A félmeztelentől a sátánista beütésű menyasszonyig mutatjuk az esküvői divat vadhajtásait. Ez már a 2019-es szezon!

Egy elég nevetséges problémát szeretnék megosztani veletek. Az életemet. Illetve az annak nevezett kínszenvedést. Biztos sokan lesznek, akik kiröhögnek, de semmi baj, ezt érdemlem. Úgy tűnik, az a sorsom, hogy röhögjenek rajtam. De sajnos a némaság már elviselhetetlen. És mivel elmondani nem tudom senkinek, így megírom mindenkinek. Hogy tudja mindenki, ilyen is van. Elmesélem, mit művelt velem a szex.

Véletlenszerűen adjuk az álneveket itt a Randiblogban, a fenti bevezetővel kezdődő levél beküldőjének a Noé álnevet dobta a gép. Noé nevetségesnek nevezi azt a problémát, amiről ír, de garantálhatjuk, hogy a levele minden, csak nem nevetséges.

Egy nagyon komoly gondról van itt szó, amit Noé bevallása szerint szakember segítségével sem sikerült egyelőre megoldani. Noé azt írja, tanácsokat nem is vár, de ha van bármi egyéb hozzászólnivalója, saját tapasztalata a témában, amit szívesen megosztana, kérjük, írja meg a Randiblog e-mailcímére!

Az én történetem: egy elfogadhatóan kinéző, iskolázott és meglehetősen önálló nő nem a korabeli férfiak álma.

Anzelma álnevű olvasónk a fenti összegzéssel kezdi a levelét, és amint lent majd ön is látja, azzal fejezi be, hogy „köszönöm, hogy leírhattam, akkor is, ha senki nem olvassa el!”Hát egyrészt mi elolvastuk, és most ön is el fogja, másrészt mi köszönjük, hogy elolvashatjuk.

Anzelma a levelében a házasságáról ír, annak felbomlásáról, illetve az azt követő időszakról – arról, hogy most hogyan próbál társat keresni. Ha van már gyereke az embernek, a partnertalálás nem egyszerű, erről pont nemrég volt szó itt nálunk. Anzelma gyerekei már felnőttek, de ő sincs könnyebb helyzetben. Ha önnek is van kedve mesélni, ha reagálna arra, mit Anzelma írt vagy ha megosztaná szívesen saját tapasztalatait, kérjük, írjon a Randiblog e-mailcímére!

Az én béna randis történeteimből szerintem már komoly vígjátékot lehetne forgatni. Leírok párat.

Jessz jessz jessz jessz, nagyon szeretjük a rosszul sikerült randikat! Mármint csak olvasni szeretünk róluk természetesen, átélni őket sajnos néha olyan, mintha az ember egy rémálomban lenne. Az alábbi hét történetet Odília álnevű olvasónktól kaptuk egy levélben, és ha önnek is van mesélnivalója, kérjük, küldje be ön is a sztoriját-sztorijait a Randiblog e-mailcímére! Na de előbb olvassuk el, mit írt Odília.

A jelenlegi, illetve inkább már legutóbbi kapcsolatomról és a bonyodalmakról szeretnék írni. Ahhoz, hogy megértsék, mindenképpen kell egy hosszabb felvezetés, de amúgy is eléggé hosszú a történet, előre is elnézést kérek érte. Nem tudtam rövidebben megfogalmazni.

Ebben a posztban megint egy olvasói levél kerül sorra, ezt most Timon álnevű olvasónk küldte be a Randiblog e-mailcímére, ahova természetesen az ön levelét is várjuk, ha úgy érzi, lenne kedve mesélni, vagy hozzátenne valamit az egyik posztunkhoz a saját tapasztalataiból. Írhat bármikor, akár most azonnal!

