Nem szeretném leírni az igazi nevem, mert férjezett vagyok.

Ezzel a mondattal kezdte a levelét az alábbi történet beküldője, akinek természetesen nem is szeretnénk tudni az igazi nevét, majd adunk mi álnevet, ahogy szoktuk – most például azt, hogy Levendula (igen, ez szintén egy olyan virág, ami egyben női keresztnév is). Levendula azt írja, hogy a történetével figyelmeztetni szeretne mindenkit, hogy vigyázni kell az interneten keresztüli ismerkedéssel, hiszen ahogy sokan mások, sajnos ő maga is megjárta nemrégiben. Levendula történetét alább olvashatja, és ha önnek is van mesélnivalója, kérjük, írja meg a sztorit a Randiblognak!

Szeretném megosztani történetemet, elmondva, mennyire nem egyszerű a világ ma…

A mai posztban sorra kerülő történetet Jusztin álnevű olvasónktól kaptuk e-mailben. A címet alább találja, és nem tudjuk elégszer mondani, hogy az ön sztoriját is szívesen olvasnánk, ha van kedve mesélni saját tapasztalatairól!

Szóval Jusztin az interneten ismert meg valakit, és a kapcsolatból egy se vele, se nélkületípusú viszony lett. Amint azt Jusztin a bevezetőben is írja, a világ ugyanis egyáltalán nem egyszerű, és a körülmények, illetve még ki tudja, pontosan micsoda, igazán komplikálttá tették ezt a kezdődő kapcsolatot. Nézzük!

Megindított Ivó levele.

Az emailben érkező reakciók szerint az elmúlt hetek egyik legnépszerűbb, legfelkavaróbb posztja Ivó álnevű olvasónké volt. Közöltünk már több választ is, ami erre a posztra érkezett, de nem hagyhattuk ki az alábbi levelet sem, ami a fenti három szóval kezdődött. A beküldőnek a Jolán álnevet dobta a gép, és Jolánról elég annyit tudni elöljáróban, hogy 31 éves, és hogy Ivóhoz hasonlóan ő sem talál magának társat az internetes társkeresőkön. Hogy miért? Ezt nem egyszerű kibogozni, de ha ön is szívesen beszáll a beszélgetésbe, kérjük, írjon nekünk ön is levelet!

Van, aki 15 perccel az igen kimondása után már el is válik a feleségétől, mások azonban évtizedeket élnek le addig, míg végül szakítanak. A mostani történetben szereplő Liz és Mike Haslam például 31 évig voltak együtt, mire az asszony kutyamániája annyira megmérgezte a kapcsolatot, hogy a férj úgy érezte, nincs más megoldás mint ultimátumot adni. Ez pedig veszélyes fegyver, ő például nagy pórul is járt vele, ugyanis mikor közölte a nejével, hogy vagy a kutyák mennek vagy ő, akkor az asszony az állatokat választotta inkább. Így pedig jelenleg a 49 éves Liz, egy férjjel kevesebbel, viszont 30 kutyával él együtt.

Fotó: Northfoto

A modell-színésznő 54 évesen terhes ötödik gyermekével, de ezen kívül még van három dolog, ami miatt igazán rendhagyó a házassága.

Régóta olvasom a nálatok közzétett írásokat, és el-elgondolkodtam azon, hogy vajon hogyan is működik ez a világ így 2018-ban, 40 körül. Ivó írása volt az, ami végképpen billentyűzet ragadásra indított. A nagy kérdésem az lenne: „Mi is kell a mai nőknek?”. Picit elakadtam, és kíváncsi lennék, mit tanácsolnának, gondolom, elsősorban a szebbik nem képviselői, az online térben való „összefutásról”…

Nemrég egy másik hasonló posztban Ivó álnevű olvasónk levelét tettük közzé, tegnap egy női választ publikáltunk ugyanerre, hát most nézzük egy újabb férfiolvasónk reakcióját. A fenti bevezetővel kezdődő, és alább teljes egészében olvasható levél beküldőjének megint egy régi magyar személynév jutott álnévnek, az, hogy Bács.

Bács egy olyan témában ír, ami a jelek szerint sok olvasónknak nagy probléma, hiszen rengetegen panaszkodnak ugyanerre: sokak számára a lehetetlennel határosnak tűnik az online társtalálás. Bács levelében az fogott meg minket különösen, hogy ő számszerűen be is mutatja fél évnyi kitartó próbálkozás eredményét. Amint az a címből is kiderül, a levelei kb. kétharmadára még csak nem is reagált a címzett. Hogy a fenti 44 válaszolóval Bács meddig jutott el, azt alább lehet elolvasni.

