Szexpartnert keresek!

Ezzel a címmel-tárgymegjelöléssel kaptuk az alábbi levelet Ányos nevű olvasónktól, akinek igazából valami más a keresztneve, de a Randiblogban mindig mindenki egy véletlenszerű álnéven szerepel. Szóval Ányos azt írja, hogy szexpartnert keres, de ezt természetesen nem azért írja, hogy találjunk neki egyet mi, hanem azért, mert el szeretné mesélni a tapasztalatait erről a témáról.

Ezért van itt ugyanis a Randiblog Inbox posztsorozat: ha önnek van kedve megosztani a saját tapasztalatait társkeresésről, párkapcsolatokról vagy szakításról, kérjük, írjon nekünk e-mailt! Akkor is várjuk a levelét, ha valamelyik korábban megjelent íráshoz fűzne hozzá ezt-azt, például Ányos alábbi beszámolójához, de akkor is, ha csak saját történetét van kedve kiírni magából. A címünket az alábbi dobozban találja, de megismételjük a poszt legalján is.

Ha megengedik, akkor elmesélnék egy tanulságos történetet...

Újabb poszttal jelentkezik a Randiblog Inbox sorozat, benne egy újabb olvasói levéllel, amelynek beküldője a Miklós álnevet kapta. Miklós, amint azt rögtön a bevezetésben írja is, egy történetet szeretne elmesélni, aminek természetesen nagyon örülünk, hiszen ezért vagyunk itt – nálunk mindenki mesélhet! Ha például önnek is van mondanivalója, kérjük, küldje be ön is saját történetét alább található címünkre e-mailben!

Miklós egy párkapcsolata és szakítása történetét meséli el nekünk, de a beszámoló után két kérdése is van, amikre választ vár. Ha ön megszólítva érzi magát, vagy úgy érzi, tudna mit válaszolni, szívesen vinné tovább ezt a témát, kérjük, írjon nekünk ön is!

A Velvet kapott pár izgalmas társasjátékot a Vagyaim.hu-tól, melyeket néhány vállalkozó kedvű olvasónk tesztelt, majd meg is osztották tapasztalataikat velünk. Három játékot vetettünk tesztelés alá, mindhárom a párokra koncentrál és a szexualitásra. A tesztek során kiderült, hogy a játékok elsősorban az izgalom fokozására építenek, amit már maga a tény, hogy játszanak velük, képes elindítani. A tesztek során három olyan pár próbálta ki a pikáns társasokat, akik régebb óta együtt vannak, és elsősorban a kíváncsiság hajtotta őket. A játékok mindhárom esetben jól működtek, még ha más-más módon is segítették a különleges élményszerzést.

Hamarosan Emma Stone is férjes asszony lesz. A 31 éves színésznő 2016-ban ismerkedett meg Dave McCary rendezővel, akivel egy évvel később már egymás oldalán jelentek meg.

Taylorék 2016-ban lettek hivatalosan is házaspár, de most már nem ketten vannak, mert egy koncerten összefutottak valakivel... Mindhárman 30 évesek.

A fenti képen Tony és Barrie Drewitt-Barlow látható, akiknek a lagzijáról annak idején mi is megemlékeztünk. 32 éve vannak együtt, 5 gyerekük van, britek, de Floridában élnek, borzasztó gazdagok és imádnak szerepelni. Többek között azzal kerültek bele a hírekbe annak idején, hogy ők voltak az első brit melegpár, akik elérték, hogy béranya által kihordott gyerekeik szüleiként ők ketten szerepelhettek a hivatalos dokumentumokon (azaz nem a biológiai anya szerepel a gyerekek születési papírjain, akitől annak idején a petesejteket vásárolták). Mindennek már majdnem 20 éve, első két gyerekük, a fenti fotón látható Aspen és Saffron most 19 éves, sőt, még idén betöltik a húszat. Íme a két apukáról egy frissebb (2018-as) kép.

Angéla levelére és óvszerhasználati kérdéseire reagálnék néhány személyes tapasztalattal.

Elég emlékezetes címe volt Angéla álnevű olvasónk levelének: „Kikötünk a hálószobában, és a férfi átváltozik gorillává”. Sokan számolnak be nálunk a társkeresőzés során szerzett tapasztalataikról, de Angéla abban különbözött a többségtől, hogy ő elsősorban a szexszel kapcsolatos élményeiről mesélt – hiszen ez is fontos része az ismerkedésnek. Angéla tapasztalatai szerint sok férfi nem hajlandó óvszerrel védekezni egy-egy alkalmi kapcsolat során, gyakran előfordul viszont, hogy kifejezetten durván viselkednek az ágyban (erre utal a gorilla szó).

