Ezúton is csókoltatjuk a Sad and Useless című oldalt, hogy voltak olyan ügyesek és kiszúrták az alábbi Instagram-fiókot, ami az oldal neve ellenére egyáltalán nem szomorú, hanem annak éppen az ellenkezője. Mondjuk haszontalannak tényleg elég haszontalan. A sztori az, hogy bizonyos Heidi Lee Oley egy fodrásznő, aki Georgia államban, Atlantában él a szerelmével. Így néznek ki ők békeidőben.

Ennek a 41 éves mexikói férfinak 31 éves a neje. Már évek óta flörtölt egy diáklánnyal, aki most, hogy 18 lett, bekapcsolódott a rendhagyó kapcsolatba.

Amíg a többség halasztja a koronavírus miatt a lakodalmát, addig egy New York-i leszbikus pár úgy döntött, ők éppen, hogy előrehozzák az igen kimondását. Természetesen sokszemélyes dínom-dánomról szó sem lehetett, Reilly Jennings és Amanda Wheeler úgy fogadtak egymásnak hivatalosan örök hűséget, hogy senki nem ment hozzájuk két méternél közelebb, így a karantén idejére vonatkozó előírásokat nem szegték meg.

Volt egy haverjuk, aki jogosult párokat hivatalosan és érvényesen összeadni az állam joga szerint, és megkérdezték az illetőt, hogy nincs-e kedve az ő, eredetileg októberre tervezett esküvőjüket is levezényelni. Az illető, bizonyos Matt Wilson habozás nélkül igent mondott, de a lakását nem hagyta el: a házasulandók odamentek Wilson háza elé a néptelen utcára, és az illetékes a otthonának negyedik emeleti ablakából vezette le a ceremóniát pénteken. Az esetről a CNN is hírt adott, de alább látható a fura szertartás videója, amin Wilson idézett Gabriel García Márqueztől a Szerelem a kolera idején című regényéből.

Érkezett még két érdekes sajtóközlemény a szerkesztőségünkbe, amik egymástól függetlenek ugyan, de mind a kettő a karanténnak a partnerkeresésre gyakorolt hatásával foglalkozik, ezért összefoglaljuk őket egy posztban.

Este helyett délután tetőzik a szexuális érdeklődés

Az egyik sajtóközlemény a Szexrandi.hu-tól érkezett, és azt erősíti meg, hogy a karantén miatti sok otthonülés miatt megnövekedett a forgalom a szex- és pornóoldalakon. Érdekes azonban az a további változás, hogy amíg korábban az ilyen tartalmakat jellemzően esténként keresték az internetezők, most a csúcsidőszak délután kettő és három között van. A szexrandiknak a helye ugyanis most már nem a valós élet, hanem a virtuális csetszobák és egyéb szolgáltatások: amíg igazi találkákra nincs lehetőség, addig a neten élheti ki magát, aki szeretné. Íme a teljes sajtóközlemény, aztán alatta mutatunk még egyet.

Íme néhány kép a XX. századból robotokról. Mindannyian férfiak, és a legtöbben csajoznak is. Alexa, mit szólsz ehhez?

Angelica Rosst a legtöbben onnan ismerik, hogy szerepelt a Pose című sorozatban és azután az American Horror Story legutóbbi, '80-as évekes évadában is. Ő látható természetesen a fenti borítóképen, és most a magánéletével kapcsolatos sztorival került be a hírekbe. A 39 éves híresség összejött ugyanis egy férfival nemrég, és megosztott néhány közös képet azzal, hogy mennyire sajnálja, hogy most a karantén miatt nem lehetnek együtt.

Az egyik kép, ami a lebukáshoz vezetett.

Fotó: https://twitter.com/angelicaross

Két sajtóközlemény is érkezett a szerkesztőségünkbe a napokban, amely témáját tekintve a Randiblogba illik, és a koronavírusnak a hazai helyzetre gyakorolt hatásával foglalkozik. Az egyiknek a témája az esküvőszervezés, a másiké a társkeresés, és természetesen mindkét területet érinti a járvány, hiszen amíg a betegség megfékezése érdekében otthon kell mindenkinek maradnia, addig nem nagyon lehet randizni, esküvőt tartani pedig végképp nem.