Természetesen a témát továbbra sem tekintjük lezártnak: ha ön is szívesen mesélne, kérjük, tegye! Levelét, kérjük, az alábbi címre küldje be.

Ivó levelére válaszolva írom ki magamból a történetem, hátha kívülről ti jobban látjátok, mi lehet a probléma velem.

Az Ivó álnevű olvasónktól érkezett levél az utóbbi hetek egyik legnépszerűbbje volt itt a Randiblog Inbox rovatban, rengeteg nagyon érdekes válasz érkezett rá. Mind közül az egyik legelgondolkodtatóbb az alábbi, ami Annabellától érkezett (természetesen ez is álnév).

Ivó arra panaszkodott, hogy nem talál magának egy olyan nőt, aki ne lenne elképesztően anyagias – erre Annabella is megírja hasonló tapasztalatait, de természetesen a másik oldalról. Merthogy Annabella férfitársat keres maga mellé, de ő is ugyanúgy rendszeresen kudarcot vall, mint Ivó. Vajon mi lehet a probléma? Annabella maga is felhoz egy lehetséges magyarázatot, majd a mi véleményünket kérdezi. Ön szerint? Ha van kedve, írjon nekünk e-mailt, az ön levelét is szívesen várjuk!

Kedves Ivó! Leveled a következő kérdéssel zártad: „Szóval kérdezem: hol vagytok TI, többi, rendes, nem arcpirítóan anyagias NŐK (így nagybetűvel), saját élettel, elképzelésekkel a jövőt illetőleg...?”

Ön emlékszik még Ivó levelére? Pár héttel ezelőtt jelent meg itt a Randiblog Inbox rovatban, és arról írt benne a fiatalember, hogy a társkeresőkön azt tapasztalja, hogy a legtöbb magyar nő számára az anyagiaknál semmi sem fontosabb. Hol vannak a normális nők?

Nem először halljuk ezt a kérdést (és persze a férfiakkal kapcsolatban is elhangzott már ugyanannyiszor), de most írt rá egy választ egy női olvasónk, akinek a Medárda álnevet ajándékozta a véletlen. Medárdának nagyonis pontos elképzelése van arról, hogy Ivó miért nem talál magának normális nőt Magyarországon. A részleteket természetesen nem fogjuk elmesélni Medárda helyett, inkább csak arra figyelmeztetjük önt, hogy az ön tapasztalataira is nagyon kíváncsiak lennénk! Ha van kedve mesélni, kérjük írjon az alábbi címre! Szóval nézzük, mi Medárda válasza Ivó kérdésére!

Alexandra levelére reagálnék, bár tartok tőle, hogy ítélkezésnek fog tűnni, pedig egyáltalán nem az.

Ez itt a Randiblog Inbox rovat, ahol a Randiblog alábbi e-mailcímére érkező leveleket közlünk változtatás nélkül. Ugyanebben a rovatban közöltük korábban Alexandra levelét, aki arról írt, hogy szép lassan kihűlt a házassága, így viszonyba keveredett egy kollégájával. Alexandra és férje között kevés a szex, és az sem túl jó, de emiatt levélírónk nem akar kilépni a házasságából.

Erre reagál most Róbert, akinek a leveléből elsősorban a segítő szándékot lehet kiolvasni, hiszen Róbert saját példáján keresztül mutatja be, hogy szerinte mi a teendő ilyen helyzetben, illetve méginkább, hogy korábban, egy kapcsolat kezdetén mit lehet tenni annak érdekében, hogy a helyzet ne fejlődjön odáig, ahova Alexandra házassága eljutott. Ön mit gondol? Önnek mik a tapasztalatai? Egyetért Róberttel? Ha van kedve hozzátenni a témához, írjon ön is!

Már egy ideje olvasom a Velveten a randisztorikat. Sokat gondolkodtam, hogy mégis melyik volt életem legrosszabb és egyben legmeghatározóbb párkapcsolati élménye, mely egy szenvedélyes, lélekromboló és önmegsemmisítő kapcsolat volt, ami tanulságként szolgálhat másoknak. Mivel én buta voltam és szerelmes, a rózsaszín köd pedig, mint tudjuk, nagyon veszélyes. Ez az én történetem...