Nos, a mai posztban Elígiusz álnevű olvasónk rövid, de annál fontosabb gondolatokat tartalmazó levele kerül sorra. Elígiusz azt írja, hogy ő természetesnek gondolja, hogy a férfi óvszert használ, ha a szexre nem tartós, monogám kapcsolaton belül kerül sor, de még őt is érték meglepetések. Önnek mik a tapasztalatai ebben a témában, pro vagy kontra? Ha van kedve, írjon nekünk ön is, a beszámolókat-történeteket e-mailben várjuk az alábbi címre!

A Randiblog Inbox posztsorozatban általában olvasóink azokat a leveleket szeretik a legjobban, amik egy történetet, saját tapasztalatokat mesélnek el, de azért néha eljön az ideje egy-egy kivételnek, és sztorizás helyett most jöjjön néhány fontos, hasznos és elgondolkodtató tanács Andor álnevű olvasónktól.

Andor természetesen egy korábbi levélre reagál, arra méghozzá, amelyikben Adrienn arról írt nekünk, hogy nem tudja, hol találhatna hozzá illő férfit, de hogy az online társkeresés erre mindenképpen alkalmatlan, az biztos. Andor tanácsai persze nemcsak Adriennek szólnak, hanem mindenkinek jól jöhetnek, aki társat keres – és elgondolkodtatóak azoknak is, akiknek már van, vagy jól elvannak egyedül.

Egy gondolat álljon még itt bevezetőként, bár feltételezhető, hogy akinek nem rémlik, hogy mi a friendzone, az rá se kattintott erre a címre. Mindenesetre sok srác panaszkodik arra az élményre, hogy érzelmeik vannak egy lány iránt, de az illető lány nem akar velük kapcsolatot, hanem azt mondják, hogy „legyünk inkább csak barátok!”, azaz ahelyett, hogy közel engednék magukhoz az illetőt, kint tartják őt a barátoknak fenntartott zónában, azaz a friendzone-ban. Erre a jelenségre utal az egyik tanácsban Andor is, és ha ön bármivel vitatkozna, amit ő ír, vagy ha hozzátenne, és főleg, ha szívesen megosztaná saját tapasztalatait, kérjük, írjon nekünk mailt! Az alábbi dobozban levő gombra kattintva meg is nyílik a levelező, benne a címünkkel!

51 éves vagyok. Szeretem, tisztelem a nőket. Akárhány évesek. (Tehát nagyot téved, aki azt képzeli, hogy az alábbi sorokat egy megkeseredett nőgyűlölő írja, akinek savanyú a szőlő.)

Taksony álnevű olvasónk levele kerül sorra a mai posztban, folytatjuk ugyanis a Randiblog Inbox posztsorozatot, ahol bárki megoszthatja saját tapasztalatait, elmesélheti saját történetét – például ön is! A leveleket e-mailben várjuk az alábbi címre, és minden érdekel bennünket, ami társkereséssel, párkapcsolatokkal, illetve szakítással kapcsolatos!

E három téma közül Taksony az elsővel foglalkozik, és mondanivalója szervesen kapcsolódik egy olyan témához, amiről sokszor volt már szó nálunk, de minél többet beszélünk róla, annál több kérdés merül fel: hol lehet „normális” férfiakkal/nőkkel megismerkedni? Nos, Taksony azok közé tartozik, akik az online társkeresést (is) kipróbálták, nézzük, mire jutott!

Kiss Virág és Ferentzy Zoltán 2017 tavaszán jelentették be kapcsolatukat. A fitneszvilágbajnok és az üzletember szerelme azóta töretlen, a napokban pedig úgy döntöttek, készek magasabb szintre lépni.

Kellemes meglepetés, hogy látom, hogy meleg olvasók által bedobott témákkal is foglalkoztok néha, így bedobnék is valamit, ami a társkeresés nagy rejtélye számomra. Lehet, hogy férfi-nő társkeresésben is felmerül ez, de azt tippelném, hogy ritkábban. 

Egy török eredetű álnévvel ajándékozta meg a véletlen a mai posztban sorra kerülő olvasói levél beküldőjét: a fiatalember nálunk Kurszán néven fog szerepelni. Kurszán helyesen figyelte meg, természetesen ugyanolyan nagy örömmel jelentetjük meg meleg és leszbikus olvasóink leveleit is, mint mindenkiét, a legutóbb például a coming outjukról írtak nekünk sokan rengeteg érdekeset.