Mi itt a Randiblognál rég nem osztjuk azt a tévhitet, hogy hosszú=unalmas, ezért Timon bocsánatkérését sem vettük komolyan, és milyen igazunk volt: ehhez a történethez tényleg kell az összes alábbi részlet, amit Timon ráadásul lebilincselő őszinteséggel ír le. Szóval nyugodtan szánjon rá ön is pár percet ennek a posztnak a végigolvasásához, amiből kiderül, mi tette tönkre Timon legutóbbi kapcsolatát és miért. Hát nézzük a történetet!

Lassan letisztázódnak bennem a dolgok, és ezt a levelet Johanna történetére reflektálva írom, mert bizonyos részleteiben mintha az én történetemet olvastam volna. Pontosan megértem, és átérzem, hogy min megy keresztül, de szerencsére én nem évekig, csak hónapokig voltam ebben az egyoldalú kapcsolatban.

A fenti néhány sor Andrea álnevű olvasónk levelének a bevezetője, de még mielőtt belekezdenénk Andrea törtébe, hadd emlékeztessük önt arra, hogy miről írt Johanna. Az ő levele pár héttel ezelőtt jelent meg itt a Randiblog Inbox rovatban, és Johanna arról mesélt, mennyire szeretett egy férfit, aki ezzel szemben egyre durvábban bánt vele. Egy hasonló kapcsolatról számolt be azóta még egy olvasónk, és most Andrea levele újabb bizonyítéka annak, hogy ha az ember szeret valakit, akkor néha nagyon nehéz kiszállni a kapcsolatból annak ellenére, hogy a szeretet nem kölcsönös.

Kívülállóként nem mindig könnyű ezt megérteni, de mi bízunk a Randiblog olvasóinak empátiájában. Sőt, ha ön is átment már hasonlón, talán ön is szívesen mesél, illetve ad tanácsot, ahogy alább Andrea is ad egy-két tippet Johannának és mindenkinek, aki hasonló helyzetben van. Kérjük, küldje be saját történetét a Randiblog e-mailcímére!

A 22 éves Erin Anderson már hároméves kora óta tudta magáról, hogy rossz testbe született. Az amerikai transznemű lány sokáig csak titokban hordta a nagymamája magas sarkúit és kísérletezett az édesanyja sminkkészletével. Tinédzseréveit meleg fiúként élte és próbált párkapcsolatokat kialakítani, persze nem minden jött össze. Például, 18 évesen a Facebookon üzenetet írt egy srácnak, Jared Norrisnak, aki tetszett neki, ám a fiú érzékeltette vele, hogy nem kíváncsi rá. Akkor még egyikük sem tudta, hogy pár év múlva mégis összejönnek.

Johanna levele bennem is felébresztett valamit...

Ön olvasta nálunk Johanna levelét pár héttel ezelőtt? Johanna arról írt a Randiblog mindenki számára nyitva álló e-mailcímére, mennyire rosszul bánt vele egy férfi, akit ennek ellenére a mai napig szeret. Nos, a mai posztban olvasható levél beküldője, Anasztázia szintén belement egy hasonló kapcsolatba, de ő ráadásul úgy, hogy közben nem zárta le válságba került korábbi kapcsolatát. Amilyen szépen indultak a dolgok Anasztázia számára, annyira nehéz lett minden a végére, de Anasztázia tanult az esetből és levonta a következtetéseket.

Ha ön is volt már hasonló helyzetben, ha szívesen beküldené saját történetét, kérjük, írjon nekünk ön is, de előbb olvassa el Anasztázia beszámolóját!

Próbálom kicsit tömören leírni, mi a helyzet.

Így kezdi a beszámolóját az alábbi levél beküldője, akit a Lavínia álnéven mutatunk be ezennel olvasóinknak. Lavínia, ígéretéhez híven valóban tömören és nagyon érzékletesen foglalt össze egy roppant nehéz szituációt – ön talán a címnek választott idézetből sejti is már, hogy Lavínia mire jött rá és kivel kapcsolatban.