Esküvőszervezés vs koronavírus

Az első sajtóközlemény az Esküvőtippek.hu-tól érkezett, és azzal foglalkozik, hogy mire számíthatnak azok a párok, akik erre a szezonra tűzték ki a lakodalmuk időpontját (a nagyobb esküvőket legalább egy évre előre el kell kezdeni tervezni, így aki az idén nyári szezonban mondaná ki az igent, az minden bizonnyal már 2019-ben nekilátott a szervezésnek). Nos, a sajtóközleményből az derül ki, hogy az áprilisi-májusi esküvők megtartására most már kicsi az esély, de a júniusi-júliusi időpontot választott párok kb. fele reménykedik még, hogy megtarthatják majd a lakodalmat, a többiek új időpontot keresnek.

Egy esküvő költségei között az egyik legnagyobb tétel a helyszínbérlés szokott lenni, és a sajtóközlemény szerint a legtöbb szolgáltató most azon van, hogy a párokkal együtt próbáljanak új időpontot keresni a nyár második felére, őszre, vagy akár télre, illetve a 2021-es szezonra. A házasulandóknak anyagilag az éri meg jobban, ha lemondás helyett elnapolják a lakodalmukat.

Az esküvőkre vonatkozó sajtóközleményt az alábbi keretesben lehet elolvasni, az alatt pedig folytatjuk egy társkeresésre vonatkozó, friss közvélemény-kutatás adataival.

A fenti kép csak illusztráció, egy milánói nő látható rajta, de azt szeretnénk illusztrálni vele, hogy a koronavírus miatt a világ körül milyen sok idősek otthona, illetve szanatórium zárta most be kapuit a látogatók elől. Egy különösen szívmelengető történetet szállított pontosan egy ilyen otthonról az USA-ból az NBC Connecticut. A szóban forgó intézmény Stafford Springsben van, és lakik benne egy Nancy nevű néni, akinek tilos látogatókat fogadnia. Még a saját férje, Bob sem mehet be hozzá, hiszen roppant súlyos következményekkel járhatna, ha valaki kívülről bevinné a vírust az időseket ápoló otthonba.

A múlt szombat volt azonban Bob és Nancy 67. házassági évfordulója, amit a korlátozás miatt a házaspár nem tölthetett együtt. Bob azonban mégis emlékezetessé szerette volna tenni ezt a napot, ezért egy táblával ment oda felesége ablaka alá az intézmény elé. A táblán a következő felirat állt:

Esti olvasgatásom közben találtam erre a cikkre. Jó ötletnek tűnt leírni az én kapcsolatom történetét...

Itt gyorsan meg is akasztjuk egy pillanatra Nikoletta levelét, amely a Randiblog alábbi e-mailcímére érkezett a napokban. A folytatás, azaz a levél egésze kicsit lejjebb olvasható, de pár dolog idekívánkozik a bevezetőbe, hogy mindenki pontosan értse, hogy Nikoletta pontosan miért írta meg mindazt, amit. Szóval a cikk, amire a fent kiemelt első mondat utal, ez a posztunk, amelyben Tilda írt arról, hogy relatíve fiatalon, a húszas évei elején összejött valakivel, amikor még nem is akart komoly kapcsolatot. De szerelmes lett, a kapcsolat működött, az illető azóta a férje lett, és boldogan élnek együtt.

Nos, Nikoletta leveléből, sőt, már a poszt címének választott fenti idézetből is kiderül, hogy ő aztán tényleg fiatal volt, amikor házasodásra adta a fejét: középiskolás. Mondani sem kell, Nikoletta szülei ellenezték a házasodást, hiszen a legtöbben úgy tartják, hogy az ilyen fiatalon kezdett kapcsolatok gyakran csúnya véget érnek. Extrém példa, de pont nemrég írtunk Courtney Stodden válásáról – ő egy reality-szereplő, aki 16 évesen ment hozzá egy nála jóval, sőt, valamivel még a szüleinél is idősebb férfihoz.