Most azonban az internetes társkeresésről lesz szó, és ha egy dolgot biztosan állíthatunk a Randiblogban az elmúlt 10 évben megjelent rengeteg olvasói levél alapján, akkor az az, hogy az internetes társkeresés egy roppant nehéz terep mindenki számára nemtől, kortól és minden egyéb más tényezőtől függetlenül. Kurszán akarata ellenére haragított magára valakit, és levele néhány trágár kifejezést is tartalmaz, ezért muszáj már most figyelmeztetnünk olvasóinkat, hogy aki nem szereti az ilyen szavakat, az óvatosan görgessen lefelé!

Kurszán levele kérdésekkel végződik – ha önnek van válasza bármelyikre, vagy egyébként szívesen megosztaná tapasztalatait társkereséssel, párkapcsolatokkal vagy szakítással kapcsolatban, akkor kérjük, küldjön nekünk e-mailt az alábbi címre!

Albertina története kísértetiesen ismerősen csengett...

– így kezdődik az alábbi levél, de itt rögtön muszáj félbeszakítunk egy pillanatra a beküldőt, Klementinát (ami természetesen egy álnév). Ugyanis az alábbi levélhez annyit érdemes előre tudni, hogy a sztori, amire válaszol, a múlt hétvégén jelent meg itt a Randiblogban, és arról szól, hogy olvasónkkal egy edzőteremben az edzővel elkezdett flörtölni. Mint kiderült, megvolt köztük a kémia, és a dologból kapcsolat lett volna, ha ki nem derül, hogy az edzőnek van barátnője.

Nos, Klementina alábbi leveléből kiderül, hogy más nővel is előfordult már, hogy hasonló viszonyba került az edzőjével, de Klementina így utólag teljesen máshogy áll már a történtekhez, és megfogalmaz néhány elég fontos gondolatot a két történettel kapcsolatban. Ha önnel is történt már hasonló, vagy ha bármi egyébről mesélne, ami társkereséssel, párkapcsolatokkal vagy szakítással kapcsolatos, kérjük, küldje be nekünk e-mailben ön is saját sztoriját-tapasztalatait!

Adrienn levele után gondoltam, hogy ezúttal én is billentyűzetet ragadok és reagálok. Időről időre – mikor szembejön –, elolvasok egy-egy levelet a Randiblogon, így korábbi gondolatokkal együtt reagálok, hogy megválaszolok-e valamit…? Talán csak tágítom az „értelmes szerencsétlenek” körét.

Ha ismerősen cseng a cím, akkor ön valószínűleg olvasott már ezt-azt a Randiblogon idén ősszel. Az év egyik legtöbb választ generáló posztja volt ugyanis Adrienn levele, aki arra panaszkodott, hogy nem tudja, hol lehetne normális férfiakkal ismerkedni, holott elvileg minden adott számára a párkapcsolathoz, és ő írta ezt többek között: „26 éves, jól szituált, szép, tehetős, mérnök leányzó vagyok”.

Nos, a mai posztban Filemon levelével megint Adriennhez kanyarodunk vissza, és amint azt a cím is mutatja, Filemon szintén leírta a saját verzióját ebből a lassan szállóigévé váló mondatból. Filemon elsősorban amellett érvel, hogy a férfiak sincsenek jobb helyzetben a nőknél a társkeresés terén, de ad néhány tanácsot is Adriennek, illetve mindenkinek, aki hasonló helyzetben van. Önnek mik a tapasztalatai a társkeresés terén? Ha van mesélnivalója, kérjük, írjon ön is! A leveleket e-mailben várjuk szokásos címünkre.

Dér Heni a Női titkok Várkonyi Andinál című műsorban szerepelt, és a felkerült a netre a LifeTV jóvoltából az alábbi műsorrészlet is, amiben a 33 éves énekesnő azt a női titkát mesélte el, hogy egy alkalommal, amikor kapcsolatban volt, meghallotta, hogy a szerelme egy titkárnő előtt véletlenül elmondja az e-mailje kódját (feltételezzük, hogy a jelszóról van szó). Ennek az információnak a birtokában Dér Heni fél évig a pasija valamennyi üzenetét elolvasta.