Egy eléggé ritka név jutott álnévnek a fenti bevezetővel kezdődő levél beküldője számára: Klotild. Klotild alább egy helyen maga is említi, hogy reméli, hogy segít az események feldolgozásában, ha kiírja magából ezt a történetet, ami elolvasva roppant fordulatos és tanulságos, de végigélni borzasztóan nehéz lehetett. Amint azt a címnek választott idézet jelzi, ez a kapcsolat egy véletlen találkozással kezdődött, de nyilván egyik fél sem gondolta volna, hogy hova fog vezetni.

Ez a rovat az olvasói leveleké, szóval ha ön is szívesen mesélne, vagy ha reagálna, kérjük, írjon ön is!

Egy-egy párkapcsolati válságban ki ne gondolt már arra, hogy sokkal jobb lenne leszámolni pasizással/csajozással és inkább szingliként, nyugalomban éldegélni? A brit Madeline Dye például annyira komolyan gondolta ezt, hogy soha nem is próbálkozott meg a pártalálással, elmondása szerint pedig ennek köszönheti, hogy nemrég a 106. születésnapját ünnepelhette.

Fotó: Northfoto

Bár még friss az élmény, már régebben is több levelet olvastam tőletek és sajnos sokakkal megtaláltam a párhuzamot, de akkor még én magam se akartam beismerni a valóságot. Sok ponton egyet értek Gemma levelével, de a legfőbb pont amellett, hogy én is külföldön éltem és sokat szenvedtem egy haldokló kapcsolatban, az, hogy „engedni a legnehezebb, de aki menni akar, azt ne fogd vissza (inkább add rá a kabátot, mielőtt ő veszi fel!)” Hát engedjétek meg, hogy elmeséljem saját, filmbe illő történetemet, mely nem az első sajnos… Mintha csak Hollywoodban lennék (újra!).

Anita álnevű olvasónk levelét közöljük ebben a posztban, aki egy korábban megjelent sztorira hivatkozik a bevezetőben. Gemma történetét itt találja, és valóban érdekes, hogy mennyi a párhuzam a korábbi poszt és Anita alábbi levele között. Anita egy fájdalmas élményen ment keresztül, de levonta a következtetéseket, a sztori után alul pontokba szedve foglalta össze, hogy mi mindent fogadott meg magának a férfiakkal kapcsolatban a történtek után. Ha ezek után ön is írna, kérjük, ne fogja vissza magát, alább találja a címünket, klikkeljen a gombra, és már írhat is nekünk!

Nemrég kezdtem olvasgatni a blogotokat, és jópár sztori elolvasása után magam is kedvet kaptam egy-két írás megeresztéséhez.

Így kezdődik Kunó levele, akit ezúton is üdvözlünk a Randiblog olvasói között! A bevezetőben említett egy-két írás egészen pontosan egy 5 pontos sztorigyűjteményt jelent, de a teljes levél kicsengése egy: az embernek vannak titkai egy párkapcsolatban, és ezeket a másik félnek tiszteletben kell tartania. Kunó természetesen álnéven szerepel nálunk, mint mindenki, aki ír a Randiblog e-mailcímére. Nálunk ön is bármit elmesélhet anélkül, hogy kilétére fény derülne, várjuk az ön levelét is!

Nagyjából 15 percig volt házas az a dubaji férfi, akit annyira felbosszantott az apósa viselkedése közvetlenül az esküvő után, hogy még mielőtt elhagyta volna a házasságkötő terem épületét, már be is adta a válókeresetet. Az országban még mindig bevett szokás, hogy a vőlegény fizet a menyasszony családjának, mikor elveszi a nőt, a sztoriban szereplő két férfi pedig ezen a pénzen vesztett össze.

Isaiah Mustafa egy 44 éves amerikai színész, aki jelenleg a Shadowhunters című sorozatban látható, de igazából arról a legismertebb, hogy egy ideig ő alakította az übermacsó álomcsávót az Old Spice jól vagy kevésbé jól sikerült reklámjaiban. Mustafának az esküvője most a hétvégén volt, és ebből az alkalomból a Huffington Post előtúrta a színész lánykérését másfél évvel ezelőttről. Mustafa egy drónra szerelt kamerával rögzítette a meglepetést (a menyasszony azt hitte, hogy a felvétel egy utazós bloghoz készül). A videó nagyon látványos lett, de azért reméljük, hogy a menyasszony nem bánja, hogy a jelenet olyan, mintha az egészet a kamera és nem a nő kedvéért rendezték volna meg.