Nikoletta levele nagyon szép ellenpontja Stoddenék válása hírének, kérjük, olvassa ön is szeretettel, aztán ha úgy érzi, ön is szívesen megosztaná társkeresésének vagy -találásának, esetleg szakításának történetét, kérjük, írja meg nekünk a sztorit e-mailben az alábbi címre!

Egy 40 éves, hétgyerekes férfi esetét írta meg a Metro nevű lap Nagy-Britanniában, és a főszereplő, Tony Stevens reméli, hogy a története minél több emberhez eljut. Stevens arra panaszkodott élettársának, akit menyasszonyaként is említ, hogy éjszakánként gyakran leveri a víz, és a testsúlya is megmagyarázhatatlanul csökkenésnek indult. A férfi végül orvoshoz fordult, és elég nagy sokk volt a diagnózis: az doktor közölte, hogy Stevens összeszedett egy nemi betegséget.

Nyilván ennél több se kellett a menyasszonynak, Trishának, aki fogta, és elhagyta vőlegényét, miután kiderült, hogy az hűtlen volt hozzá. Azonban eltelt néhány hónap, és a történet egy még sokkal szomorúbb fordulatot vett.

Lakodalmat tartani mindig is költséges dolog volt, sokak szerint nem is éri meg annyi pénzt egy nap alatt elpazarolni, mások viszont úgy látják, hogy életük nagy napját örökre emlékezetessé tenni bármit megér. A People magazin a Minted nevű esküvőszervező cég felmérésének eredményeit közreadva arról ír, hogy egy átlagos amerikai esküvő költsége 42 000 dollár, ami 12,5 millió forint. Pontosabban: ez nem az az összeg, amennyit ténylegesen a lagzira szoktak költeni az USA lakói, hanem az, amennyibe az átlagamerikai által ideálisnak tartott ünnepség kerül. A felméréshez 2000 embert kérdeztek meg, akik 18 és 55 év közöttiek voltak.

Mindenesetre Magyarországon a nettó havi átlagkereset jelenleg valahol 250 ezer forint körül mozog (ezt írja a Portfolio), és ez azt jelenti, hogy az átlagamerikai ideális esküvőjének megvalósításához egy magyarnak 50 hónapig, azaz valamivel több, mint 4 évig kell(ene) dolgoznia úgy, hogy a teljes fizetését a lagzijára szánja, nem költ se ételre, se lakásra, se semmire egyáltalán.

A koronavírus-járvány miatt most már a többség evidenciaként kezeli, hogy nem folytathatja tovább az életét úgy, mint eddig. Mivel lehetőség szerint kerülni kell az érintkezést más emberekkel, úgy néz ki, hogy bizonytalan időre lőttek az egyéjszakás kalandoknak, szexrandiknak és nagyjából mindennek, ami kívül esik a monogámia körén – feltételezve persze, hogy ilyen veszélyhelyzetben egyáltalán eszébe jut még bárkinek a szex.

A kifejezetten szexcélú létesítmények többsége mára bezárt Európa országainak zömében, a swingerklubok, szexklubok, legális bordélyok leálltak, a Vice múlt heti cikke szerint a szexmunkások komoly bevételkiesésre számíthatnak, sok-sok, a járvány által szintén érintett iparághoz hasonlóan. Berlin egyik legismertebb szexklubja, az Insomnia például pénteken zárt be, de hogy egy hazai példát is mondjuk: Budapest két melegszaunája közül az egyik, a Magnum szintén bezárt pénteken, de a másik, a 69 nyitva maradt, és ők csak ma, azaz hétfő reggel jelentették meg a közleményüket a Facebookon, hogy most már ők is bezárnak. (Erre egy olvasónk e-mailben hívta fel a figyelmünket, ezúton is köszönjük a tippet!)