Nagyon rég olvasom ezt a rovatot. Nagyon jó bekukkantani mások életébe. Valamiért azt gondoljuk, hogy ez velünk nem történhet meg. Sok érdekes és hasznos történetet közöltök. Már sokszor gondoltam rá, hogy én is írok, de valahogy mindig elmaradt, mert nem volt bátorságom. Úgy érzem, most jött el az ideje. Igazából még most sem hiszem el, hogy ez velem történt, úgy éreztem, egy szappanoperában vagyok.

Nagyon jól esik nekünk Hilka álnevű olvasónk levelének fenti bevezetőjét olvasni, mert örülünk, hogy olvasónk is így érez – mi szintén nagyjából ezt gondoljuk a Randiblog Inbox posztsorozatról, azzal persze, hogy a dicséret elsősorban nem a szerkesztőséget illeti, hanem azokat az olvasóinkat, akik írtak már nekünk valamikor az elmúlt sok-sok év folyamán.

Szóval a mai posztban Hilka enged egy kis bepillantást az életébe, és bár a történet egy távkapcsolat történetének indul, azért a fenti idézetet választottuk címnek, mert a levél fő témája az, hogy kiderült, Hilka szerelme hűtlen volt. Több levelet is kaptunk ebben a témában az utóbbi időben, és lenyűgözően érdekes valamennyi, Hilkáé pedig főleg, mert az ő esetében teljesen máshogy alakultak a dolgok, mint levélíróink többségénél.

Ha önnek is van ilyen története, amit szívesen megosztana, vagy van kedve bármi mást elmesélni, ami társkereséssel, párkapcsolatokkal vagy szakítással kapcsolatos, akkor kérjük, küldje be történetét szerkesztőségünkbe e-mailben! A címünket alább találja, de a poszt legalján elhelyezett doboz is tartalmazza (természetesen a 3-asok helyére E betűk valók, csak nem írjuk ki egy az egyben a címünket a netre, mert éppen elég szpemet kapunk anélkül is).

Én életem első nagy szerelméről szeretnék mesélni.

Egy újabb olvasói levél kerül sorra ma a Randiblogban, a beküldő ezúttal az Edmunda álnevet kapta. Edmunda a fenti bevezetővel kezdte a levelét, és ennek az első nagy szerelemnek a teljes története alább olvasható – de amint azt a címnek választott idézetből (vagyis üzenetből) sejteni lehet, ez a viszony egy idő után szerelmi háromszöggé alakult.

Mindig vigyázunk, hogy a címben-bevezetőben ne lőjük le előre az olvasóink által beküldött történet meglepetéseit, de annyit mindenképpen muszáj még idetennünk figyelmeztetésül, hogy a Edmunda a különösen drámai fordulatoknál használ néha egy-egy trágárabb szót, szóval ha önt zavarják az ilyen kifejezések, csak óvatosan olvasson tovább! És persze nemcsak az olvasásra, hanem az írásra is szeretnénk bátorítani önt: ha önnek is van mesélnivalója, kérjük, ne fogja vissza magát, hanem küldje be nekünk e-mailben a saját történetét ugyanúgy, ahogy Edmunda is tette! Címünk a következő.

Ebben a posztban egy olyan párt lehet megnézni, akik nemrég jegyezték el egymást, és azt írják, egy év múlva ilyenkor már házasok lesznek. Nem híresek, teljesen véletlenül bukkantam rájuk az Instagramon, különösebben nagy követőtáboruk nincs a közösségi médiában – amit egyébként nem igazán értek, mert szépek, szexik, tehetségesek, szimpatikusak, baromi látványosak a posztjaik, és annyira összepasszolnak, hogy az embernek vissza kell fognia magát, hogy ne kezdjen olyan kifejezésekkel dobálózni, mint például az Isten is egymásnak teremtette őket. Fontos még, hogy mind a ketten kanadaiak és mindketten a Cirque du Soleil artistái. Ezért van például az, hogy közös sorozatnézés vagy margitszigeti padonülés helyett például így romantikáznak ők. Még hogy akrojóga!

Néha szoktam olvasni a történeteket, így tudom, hogy létezik ez a felület. A történetemet leginkább a saját feldolgozásom megkönnyítése miatt írtam meg.

A fenti bevezető tartozik Albertina álnevű olvasónk alább olvasható történetéhez. Ez a beszámoló, amint azt rendszeres olvasóink jól tudják, ezúttal is e-mailben jött az alábbi címünkre, és azon kívül, hogy Albertina számára megkönnyíti a történtek feldolgozását, hogy megírta nekünk az egészet levélben, egészen biztosan sokan lesznek, akik tanulságosnak találják majd elolvasni a következő néhány bekezdést.