Hogyan viselkedjen az ember, ha ilyen felfedezést tesz? Lavínia ad egy választ a levelében, de ha önnel is fordult már elő hasonló, lehet, hogy ön teljesen máshogy reagált. Nincs kedve megírni nekünk, hogy hogyan? Szívesen olvasnánk az ön történetét is ebben a rovatban, kérjük, küldje be saját tapasztalatait, saját sztoriját ön is a Randiblog e-mailcímére!

A középiskolában jöttek össze, és a nő annak ellenére igent mondott, hogy szerelme a házas férfiak körében igen ritka hivatást talált.

Szeretném veletek megosztani egy 32 éves, elvált nő és egyben 1 gyerekes anya sztoriját.

Ebben a posztban Ida álnevű olvasónk levelét lehet elolvasni, és Ida legfontosabb adatait a fenti bevezető tartalmazza. Többször volt már szó itt a Randiblogban arról, hogy szülőként mennyivel nehezebb társat keresni, és ezzel összhangban Ida nemcsak a fenti bevezetőben, hanem a társkeresőkön rögtön azzal is kezdte, hogy van gyereke, hátha ezzel megelőzi a kellemetlenségeket. Talán nem lőjük le a poént annyival, ha előre eláruljuk, amit nyilván ön is sejt, ha kicsit is ismeri ezt a rovatot: nem sikerült megelőzni a kellemetlenségeket.

Kérjük, olvassa el Ida beszámolóját, aztán ha van idevágó története vagy tapasztalata, kérjük, küldje be nekünk a Randiblog e-mailcímére! De persze az se baj, ha nem kapcsolódik szorosan az ön levele az Ida által felvetett témához, hiszen mindenkit szívesen meghallgatunk bármiről, aminek párkapcsolatokhoz van köze.

Amikor januárban a szemébe néztem és bemutatkoztam, még nem sejtettem, hogy életem legkülönösebb és legfájdalmasabb időszaka kezdődik.

Úgy hozta a sors, hogy bibliai álnév jutott az alább olvasható levél beküldőjének: az, hogy Sába. Sába az Ószövetségben egy királynő, nálunk azonban egy középvezető egy állami vállalatnál, aki, amint az a fenti bevezetőből is kiderül, szerelmes lett valakibe. Soha senki nem szerepel a Randiblog Inboxban az igazi nevén, de Sába esetében különösen fontos az álnév, hiszen egy titkos viszonyról van szó, amire nem derülhet fény.

Sába azt mondja, nem vár se véleményeket, se tanácsokat, csak azért írt a Randiblog e-mailcímére, hogy kiírja magából, amit személyesen nem mondhat el senkinek. Ezúton is köszönjük, hogy megírta nekünk a titkát, és önt is bátorítani szeretnénk: ha úgy érzi, valami nyomja a lelkét, nekünk bármikor megírhatja anonim módon!

Na akkor én is megírom a történetem, hátha közben megvilágosodok, hogy mi az, amit máshogy kellett volna csinálni, mert akármennyit gondolkodom rajta, a megoldás nem jön közelebb, még ha lennének is ötletek.

Leó álnevű olvasónk levelét közöljük ebben a posztban. A levél természetesen a Randiblog e-mailcímére érkezett, ahova ön is írhat bármikor, ha úgy érzi, szívesen mesélne, ha van egy megosztanivaló története, vagy ha reagálna bármire, ami megjelent itt a rovatban. Bizonyos szempontból Leó is reagál a korábbiakra, hiszen jelent már meg az övéhez némileg hasonló történet itt a Randiblogban, de az övé mindenképpen a legrejtélyesebbek közé tartozik. Amint az a bevezetőből is egyértelmű, egy rosszul végződött kapcsolatról lesz szó, de ennél többet mi sem árulunk el előre, olvassunk inkább végig a levelet!