Volt az egyik posztban, hogy írjon, aki tartós kapcsolatban van. Hát a férjem és én: mi 20 évesek leszünk nemsokára. Már azt számolgatom, hogy hány év múlva lesz, hogy elmondhatom, hogy többet éltem a férjemmel, mint nélküle.

Tilda álnevű alábbi levelének a bevezetője olvasható az előző bekezdésben. A poszt, amelyikre Tilda utal, itt olvasható, itt hangzik el a felhívás egyik olvasónktól, hogy aki tartós kapcsolatban él, esetleg mesélhetne, hogy hogyan sikerült. Nem Tildáé az első válasz, és reméljük, hogy nem is övé az utolsó, és folytatódni fog még a sorozat, de a mai poszt Tildáé!

Tilda csaknem 20 évvel ezelőtt, az egyetemi évei alatt lett szép lassan szerelmes, és azt mondja, az ő tapasztalatai sokban különböznek a mai korszak társkeresőn induló kapcsolataitól – hát igen, az ezredforduló környékén még nem volt Tinder, de még okostelefonok se voltak. Tilda azt mondja, talán ő is máshogy állna hozzá a saját kapcsolatához, ha az hosszas tinderezés-válogatás után jött volna össze, de hogy miért van ez, azt természetesen nem fogjuk helyette elmondani a bevezetőben, mert érdemes az egész levelet végigolvasni.

Sőt, a Randiblogot nem csak olvasni lehet, hanem azt is nagyon szívesen vennénk, ha ön is megírná nekünk saját tapasztalatait a kapcsolatáról. Ha hosszú távú kapcsolatról van szó, akkor azért, ha szakítással végződött, akkor pedig azért! Ha van kedve mesélni, kérjük, írjon nekünk e-mailt az alábbi címre!

Leontina levelére reagálva leírom, szerintem mi a titka a hosszú párkapcsolatnak. 18 éve vagyunk együtt a férjemmel, jóban-rosszban, szerencsére főként jóban.

Ezt a bevezetőt bocsátja előre leveléhez Apollónia, utalva a múlt héten a Randiblogban megjelent egyik olvasói levélre. Leontina beszámolóját egy olyan posztban közöltük, amely egyszerre két olvasótól tartalmazott egy-egy levelet, elsősorban tanácsokat. Leontina többek között arról is írt, hogy ahelyett, hogy panaszkodik az ember, hogy manapság már sehol nem lehet találni egy normális férfit/nőt, inkább meg kéne hallgatni azokat, akik hosszabb ideje élnek boldog párkapcsolatban, hogy a többiek el tudják tanulni, hogy mi a titka az ilyesminek.

Nos, amint az a fenti bevezetőből nyilvánvaló, Apollónia egy ideális személy arra, hogy meséljen a témáról, hiszen 18 éve van együtt a szerelmével. Saját kapcsolatát egy hasonlaton keresztül írja le alább, felhívva a figyelmet arra, hogy mennyi minden szükséges ahhoz, hogy egy házasság tartós tudjon maradni. Ha ön is szívesen mesélne a témában, illetve bármiről, ami randizással-párkapcsolatokkal-szakítással kapcsolatos, kérjük, írjon ön is, mert az ön tapasztalataira is kíváncsiak vagyunk! A leveleket a Randiblog szokásos e-mailcímére várjuk, ami az alábbi, a cím alatt pedig Apollónia levele olvasható teljes egészében.

Olvasom a tinderes olvasói leveleket, és gondoltam, eljött az idő, hogy összegyűjtsem a tapasztalataimat, és megírjam, hátha segít picit a közös gondolkodásban.