Albertina, mint sokan őelőtte, egy kapcsolatának a történetét meséli el nálunk a kezdeti összeismerkedéstől, flörttől kezdve egészen a szakításig. Az ismerkedésre, amint arra a címnek választott idézet is utal, egy edzőteremben került sor, de többet nem árulunk el előre a történtekből, innentől kezdve Albertináé a szó! Aztán pedig ha van kedve önnek is mesélni egy kicsit, kérjük, írjon nekünk ön is!

Évek óta olvasom a blogot, talán ezért is érzem úgy, hogy megosztanám a tapasztalataim egy részét. A társkeresésben, úgy látom, az egyik fő probléma az önismeret hiánya, ami rengeteg problémát és fájdalmat képes szülni. Legjobban talán egy saját példámon keresztül tudom leírni.

Több korábban rendszeresen felmerülő témát-gondolatmenetet visz tovább ez az olvasói levél, ami a mai posztban kerül sorra. A beküldőnek az Ariella álnevet dobta a gép, és Ariella egyrészt arról ír a társkereséssel kapcsolatban, aminek a fontosságáról már volt szó jónéhány korábbi posztban, de nem lehet eleget beszélni róla: az embernek legalább egy bizonyos szinten muszáj ismernie önmagát ahhoz, hogy tartósan boldog lehessen egy párkapcsolatban.

De Ariella nemcsak a társkeresés és az önismeret témájához szól hozzá, hanem kapcsolódik azokhoz a posztokhoz is, amikben olyan kapcsolatokról volt szó, ahol a két fél közül a nő a magasabb. Mennyit számít az önismeret? Mennyit a testmagasság? Lehet-e összefüggés a kettő között? Alább olvashatók Ariella tapasztalatai-gondolatai ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban, csak mielőtt a levélbe belekezdünk, szokásunkhoz híven hadd emlékeztessünk önt ezúttal is, hogy az ön levelét is várjuk a Randiblogba! Ha van kedve mesélni bármiről, ami társkereséssel, párkapcsolatokkal vagy szakítással kapcsolatos, kérjük, írjon nekünk e-mailt az alábbi címre!

Szerelmünk lapjai...

A fenti tárgymegjelöléssel kaptuk Bozsóka álnevű olvasónk alább teljes egészében olvasható levelét. Bozsóka azt írja le, hogy már kiskamasz lányként szerelmes lett egy srácba, akivel végülis, jópár évvel később összeházasodtak, és elhatározták, hogy családot alapítanak. Az életükbe villámcsapásként hasított bele a címben olvasható üzenet a párja egy kollégájától, és ez a munkatárs egészen a zaklatásig vitte az üzengetést, rendőrségre is kellett menni miatta.

De ez csak a jéghegy csúcsa, Bozsóka levele ugyanis nagyon sok, nagyon érdekes és elgondolkodtató részlettel együtt írta meg kapcsolata történetét – ennyiben nagyon emlékezetet egy pár héttel előtti, a Randiblogban szokásos átlaghoz képest kiugróan hosszú levélre, aminek révén szintén roppant mélységekbe lehetett belelátni. Ezúton is köszönjük, hogy Bozsóka megírta nekünk a történetét, és szeretnénk bátorítani önt is, hogy ha lenne miről, írjon nekünk ön is! Ha e-mailben küldi be történetét, névtelenül mesélhet, hiszen a Randiblogban mindenki álnéven szerepel. A leveleket az alábbi címre várjuk.

Dömötör levelére reagálnék, mint hasonló szituációt átélt férfi.

Egy újabb olvasói levél következik a Randiblog Inbox posztsorozatban, és amint ez gyakran lenni szokott, a mai történet egyben válasz is egy korábbi levélírónak, Dömötörnek. Dömötör arról írt lebilincselően részletgazdag levelében, hogy miközben külföldön dolgozott, megismerkedett egy magyar lánnyal, és bár eleinte jól alakultak a dolgok, nem sokkal később fájdalmas véget ért a kapcsolat.

Nos, az alábbi levél beküldője, Zsombor is hasonlón ment keresztül, de az ő története jóval rövidebb idő alatt zajlott le, és Zsombor utólag eléggé máshogy áll hozzá a történtekhez, mint ahogy Dömötör tette. Ha most ezek után ön pedig Zsombor levelére reagálna a saját tapasztalataival, semmi akadálya, e-mailben várjuk az ön történetét az alábbi címre!

A magasság poszthoz szólnék hozzá.