A Viszony.hu kutatása szerint kiderült ez-az a magyarországi hűtlenkedési hajlamról. A sajtóközlemény nem részletezi, hogy milyen módszereket alkalmazva jutottak az alábbi eredményekre, de az oldal szerint

A nógrádiak megnyugodhatnak, ott akarnak a legkevesebben félre lépni. Ami a fővárosiakat illeti: javuló tendenciát mutatnak a monogámia tekintetében, ugyanis egyre kevesebben akarják megcsalni párjukat.

Apró érdekesség, hogy a hét első napja az, amikor a legaktívabbak az emberek a Viszony.hu-na, ebből arra következtet a portál, hogy hétfőn a legnagyobb a hűtlenkedési kedv, akkor ugrik meg a megcsalási mutató.

Az egykori valóságshow-játékos most már jógamester, piros-arany száriban, orrkarikával ment férjhez. Az esküvőn a diákjai is ott voltak. Fotók!

Nyílt levél a férjemnek

Ezzel a tárgymegjelöléssel érkezett az alább közölt levél Agrippa nevű olvasónktól a Randiblog e-mailcímére. A beküldőnek természetesen álnevet adtunk, és a levelében azon további adatokat is megváltoztattunk, amikből a szereplők felismerhetőek lennének.

Önmagában abból a tényből, hogy Agrippa nyílt levelet ír a férjének, lehet sejteni, hogy elég nagy baj lehet, hiszen normális körülmények között egy feleség csak simán elmondja a férjének, ami a szívét nyomja, és nem fordul ehhez a formához. Agrippa házassága azonban súlyos válságban van, de hogy pontosan mi a helyzet, azt persze nem fogjuk ezúttal sem előre elmesélni Agrippa helyett. Arra viszont hadd mutassunk rá még gyorsan, mielőtt még ön a nyílt levél olvasásának nekikezd, hogy az ön levelét-történetét is szívesen olvassuk, ha úgy dönt, hogy van kedve mesélni.

Evelin vagyok Budapestről, és a személyesen tapasztalt élményeimet osztanám meg önökkel.

Evelin alábbi levele azoknak a posztoknak a sorát folytatja, amelyek a társkeresés nehézségeiről szólnak – de ezúttal nem (kizárólag) a netes társkeresésről van szó, mivel Evelin még abban a korszakban kezdte, amikor az újsághirdetés volt ennek a műfajnak az otthona.

Nemrég többen is írtak nekünk arról, hogy milyen társat keresni akkor, ha az embernek van gyereke, és bár Evelin is édesanya, az ő beszámolójában nincs utalás arra, hogy különösebb kihatással lett volna a gyerek megléte az eseményekre. Ha szívesen írna ön is, kérjük, ne fogja vissza magát, kattintson az alábbi gombra és már fogalmazhatja is a Randiblog Inbox akár következő posztjában megjelenő levelet!

A legutóbbi blogbejegyzésükhöz lenne egy megjegyzésem, ha nem haragszanak meg… Itt a női oldalról vannak felsorolva sérelmek, vagy sérelemnek érzett, társkereső oldalakon előforduló férfi magatartássémák.

Egyáltalán nem haragszunk meg, ha ír nekünk valaki – még akkor se haragudtunk volna meg, ha nincsen link a bevezetőhöz, de ráadásul volt: a Nyitott kapcsolatban élek, így nem rondítasz bele semmibe című posztról van szó. Az alább teljes egészében olvasható beszámoló a Randiblog e-mailcímére érkezett, ahova az ön levelét is várjuk!

Minden beküldőt álnévvel ajándékozunk meg, ami a mai napon az Orbán keresztnév. Amint arra a fentiekből lehet is következtetni, Orbán társkeresési tapasztalatairól mesél, hét pontban foglalva össze a legkirívóbb eseteket. Nézzük!