A fenti mondattal vezeti be Perpétua álnevű olvasónk alább teljes egészében olvasható levelét, és ezúton is nagyon köszönjük neki, hogy megírta a tapasztalatait, mert a társkeresés-randizás egy olyan téma, amiről egyszerűen nem lehet eleget beszélni-olvasni. A legutóbb Albin és Leontina tanácsait közöltük egyben, de nagyon fontos gondolatokat és érdekes megfigyeléseket tartalmazott Ernő és Piros levele is, hogy csak az idei eddigi olvasói írásokat említsük.

Nos, Perpétua ehhez a beszélgetéshez teszi hozzá saját tapasztalatait, amiket azt követően szerzett, hogy egy szakítás után úgy döntött, regisztrál a Tinderre. A társkeresőzés során megismert férfiak közül kettőről ír részletesebben, akikkel komolyabb kapcsolat is kezdett kialakulni, és nagyon szimpatikus, ahogy Perpétua a tanulságot is levonja a végén, hogy mit kell majd megpróbálnia másként csinálni a következő alkalmakkor.

Szívesen folytatná a sort? Önnek is lenne mesélnivalója társkereséssel-randizással kapcsolatosan? Kérjük, írja meg nekünk a tapasztalatait e-mailben, az alábbi címünkre várjuk a leveleket!

Sziasztok, én például tényleg egy boldog, tartós kapcsolatban élek, most leszünk 10 évesek.

Koriolán álnevű olvasónk természetesen ezzel a nyitómondattal egy korábbi posztunkra reagál, arra, amelyiknek az volt a címe, hogy Tanulja meg magát boldoggá tenni, én meg max. emelni tudok ezen a szinten. Az a poszt kissé rendhagyó módon egyszerre két olvasói levelet tartalmazott, amik közül Leontináé volt az, ami felvetette, hogy a sok társkeresős panaszkodás után hasznos lenne olyanok beszámolóit olvasni, akik hosszú ideje boldog párkapcsolatban élnek. Igen, itt kapcsolódik be a témába Koriolán.

Amint azt ön már a címben és a bevezetőben is elolvasta, Koriolán megszólítva érezte magát, mert ő például egy ilyen boldog és tartós kapcsolatban él. Alábbi levele azért különösen érdekes, mert nemcsak a tipikus hibákat foglalja össze, amiket maga körül lát, hanem azt is megírja, hogy szerinte mit lehet tenni azért, hogy az ember ki tudjon alakítani egy jól működő, tartós kapcsolatot valakivel. Ezúton is köszönjük Koriolánnak a levelet, önt pedig bátorítjuk, hogy ha van megosztanivalója a témában, illetve ha szívesen mesélne, akkor írjon ön is! A beszámolókat e-mailben várjuk az alábbi címre.

Ez itt a Randiblog Inbox, azaz a Randiblognak az a posztsorozatai, ahol olvasóink által beküldött leveleket publikálunk. Itt elsősorban mesélni szoktak olvasóink saját tapasztalataikról, de most kivételt teszünk, mert két olyan levél is érkezett, amely sztori helyett tanácsokat, méghozzá nagyon érdekes, illetve elgondolkodtató tanácsokat tartalmaz, ráadásul korábbi posztokhoz kapcsolódva. Hát akkor legyen most egy ilyen tanácsadós posztunk is!

Albin levele az első, és aki Miklós levelére reagálva foglalja össze mondanivalóját. Miklós arról írt, hogy barátnője sose mondta el neki, ha valami gondja volt Miklóssal, így Miklósnak esélye sem volt arra, hogy változtasson, aminek eredményeként a kapcsolat végül szakítással végződött, amikor belépett a képbe egy harmadik.

Másodiknak pedig Leontina levelét lehet elolvasni alább, aki elsősorban azokhoz a társkeresőkhöz szól, akik arra panaszkodnak, hogy hiába az internetes társkeresés, manapság sehol sem lehet egy normális férfit/nőt találni. Leontina azt írja, hogy a panaszkodás helyett inkább azokra kéne hallgatni, akik hosszú ideje boldog, tartós párkapcsolatban élnek. Ha ön egy ilyenben él, akkor az ön történetére ezek után különösen kíváncsiak lennénk! Ha van kedve, írja meg ön is tapasztalatait párkeresés-párkapcsolatok témájában, és küldje be nekünk őket az alábbi e-mailcímre!