Volt néhány hete egy posztunk, amiben egy férfiolvasónk arról mesélt, hogy milyen igazságtalanság a nők részéről, hogy bizonyos testmagasság alatt gyakorlatilag szóba se állnak egy férfival. Ezzel kapcsolatban kaptunk megerősítést is egy női olvasónktól, de cáfolatot is más férfiolvasóinktól, és most megint egy ilyen cáfolat következik. A fenti bevezetővel kezdődő, elég rövid, de annál tartalmasabb levél beküldője a Győző álnevet kapta, és ő szintén amellett érvel, hogy a magasság nem minden, sőt, nem is feltétlenül szükséges: ő maga ugyanis 165 centi magas, mégis jóval magasabb neje van.

Hogy a testmagasságon kívül mivel lehet még kedvező benyomást tenni a nőkre Győző szerint, az alább olvasható, de természetesen ezzel a levéllel sem tekintjük lezártnak a témát. Ha ön úgy érzi, hogy tudna még hozzátenni akár pro, akár kontra, kérjük, tapasztalatait e-mailben küldje be nekünk az alábbi címre!

Sokszor olvasni mostanában nálatok és máshol is, hogy a netes társkeresés időpocsékolás, értelmetlen, stb. Szerintem ez nem igaz. Ésszel kell használni, mint minden mást.

A mai posztban Achillesz álnevű olvasónk levele kerül sorra, és abszolút igaz, hogy az utóbbi időben olyasvalaki is írt nekünk, aki (mellesleg Bódi Sylvihez hasonlóan) úgy érzi, hogy az online társkeresést kipróbálni sem érdemes. Nos, azóta jött pár olyan levél, amely ennek az ellenkezője mellett érvel, és Achilleszé is ebbe a kategóriába tartozik, amint az a címből eléggé sejthető.

Na nem mintha Achillesz világéletében az internetes társkeresés nagy rajongója lett volna, mert ő is roppant szkeptikusan látott neki a dolognak egy szakítás után. De aztán megtapasztalt pár dolgot, rájött pár dologra, és ma már jóval árnyaltabb képe van az online nőzésről-pasizásról. A bevezetésben azt mondja, hogy „ésszel kell használni” a társkeresőket, és alábbi levelében részletezi, ez alatt mit ért. Ön egyetért? Ön akkor sem használna ilyen szolgáltatást? Várjuk az ön tapasztalatait is, kérjük, e-mailben küldje be őket az alábbi címre!

Én is egy tönkrement kapcsolatról szeretnék mesélni. Előrebocsátom, hogy minden kapcsolat tönkrementeléhez két ember kell, ebben biztos vagyok, de a saját történetemben azt láttam, hogy nem feltétlenül 50-50% a végső számla.

Igen, megint egy kapcsolat és egy szakítás története következik, de nem csak egy kapcsolat és egy szakítás története, hanem a továbblépésé is. A beküldő ezúttal a Marianna álnevet kapta, és amint az a fenti bevezetőből kiderül, Marianna tudja, hogy egy kapcsolat mindig mindkét félen múlik, azért így utólag látja már azt is, kettejük közül kit miért terhel felelősség – és miért nem.

A múlt hétvégén egy lebilincselően őszinte és részletes beszámolót közölhettünk, és nagyon örülünk, hogy Mariannának ezúton is köszönjük, hogy ő hasonlóan izgalmasan és átélhetően írta meg a saját történetét. Alább olvashatja Marianna beszámolóját, de ha lenne kedve megosztani a saját tapasztalatait, kérjük, írjon küldje be nekünk ön is a történetét! A leveleket az alábbi címre várjuk.

Nagyon régóta követem a blogot, de most először éreztem igazán késztetést, hogy én is írjak. Most szeretném megosztani a tapasztalataimat, mert látom nagyon sokan tanácstalanok vagy sok rossz tapasztalatot szereztek az ismerkedés témában. Rólam annyit, hogy lassan 30 éves, mérnök vagyok, akinek már volt egy komoly, 2 éves kapcsolata és jelenleg 2 éve vagyok együtt a jelenlegi párommal.

A fenti bevezetővel kezdődő levél abba a beszélgetésfolyamba illeszkedik, amit Adrienn álnevű olvasónk levele indított be még szeptember elején. Adrienn négy pontban foglalta össze, hogy miért tartja gyakorlatilag lehetetlennek az ismerkedést normális férfiakkal komoly kapcsolat céljára, az internetes társkeresőkről például az gondolja, hogy értelme sincs megpróbálni.