Rengeteg levél érkezik mostanában a Randiblog inboxába, aminek nagyon örülünk, és ezúton is köszönjük mindenkinek, aki beküldi nekünk párkapcsolatokra vonatkozó tapasztalatait vagy történetét a Randiblog e-mailcímére. Ebben a posztban Godvin álnevű olvasónk beszámolóját találja alább, ő a válásáról és azt követően kialakult munkahelyi kapcsolatáról mesél nekünk tömören, de nagyon elgondolkodtatóan. Ha Godvin történetét elolvasta és lenne megosztanivalója, akkor önön a sor, kérjük, írjon nekünk ön is!

Ez lesz az első levelem hozzátok, és bár többször is gondoltam rá, hogy írok nektek, valahogy sose jutottam el idáig. Ez az írásom is sajnos hirtelen felindulásból történt. Egyébként a blognak rendszeres olvasója vagyok.

Ebben a posztban egy újabb olvasói levelet lehet elolvasni, ez most egy 18 éves sráctól érkezett. A sors úgy hozta, hogy ő a Dezső álnevet kapja most tőlünk a Randiblogban, merthogy nálunk mindig mindenki álnéven szerepel.

Dezső egy olyan kapcsolatáról ír egy lánnyal, ami barátságnak indult, aztán majdnem valami több lett belőle, aztán pedig egészen meglepő módon lett vége. Dezső a levél végén két kérdést is megfogalmaz, ha ön úgy érzi, tudna rájuk mit válaszolni, kérjük, küldje be válaszát vagy saját tapasztalatait, saját történetét a Randiblog e-mailcímére!

Rendszeresen olvasom a blogot, cifrábbnál cifrább történetekre bukkanva a párkapcsolatokról. Gondoltam, megosztom a saját történetemet is, egyúttal reagálva minden olyan sztorira, ahol a szenvedés, megcsalás stb. van jelen.

Ez volt Júlia álnevű olvasónk alábbi levelének a bevezetője. Amit ön most olvas, az a Randiblog, azon belül pedig a Randiblog Inbox, ami azt jelenti, hogy megint egy olyan poszttal jelentkezünk, amiben egy olvasónk meséli el társkeresési-párkapcsolati tapasztalatait. Júlia esetében ezek a tapasztalatok zömével negatívak voltak, amint azt a címnek kiemelt példával is érzékeltetni próbáltuk. Júlia le is vonta a következtetést, és 30 éves korára új szemlélettel áll hozzá az élethez.

Ha ön egyet ért Júliával, vagy ha éppen, hogy nem ért vele egyet, ön is írhat nekünk, hogy folytatódjon ez a beszélgetés. Önnek mik a tapasztalatai? Ha van kedve, küldje be saját történetét a Randiblog e-mailcímére, nálunk név nélkül mesélhet!

Az utóbbi, rémes randikat átélt hölgyek leveleire reagálnék pár sorral, amit tényleg pár sornak szánok, aztán meglátjuk.

Ivó álnevű olvasónk azért írt, mert az utóbbi időben inkább női olvasónk meséltek randizási tapasztalataikról – elsősorban a negatív élményekről. Persze tudjuk, hogy a netes társkeresés nemcsak a nők számára veszélyes terep, szóval Ivó nélkül se voltak illúzióink arról, hogy milyen a társkeresés világa egy harmincas férfi szemével nézve, de még így is megdöbbentünk jópár sztorin-részleten, amit az alábbi levél tartalmaz. Ha ön is hasonlóan meglepődik, vagy ha még durvábbat tudna mesélni, kérjük, írjon nekünk a Randiblog e-mailcímére! Ez a rovat az önök által beküldött levelekből épül fel, ezúttal önön a sor, ha van kedve, mondja el a magáét ön is!

Nézzük végig együtt Harry herceg felmenőinek lagzijait ikonikus, illetve ritkán látott fotókon!

Több levél is érkezett a Randiblog e-mailcímére az utóbbi hetekben, amikben olvasóink egy-egy munkahelyi viszonynak vagy vonzalomnak a történetét mesélték el nekünk. Alább egy hasonló beszámolót közlünk, a beküldőnek az Alexandra álnevet adta a véletlen. Alexandra és egy kollégája egyre közelebb kerültek egymáshoz a munkahelyen, de ez sem egy szimpla történet, hiszen mindketten házasok.