Rendszeresen látom, hogy leközölnek cikket olyan férfiakról, néha nőkről, akik még mindig nem tudták elveszíteni a szüzességüket. Úgy látszik, hálás a téma, hogy ilyen sokszor írnak róla, bizonyára több embert érint, mint azt elsőre gondolnánk. Amiről viszont soha nincs szó, hogy mi a megoldás. Mindig csak az van, hogy 30+ éves, jól szituált, sportos, egzisztenciával rendelkező férfi (nő) hiába próbálkozik, nem jut egyről a kettőre. Én magam is hasonló cipőben jártam korábban, bár én szerencsére nem vártam meg a 30-at, de 25 már sajnos elmúltam.

Walter álnevű olvasónk levelének bevezető bekezdését olvasta el ön az imént. Amint azt Walter említi, valóban rengeteget volt szó az utóbbi időben itt a Randiblogban a szüzességről, illetve annak elvesztéséről, és ennek fő oka Túlia álnevű olvasónk rendkívüli népszerűségre szert tett levele. Ez az írás még februárban jelent meg, de azóta is folyamatosan érkeznek rá a válaszok, amik közül menet közben jó sokat meg is jelentettünk már. 

Amint az a bevezetőből is kiderül, Walter szintén hasonló helyzetben volt, szexuális tapasztalat nélkül, relatíve idősen – de felismerte, hogy mivel van a probléma, dolgozott rajta, és megoldotta. Hogy mindezt hogyan, azt részletezi az alábbi, roppant érdekesen megírt levél. Ha úgy érzi, hogy ön is szívesen hozzátenne ehhez a beszélgetéshez, kérjük, küldje be ön is saját történetét és/vagy tapasztalatait a Randiblog e-mailcímére!

Nagyon jó volt visszaolvasni a január 22-én megjelentetett levelemet, és mivel úgy tűnik, remek terápia a történetírás, újra azon kapom magam, hogy mesélek.

Nem fordult még elő velünk túl sokszor, hogy egy korábbi levélírónk megírta volna sztorija folytatását, de most pontosan ez a helyzet Vincével, akinek első levelét itt lehet elolvasni. Vince azt mesélte el, hogyan jött össze egy nála jóval idősebb férfival (igen, ez egy meleg olvasónk története), akiről aztán kiderült, hogy még mindig szereti külföldön élő exét. Hát akkor most nézzük, hogyan zajlottak tovább az események innentől kezdve, csak előbb álljon még itt a szokásos felhívás: ha ön is szívesen írna, várjuk levelét a Randiblog e-mailcímére!

Sziasztok, Bíborka vagyok. Hol is kezdjem a történetem...

Természetesen az elején érdemes mindig kezdeni, és a fenti bevezető után Bíborka alább olvasható levelében pontosan ezt is teszi. Bíborka valamennyi párkapcsolatát elmeséli nekünk, és egyrészt érdekes, hogy mindegyikben van valami közös – hogy pontosan mi, az mindjárt kiderül a levélből. Másrészt Bíborka a legtöbbet a legutóbbi kapcsolatáról ír, ami miatt külföldre költözött, és aminek során különösen nehéz problémákkal kellett szembenéznie.

Ezúton is köszönjük Bíborkának (természetesen nem ez az igazi neve), hogy írt, és szeretnénk bátorítani önt is, hogy ha van kedve mesélni, küldje be a saját történetét a Randiblog e-mailcímére! Nálunk név nélkül mesélhet bármiről, ami párkapcsolatokkal kapcsolatos.

Újabb levél érkezett a Randiblog inboxába, és a beküldőnek, mint mindenkinek, aki szerepel ebben a rovatban, adtunk egy véletlenszerű álnevet: ezúttal azt, hogy Kreszcencia.

Az eggyel ezelőtti levelet egy olyan fiatalember írta, aki annyira idegennek érezte saját magától a társkeresés valóságát, hogy úgy döntött, inkább szűz marad. Kreszcenciának nincsenek ilyen gondolatai, ő nagyon is részt szeretne venni ebben, de nem megy. Természetesen nem meséljük el helyette, hogy pontosan mi nem és miért nem, érdemes elolvasni Kreszcencia alábbi beszámolóját. Önnek is vannak hasonló gondolatai, hasonló tapasztalatai, lenne tanácsa ilyen helyzetre? Vagy valami másról mesélne szívesen? Mindegyik esetre ugyanazt tudjuk mondani: kérjük, írjon a Randiblog e-mailcímére!

