e-mailben keres meg bennünket. A címünket az alábbi dobozban találja, de a poszt legaljára is odatettük.

Gwyneth Paltrow és Brad Falchuk még szeptember utolsó hétvégéjén házasodott össze. A színésznő nem sokkal később posztolt egy képet gyűrűs kezekről, de magáról a lakodalomról, és főleg Paltrow menyasszonyi ruhájáról eddig nem volt kép.

Eddig.

Ebben a posztban Olivier Ciappa francia fotós munkáit mutatjuk be önnek az Instagram felhasználásával. Egy konkrét projektjéről lesz szó, amiről úgy érezzük, hogy esetleg önt is érdekelheti, mert egy elég meglepő ötlettel próbál a homofóbia ellen küzdeni. Az a címe a fotósorozatnak, hogy Imaginary Couples, azaz Képzeletbeli párok, és az alapötlet az, amit ön már a címben is elolvasott: heteroszexuális embereket kér meg, hogy pózoljanak leszbikus, illetve meleg párokként. Az alábbi képen például Laura Flessel olimpiai bajnok vívó látható, aki most a francia sportminiszter.

Vendel bejegyzésére reagálnék. Talán soraim segítségül szolgálhatnak neki.

Két héttel ezelőtt Vendel álnevű olvasónk arról írt nekünk, hogy már egy ideje tudja magáról, hogy meleg, de ezt sosem fogja tudni a szüleinek elmondani, pedig a párkapcsolatait tönkreteszi a titkolózás. Azóta már közöltünk válaszokat, amik Vendelnek íródtak, de az alábbi levélíró, Karl sem maradhatott ki, hogy valaki képviselje azokat is, akik az összes nyilvánvaló nehézség ellenére is azt tanácsolják, hogy érdemes megpróbálni beszélni a szülőkkel erről a borzasztóan nehéz kérdésről.

Karl kilenc pontban foglalta össze a tapasztalatait a coming outtal kapcsolatban, ez olvasható alább. Karlt természetesen nem így hívják igazából, és ha ön is úgy dönt, hogy ír nekünk, önnek szintén teljes anonimitást biztosítunk, hogy anélkül tudjon nálunk mesélni, hogy arra kelljen gondolni, hogy bárki felismeri. A címünket itt találja, várjuk a levelét akár a coming out témájában, akár bármi más témában, ami párkapcsolatokkal vagy randizással kapcsolatos.

A történetemet szeretném önökkel megosztani.

A Huberta álnév jutott a fenti bevezetővel kezdődő levél beküldőjének. Hubertával kapcsolatban a két legfontosabb dolog, amit talán jobb, ha már itt a bevezetőben kiemelünk: egyrészt, hogy elvált és gyermekeivel, de társ nélkül él, másrészt hogy nemrég tért meg a keresztény hitre. Egyébként a története sok vonásban hasonlít arra, amit azonos élethelyzetbe került női olvasóink írtak meg nekünk korábban, de ami Huberta levelét egyedivé és különösen érdekessé teszi, az az, hogy ő az egész történetet a vallás irányából közelíti meg.

Köszönjük Hubertának, hogy írt nekünk, és önt is bátorítani szeretnénk, hogy ha van mesélnivalója, tegye ön is ugyanezt! Alábbi címünkre bármikor írhat bármiről, ami párkapcsolatokkal vagy randizással kapcsolatos – minden levélírónk álnéven szerepel a Randiblogban és természetesen minden e-mailcímet bizalmasan kezelünk.