Természetesen nem fogjuk Alexandra helyett elmesélni, hogy mi lett a kezdeti titkos vonzalomból, inkább csak arra figyelmeztetjük önt, hogy ha önnek is van mesélnivalója, írjon nekünk ön is, ahogyan Alexandra tette, hiszen az ön történetére-tapasztalataira is kíváncsiak vagyunk! A Randiblogban ön is bármikor névtelenül megoszthat bármit, ami társkereséssel-szerelemmel-párkapcsolatokkal kapcsolatos. Várjuk levelét!

Az ismerősöknek, barátoknak, családtagoknak általában egyértelmű forgatókönyvük van arra az esetre, ha egy hozzájuk közelálló személyt csak vegetálni látják a párkapcsolatában. Szakítani kell, mondják, és emellett megdönthetetlen érveket képesek felsorakoztatni, osztják az észt, és nem tudják elképzelni, mégis mi olyan baromi nehéz abban, hogy valaki véget vessen a külső szemlélő számára halódónak tűnő kapcsolatának. 

Még soha nem írtam hasonló fórumra és soha nem kértem tanácsot pasiügyekben. Mert eddig nem is igazán volt rá szükségem. De most segítségül fordulok önökhöz és önök által a tisztelt olvasókhoz is.

Ez a bevezető tartozik Ivána álnevű olvasónk alábbi leveléhez. Megtiszteltetésnek vesszük, hogy Ivána megosztotta velünk a dilemmáját, aminek az van a középpontjában, hogy egy nőnek egy bizonyos helyzetben szabad-e, lehet-e kezdeményezni, és ha igen, hogyan. Ivána életét egy véletlen találkozás forgatta fel teljesen, és most nem tudja, mitévő legyen.

Ön mit tanácsolna neki? Volt már ön is ilyen helyzetben? Ön mit tett és mi lett a dologból? Kérjük, küldje be válaszát, illetve saját tapasztalatait a Randiblog e-mailcímére, a legérdekesebbeket természetesen ezúttal is meg fogjuk jelentetni, hiszen erről szól ez a rovat!

Sziasztok, Gemma vagyok. Valamiért úgy gondoltam, nekem is ki kell írnom magamból az én kis kálváriámat. Remélem, megérte, és legalább egy embernek tudok vele segíteni, és ki mer lépni egy érzelemmentes kapcsolatból, és megkeresi a saját boldogságát, úgy, ahogyan én is tettem. Engedjétek meg, hogy elmeséljem az én történetemet, amit sikeresen tavaly lezártam, és azóta az új év, új remények címszó alatt megtaláltam a párom, és remélem, ez más és örök lesz...

Természetesen az alábbi levél fenti bevezetőjében eredetileg nem a Gemma név szerepelt, de itt a Randiblogban mindenkinél álnevet használunk. Gemma egy külföldön élő olvasónk, aki arról mesél, hogy milyen hosszú és fájdalmas út vezetett el ehhez a bizonyos szakításhoz, amit már a bevezetőben is említ.

Van, ami azért pont úgy történt ebben az esetben, ahogy, mert Gemma és szerelme külföldön élt – de olyan részletek is vannak ebben a levélben, amik univerzálisak, olyan érzelmekkel, amiket szinte mindannyian átélünk legalább egyszer az életben. Köszönjük Gemmának, hogy beküldte beszámolóját a Randiblog e-mailcímére, és bátorítjuk önt, hogy ha van kedve, írjon nekünk ön is! Az ön történetére is kíváncsiak vagyunk!

Most olvastam Nándor 2012-es október 23-i levelét (7 ok, amiért nincsen barátnőm), ami remélhetőleg már régen elvesztette aktualitását. Kíváncsi lennék s egyben remélem, hogy lett Nándornak egy hozzá méltó párja. Meglepett, amiről írt, de egyet is értettem vele.

Eddig nem volt olyan a Randiblog történetében, hogy valaki több, mint 5 év távlatából reagáljon egy másik olvasónk által beküldött levélre, de most ez történt. A Mirandella álnevet sem használtuk még (kezdünk kifogyni!), szóval ilyen szempontból is első ez a poszt – szóval a lényeg, hogy alább Mirandella gondolatait-tapasztalatait olvashatja a szingliségről, mivel miként Nándornak nincs barátnője (vagy legalábbis 2012-ben nem volt), Mirandellának sincs barátja. Ez egy olyan beszélgetés, amit öt év után sem szeretnénk lezárni, szóval kérjük, hogy ha ön is hozzátenne, írjon a Randiblog e-mailcímére! Várjuk az ön történetét-tapasztalatait is!