Láttunk már olyat, hogy egy ilyen csókkamerás szitu elég viccesre sikeredett. Itt vannak a legjobb, legrosszabb, legviccesebb ilyen esetek. Tele van ehhez hasonló videókkal a YouTube, de most sikerült egy nőnek a meccsen dinnyét evő fiúhoz méltón ellopnia a show-t. Íme!

Kiss vs Pizza Girl from r/BetterEveryLoop

Igaz, én is olvastam Túlia levelét, de nem erre szeretnék reagálni. Ez csak eszembe juttatott egy-két gondolatot, amelyek mások számára talán teljesen idegenek...

Ha ön olvasta a Randiblog Inbox posztjait az elmúlt pár hétben, valószínűleg ismerősen cseng Túlia (ál)neve: ő volt az, aki arról írt nekünk, hogy 30 éves és még szűz. Kiugróan sokan küldtek be erre válaszlevelet, férfiak és nők egyaránt, és most megint egy férfiolvasónk ír, Áron. Őneki szintén nem volt még soha szexuális kapcsolata, de amint azt ön a poszt címében már olvasta, nem is tervez ilyesmit a belátható jövőre. Azt már persze nem fogjuk helyette elmagyarázni a bevezetőben, hogy miért nem, Áron alábbi levele magáért beszél.

Ha ezek után úgy érzi, hogy lenne hozzáfűzni- vagy mesélnivalója, kérjük, írjon a Randiblog e-mailcímére! Az ön tapasztalataira és történetére is kíváncsiak vagyunk!

A megjátszott orgazmus mindenkinek mást jelent, van, aki csinálja, mások sose próbálták, de mindenki tudja, hogy létező jelenség. Az viszont elég ritka, hogy a nők, akik ezt a módszert alkalmazzák, épp a pasijuknak dicsekednének el a dologgal. Persze lehet belőle lelkiismereti kérdést csinálni, és a jobb szex érdekében inkább nyílt kártyákkal játszani, de azért ez nem túl gyakori. A Viral Thread nevű oldal gyűjtése sem éppen azt támasztja alá, hogy a nők a megoldás érdekében döntenének így, sokkal nagyobb motiváló erővel bír talán a bosszú. Legalábbis náluk. 

Ez a két londoni lakos nem lacafacázott: egy technikai malőr hozta őket össze, első nap megvolt az első csók, 2 hét múlva az eljegyzés.

Engem sokszor elgondolkodtatnak a Randiblog cikkei, hátha ez is elgondolkodtat pár embert...

A véletlen a Palmer álnévvel ajándékozta meg azt a fiatalembert, aki a fenti bevezetővel kezdte beszámolóját társkeresés közben szerzett tapasztalatairól. Mint jópáran az utóbbi időben, Palmer szintén a rosszul sikerült randikról mesél, az olyanokról, amikről szórakoztató olvasni, de átélni őket általában egyáltalán nem kellemes. Ha ön is tudná folytatni a sort Palmer után, kérjük, küldje be ön is tapasztalatait a Randiblog e-mailcímére!

Ha van kedve játszani egyet, jó helyen jár! Ebben a kvízben híres párokat mutatunk, de csak olyanokat, akik nincsenek már együtt. Amint azt a cím is mondja, meg kell tippelni, hogy az adott celebkapcsolat meddig tartott.