Olvastam a Randiblogon az utóbbi időben pár levelet, amiben emberek a partnerük előző férjét/feleségét szapulják, és gondoltam, hátha örültök egy ellenpéldának.

Antonietta álnevű olvasónk levele következik, és talán az egyik levél, amire utal a fenti bevezetőben ez lehetett, amiben Kolos arról írt, hogy szerelme volt férje hogyan viszonyul a közös gyerek felneveléséhez. Nos, Antonietta levele szintén arról szól, hogy milyen az ő viszonya férje exéhez, de a hangnem, amint az a címnek választott mondatból kiderül, teljesen más.

Antonietta azt írja magáról, hogy nem egy féltékeny típus, és levele arra is utal, hogy tudja, hogy nem igazán jellemző, hogy valaki olyan közeli kapcsolatot ápoljon házastársa exével, mint ő. Sokan bizonyára féltékenyek lennének egy ilyen helyzetben – ön hogyan viselkedne? Vannak esetleg önnek is hasonló tapasztalatai? Ha Antonietta levelének elolvasása után kedvet kap a meséléshez, kérjük, írjon nekünk e-mailt! A címünket az alábbi dobozban, illetve a poszt legalján is megtalálja.

Ők hárman 2012 óta élnek poliamóriában Los Angelesben, úgy döntöttek, rendeznek egy lagzit, még a nászéjszakáról is van kép!

Megint belenéztünk a Randiblog postaládájába, és ezúttal Ákos álnevű olvasónk levelét mutatjuk belőle. Nagyon szeretjük, amikor olvasóink egy kapcsolatuknak a történetét mesélik el nekünk, és Ákos pont ezt teszi: leírja, hogyan ismerkedett meg egy lánnyal, mi fogta meg benne, és amint az a címnek választott idézetből már kiderült, a szakítást is megírta.

De még ezzel sincs vége Ákos beszámolójának, hiszen arról is beszámol, milyen hatással volt rá ez a kapcsolat, illetve annak a vége. Önnek is vannak hasonló tapasztalatai? Szívesen kiírná magából? Mi nagyon szívesen meghallgatjuk önt, nálunk névtelenül mesélhet bármiről, ami társkereséssel-párkapcsolatokkal-szakítással kapcsolatos, erre szolgál jó öreg e-mailcímünk, ami az alábbi.

Jo Ann Munz a mellnagyobbítás mellé életmódot is váltott, és most sorra tolja a szexi képeket az Instára, hadd irigykedjen a bunkó exe!

Ebben a posztban a gyerekkel rendelkező szülők válása lesz a téma, de – kicsit szakítva a hagyományokkal – nem egy, hanem két rövid levelet közlünk egyszerre. Az előzmények ugyanis megegyeznek, és a visszatekintést ott kell kezdenünk, hogy még januárban jelent meg Henrietta álnevű olvasónk levele, aki alapvetően arról írt, hogy nem feltétlenül kell minden kapcsolatnak hűtlenséggel, majd válással végződnie, és meg is osztotta, hogy ők a férjével mit tesznek azért, hogy a kapcsolatuk valóban egy életre szóljon, főleg, mivel gyerekeik is vannak. Henrietta az utolsó mondatával arra utal, hogy ideális esetben ilyen kapcsolatban van helye házasságnak és gyerekvállalásnak:

Csupán társadalmi, vagy akármilyen más nyomásra se házasságot, se gyereket ne vállaljon senki.

– írta Henrietta.