Nos, bár az alábbi beszámoló beküldője, Bese az ötöslottóhoz hasonlítja a Tindert, azt azért egyáltalán nem gondolja, hogy ne lenne értelme kipróbálni. Leírja saját tapasztalatait, és hozzátesz rengeteg praktikus tanácsot is azzal kapcsolatban, milyen trükköket érdemes bevetni annak érdekében, hogy a párkapcsolat kialakítására nagyobb esélye legyen az embernek, mint a lottó ötösre. Maga Bese is a Tinderen ismerkedett meg a szerelmével, szóval távolról sem lehetetlen a dolog. Önnek mik a tapasztalatai? Ha van kedve írni egy beszámolót, kérjük, a levelet e-mailben küldje be alábbi címünkre!

Régóta olvasom a leveleket, próbálom hasznosítani is. Látom a levelekben és a saját szememmel is, hogy mennyien 40-50 évesen döbbennek rá, hogy nem azzal foglalkoznak, nem azzal élnek, akivel szerettek volna. Ide még nem jutottam el, de ez sem egy sikersztori lesz. Egy teljesen váratlanul indult, majd részemről még váratlanabbul szerelemmé alakult, de a szintlépés előtt mégis véget érő távkapcsolat története.

Eredetileg nem ide írtam, ez lehet, látszik is rajta. Önvizsgálat, öngyógyítás céljából le akartam csak magamnak írni, hogy az elejétől a végéig át tudjam gondolni ezt az egészet. Tudni akartam, milyen hibákat követtem el. Még ha úgy is érzem, ez végül nem rajtam ment el, meg akartam vizsgálni, mekkora az én felelősségem. Elég nagy. De ha már nekiálltam, beküldhetem az Inboxba is.

Az előbb említettek miatt sokkal hosszabb lett, mint a megjelent írások, de a részletekben rejlik a lényeg, nem töröltem belőle. Őrlődtem, hogy végül elküldjem-e, de mégis megosztom, mert nyomta a mellkasom. Ha csak néhányan magukra ismernek bármelyik oldalról és még idejében változtatnak, már megérte. Sajnos én túl késem ébredtem fel.

Dömötör álnevű olvasónk levele olvasható ebben a posztban,  és amint ő is írja, valóban túlmutat ez a levél mélységét, alaposságát, részletgazdagságát és terjedelmét tekintve a Randiblogban általában olvasható írásokon. A téma azonban ennél testhezállóbb nem is lehetne: Dömötör legutóbbi kapcsolatának és szakításának történetét írta meg magának, majd küldte be nekünk.

Szokatlanul hosszú levél ez, de megéri rászánni az időt, mert ritkán kap az ember egy párkapcsolatról, egy szakításról és annak hatásáról ilyen pontos képet egy ennyire érdekesen megírt beszámolóból. Ezúton is köszönjük Dömötörnek, hogy megosztotta velünk, amit írt, és buzdítunk mindenki mást is, hogy ha szívesen mesélne, küldje el nekünk saját történetét e-mailben! A címünk a szokásos...

Euszták levelére szeretnék reagálni, a saját történetemet alapul véve. Régóta és gyakran olvasom a rovatot, a sok-sok történetet, mindezidáig a totális kívülálló érdeklődésével. Sajnos az élet úgy hozta, hogy Euszták és Erika levelei mellett nem tudok elmenni, úgy érzem, reagálnom kell. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer az én életem is vet egy olyan fordulatot, amelyet érdemes lenne másoknak megismerni. Habár a trauma, ami engem ért, még rendkívül friss, közel sem vagyok túl rajta, mégis azt gondolom, ami velem történt, intő példa lehet sok-sok feleségtársamnak. Amíg Maurícia levelében főként Erikához szólt, én Eusztákhoz címzem gondolataim.

A fenti bevezetőhöz jól jön egy kis emlékeztető azoknak, akik nem olvasták a Randiblogot az utóbbi időben – bár az alábbi levél önmagában, az előzmények ismerete nélkül is érthető és megállja a helyét. Mindenesetre Erika egy nyílt levelet küldött nekünk pár hónappal ezelőtt, amiben volt férje új feleségének hánytorgatja fel, hogy mennyi trauma érte őt és főleg gyermekét a válás miatt. Erre Euszták azt válaszolta, hogy ő egy elvált és újraházasodott férfi, és az ő esetükben nem önmagában a válás tett tönkre mindent, hanem az, ahogy a volt felesége reagált minderre. Maurícia pedig arról írt, hogy ő is elvált egy megcsalás után, de ettől még a közös gyerekek tudnak békés, nyugodt kapcsolatot fenntartani mindkét szülővel, nem feltétlenül kell egy válásnak traumatizáló hatásúnak lennie.