Persze túl nehéz lenne, ha a pontos évszámot kéne eltalálni (ráadásul a kvízmotorunk sem lenne kifejezetten alkalmas egy ilyen feladatra), szóval azt a mérföldkövet vesszük alapul, amit a hosszabb kapcsolatok nagy vízválasztójának szokás tekinteni: a hetedik évet. Rengetegszer halljuk, hogy egy-egy szerelemnek vagy házasságnak a hetedik év nagy próbatétele, sokan ekkor dobják be a törölközőt, ilyenkor dől el, hogy a kapcsolat tényleg hosszú távra szól-e. Szóval a kérdés mindössze ennyi: megvolt-e nekik a hét év vagy nem? Több, mint hét évig voltak együtt vagy kevesebbig? 

Sziasztok, régi olvasó vagyok. 2 hónapnyi „emésztés” után Ildikó levele ösztönzött arra, hogy megosszam a történetemet. Szívesen várok nem gonoszkodó kommenteket, hogy WTF lehetett ez, bár már túl vagyok a meg nem értés fázisán, csak-csak motoszkál bennem a MIÉRT.

Ildikó fent említett levelét pár héttel ezelőtt tettük közzé: randikon-társkeresőkön borzasztóan viselkedő férfiakról van benne szó. Több reakció is érkezett erre az írásra, egyet már ön is olvashatott itt a Randiblog Inbox rovatban, amiben egy férfiolvasónk mesélt randikat rémálommá változtató nőkről. Most újra egy női olvasónk levele következik, Zsankáé.

Zsanka történetének a középpontjában szintén egy borzasztóan sikerült randi áll, de itt van egy nagy különbség a korábbiakhoz képest. Általában ugyanis olyan sztorikat szoktunk kapni, amik arról szólnak, hogy milyen kellemetlen meglepetések érik az embert, amikor először találkozik valakivel élőben online megismerkedés után. Zsanka sztorijában azonban nem egy vadidegen a másik főszereplő, hanem valaki, akit már évek óta ismert és már randiztak korábban. Vajon akkor miért történhetett mindez?

Ha szívesen hozzászólna, vagy ha van saját sztorija és van kedve elmesélni nekünk, ajánljuk az ön figyelmébe a Randiblog e-mailcímét, ahova bármilyen témában lehet írni, aminek a párkapcsolatokhoz köze van. És akkor most nézzük, mi történt Zsankával!

Az én történetem nagyon hosszú lenne…

Fontos ebben a bevezetőben a feltételes mód – hosszú lenne ez a történet, ha a beküldője, Johanna telerakta volna unalmas részletekkel. De szerencsére nem ez a helyzet, ezért nagyon is érdekes olvasmány Johanna levele. Ő egy olyan kapcsolatáról írt nekünk a Randiblog e-mailcímére, ami a beszámoló szerint rendkívül egyoldalú volt: Johanna rengeteg mindent beleadott a kapcsolatba, a férfi viszont fel se vállalta, sőt, alkalmanként szakított is vele. Johanna mégis évekig kitartott.

Ha ön is szívesen mesélne, kérjük, ne habozzon, a fenti címre az ön levelét is várjuk!

Régóta olvasom az itt beküldött emberek problémáit, és úgy döntöttem, hogy 28 éves szingli nőként én is billentyűzetet ragadok, és megírom a saját tapasztalataimat, hátha mások is okulhatnak belőle.

Augusztina álnevű olvasónk levelének a bevezetőjét olvasta ön el az előbb, maga a levél természetesen teljes terjedelmében alább található. Jól mondja Augusztina, hogy rengetegen írnak nekünk a problémáikról, azonban relatíve kevésszer van szó arról, hogy ezeket a problémákat hogyan lehet megoldani.

Persze segítség már az is, ha az ember névtelenül kiírhatja magából, ami fáj, szóval várjuk továbbra is a leveleket a Randiblog e-mailcímére, mert az írás már önmagában terápia. De azért vannak olyan esetek, amikor ennél többet is megtehet az ember. Ilyen helyzetben volt Augusztina is, és a címből ön már bizonyára sejti, hogy hogyan tudott javítani a helyzetén. Hát nézzük az ő történetét, hallgassuk meg az ő tanácsait!

Érdeklődve olvastam Ildikó álnevű olvasójuk peches tapasztalatait félresikerült randijairól. Sajnálatos módon nekem is van néhány, bár utólag már szívesebben gondolok ezekre, mint humorforrásra, és így szívesen teszem közkinccsé, amennyiben van rá igény. Szeretném hangsúlyozni, hogy semmiképpen sem „a nők sem különbek” jelleggel teszem mindezt, egyszerűen csak emberek vagyunk, és társkeresés közben néha (gyakran?) összefutunk kevésbé jól sikerült példányokkal is.

Így szólt Humbert álnevű olvasónk alábbi levelének a bevezetője, amit Humbert még egy mosolygó szmájlival egészített ki. Az embernek néha jól esik elmesélni, milyen lehetetlen figurákkal hozta össze a sors társkeresés közben, ezt tette a bevezetőben említett Ildikó ebben a korábbi levélben, és ezt teszi alább Humbert is.

Megélni elég szörnyű, végigolvasni nagyon vicces – ez egy ilyen műfaj, szóval nagyon köszönjük Humbertnek, hogy megírta ezeket a történeteket, és figyelmeztetjük önt, hogy az ön sztorijait is szívesen meghallgatjuk! Ha volna kedve folytatni a sort, kérjük, írjon a Randiblog e-mailcímére!

Nem tudom, mit várok, valószínűleg úgyis csak oltást kapok. De azért írok a blognak, hátha...

Hát mi bízunk olvasóinkban, mert mindig vannak köztük, akik oltásnál konstruktívabban reagálnak a Randiblog Inboxban megjelenő levelekre. Ebben a posztban Gábor mutatkozik be, aki ugyan nincs még túl a harmincon, de ugyanúgy reménytelennek látja a társtalálást, mint több korábbi olvasónk. Gábor egy bizonyos személyt is megszólít ezzel a levéllel, de persze az üzenet nemcsak neki lesz fontos és érdekes.

És még álljon itt a szokásos emlékeztető: (oltáson kívül) minden véleményt, személyes tapasztalatot és saját történetet várunk a Randiblog e-mailcímére. Írjon ön is!

Kevin Esterlyt és Amy Yut ezen a héten vitte vissza a rendőrség az USA-ba Mexikóból. Majdnem két hete keresték őket, a 16 éves lány eltűntnek volt nyilvánítva, igaz, semmi nem utalt arra, hogy ne a saját akaratából távozott volna. Amy Yu sértetlenül került vissza az édesanyjához az eltűnés után, 45 éves útitársa azonban börtönbe került, a vád vele szemben az, hogy fiatalkorú személy elhelyezésébe avatkozott bele. Hát így is le lehet írni azt a kapcsolatot, ami egy híján 30 éves korkülönbséget hidalt át.

Szoktam olvasni a Randiblogot, és mindig jókat szoktam kacagni. Éppen ezért osztanám meg a fejlődésemet, és tanácsot ajánlok minden férfitársamnak.

A PUA betűszó a Pick Up Artist kifejezés rövidítése: itt a csajok felszedésének művészetéről van szó. Az ekörül kialakult mozgalom atyjával készült korábbi interjúnkat itt olvashatja, most olyasvalakitől kaptunk levelet, aki úgy érzi, mindent ennek köszönhet. A fiatalembernek az Údó álnevet dobta a gép, és Údó azt írja, tudja, hogy sokan kritizálják a PUA-tanácsokat, de őneki ezek megváltoztatták, sőt, megmentették az életét. Údó alább össze is foglalja ezekből a szerinte legfontosabbakat, amint egy helyen maga is kiemeli: ingyen (hurrá!).

Ön mit gondol ezekről a tanácsokról-elvekről, erről a megközelítésről? Ha van kedve Údó levelére válaszolni, ha ön is szívesen beszámol a tapasztalatairól, kérjük, írjon a Randiblog e-mailcímére!