Nos, az alábbi beszámoló Biankától érkezett, aki, amint azt a címnek választott idézet elárulja, maga is átesett a megcsalás okozta sokkon, és szembe kellett néznie a válás lehetőségével. Az ő történetében azonban máshogy alakultak a dolgok, nyilván nagy részben azért, mert Bianka eltérően gondolkodik a válásról. Ha elolvasta Bianka levelét, és úgy érzi, önnek is lenne mit hozzátennie a témához, kérjük, küldje be nekünk saját tapasztalatait e-mailben az alábbi címre!

Habár már szerencsésen túljutottam a saját megcsalatásom, válásom és vagyonmegosztási perem traumáján, mégis megfogott és elgondolkodtatott annak a férfinak és édesapának a levele, aki elismerte, hogy a válás az ő hibájából történt.

A fenti bevezetővel kezdődik az alábbi levél, a beszámolót Vendelina álnevű olvasónktól kaptuk. A poszt, amire Vendelina az első mondatában utal, itt található, érdemes elolvasni, bár az alább olvasható történet önmagában is érdekes és tanulságos, nem kell hozzá ismerni semmilyen előzményt. A bevezetőből is kiderül a lényeg, illetve az alapszituáció: Vendelinát megcsalta a férje, ezután elváltak, és sor került egy vagyonmegosztási perre.

Az alábbi levél legfontosabb üzenete pontosan ezzel a vagyonmegosztással kapcsolatos, illetve azzal, hogy az egymással pereskedő szülők gyermeke hogyan élte meg a procedúrát. Természetesen innentől kezdve már végképp átadjuk a szót Vendelinának, csak arra szeretnénk emlékeztetni minden olvasónkat, hogy ez a posztsorozat a hozzánk e-mailben érkező leveleket tartalmazza, szóval folyamatosan várjuk a tapasztalatokat-történeteket – igen, az önét is! Ha van kedve mesélni, kérjük, írjon!

A brit Marilyn Lewis 2008-ban, 50 évesen Egyiptomban nyaralt. Itt összejött egy helyi, akkor 22 éves idegenvezetővel, aki többek között ingyenes, romantikus tevegeléssel csábította el, és végül összeházasodtak és Angliában költöztek össze. Itt a férfiról hamar kiderült, hogy csak a nő pénzére hajtott, és elkezdett más, idősebb nőkkel csetelgetni a neten, így a fájdalmas kiábrándulás után Lewis kénytelen volt elválni a férfitól, aki mellesleg a harmadik férje volt. A történetet most annak kapcsán írta meg a Mirror, hogy a válóperben született bírósági ítélet szerint a nő a házassági alatti tetemes költés után most még 40 ezer fontot köteles exférjének fizetni, ami jelenleg valamivel több, mint 15 millió forintnak felel meg.

Teljesen véletlenül bukkantam rá erre a bejegyzésre. Elképedek, hogy még mindig megy ez a „miért nem találok egy normális férfit?” nyavalygás a 25-35 év közötti nőknél. Ugyanis baromira nem bonyolult az oka!

A bevezetőben említett bejegyzés alatt az a poszt értendő, ami egy 26 éves mérnök, Adrienn levelét tartalmazza – rengetegen válaszoltak már rá, többségükben férfiak. Most végre megint egy női olvasónk, Lorella fűzte hozzá tapasztalatait-gondolatait az Adrienn által beindított témához. A vitaindító levélben arról volt szó, hogy manapság gyakorlatilag sehol nem tud ismerkedni egy nő, legalábbis Adrienn a társkeresésre alkalmatlannak találja az internetes szolgáltatásokat, és úgy érzi, a való életben sem jobb a helyzet.

Nos, Lorella saját tapasztalatai alapján azt mondja, úgy érzi, tudja, hogy min múlik, hogy egy nő talál-e magának férfit vagy sem. Ő maga hosszú ideje él boldog házasságban, és azt fogalmazza meg, milyen az az attitűd, ami ellehetetleníti a tartós párkapcsolatot. Ön egyetért Lorellával? Esetleg másak a tapasztalatai? Kérjük, ha hozzá szeretne tenni a beszélgetéshez, írjon a Randiblognak e-mailt az alábbi címre!