Erre azonban Brútusz álnevű olvasónk megírta, hogy ő a feleségét úgy vette el, hogy előre tudta, hogy nem fogja tudni tartani az örök hűséget. Azóta gyerekük lett, majd elváltak, de ő akkor sem bánta meg a dolgot, és amellett érvel, hogy igenis van helye a gyerekvállalásnak attól még, hogy a leendő szülők nem feltétlenül 100%-ig biztosak benne, hogy működni fog a holtomiglan-holtodiglan. A múlt hétvégén közöltünk Kolos válaszát minderre, aki nagyon sok mindenben nem ért egyet Brútusszal, és első kézből tudja, milyen traumát okozhat egy gyereknek a szülők válása.

Jött azonban még két reakció, egyrészt Henriettától, aki az eredeti levelet írta, másrészt Alfrédától, aki elvált szülők gyereke, és most írt nekünk először. Ha ön is szívesen folytatná az eszmecserét, ha vannak tapasztalatai, amiket szívesen megosztana, kérjük, írjon nekünk e-mailt az alábbi címre!

Karácsonyi történet... férfi oldal.

A múlt hétvégén jelent meg itt a Randiblogban Lilla álnevű olvasónk levele. Lilla a házassága végéről írt nekünk, illetve az ezt követően szerzett tinderezési tapasztalatairól, ezek közül is elsősorban egyetlen konkrét randiról, egy első randiról, amire nem sokkal karácsony előtt került sor. A történetben szereplő férfit akkor nem nevesítettük, de most adunk neki egy álnevet, ami legyen a Gerzson keresztnév. Lilla és Gerzson ugyanis azóta a bizonyos randi óta együtt vannak és nagyon szerelmesek egymásba.

Lilla pedig most újra küldött nekünk egy e-mailt, azzal méghozzá, hogy Gerzson is megírta ennek a bizonyos első randinak a történetét, ez a beszámoló olvasható alább. A sztori tehát ugyanaz, mint a múlt héten, de ezúttal a férfi szemszögéből láthatjuk ezt a Budapest mellett egy olyan kistelepülésen történt találkát, ahol se Lilla, se Gerzson nem járt még korábban. Ha ön is szívesen mesélne, akár egy hasonlóan fantasztikusan, akár egy borzasztóan rosszul sikerült randiról, akár bármi másról, ami társkereséssel-párkapcsolatokkal-szakítással kapcsolatos, kérjük, e-mailt küldjön nekünk, méghozzá az alábbi címre!

Úgy döntöttem, hogy kiírom magamból a csalódásomat, hátha könnyebb lesz.

Ezzel a mondattal vezeti be rövid történetét egy olvasónk, aki nálunk Eleonóra álnéven fog szerepelni. Ez ugyanis a Randiblognak az a posztsorozata, amelyben társkeresésről, párkapcsolatokról, szakításról mesélhet nálunk bárki, akinek van mondandója – igen, ön is!

Eleonóra például úgy döntött, a csalódását írja meg nekünk azután, hogy összeismerkedett, sőt, összejött az egyik szomszédjával. A férfi jól szituált és értelmes volt, illetve hozzáteszi Eleonóra, hogy legalábbis elsőre annak tűnt. De a sztori további részleteit természetesen nem meséljük el a bevezetőben Eleonóra helyett, olvassa végig ön is, hogy mi vezetett el végül is a bevezetőben említett csalódáshoz – aztán ha kedve támad reagálni, vagy elmesélni saját történetét, kérjük, írjon nekünk e-mailt az alábbi címre!

Tavaly októberben vált el Erdélyi Tímea  és Szente Vajk. Utóbbi a Blikknek elárulta: ismét párkapcsolatban él, párja egy Jászai Mari-díjas rendező és író, korábban táncművészként is dolgozó hölgy, akit Szenta Vajk már évek óta ismer. 

János az egyetem után Németországban dolgozva gyűjtött pénzt arra, hogy menyasszonyával ezt a fantasztikus utat teljesíthessék.

Elsősorban a Tinder, nem-Tinder témakörhöz szeretnék hozzászólni, egyébként meg a tapasztalataimat kívánom megosztani.

Van még egy olvasói levelünk a hétre, ez is a Randiblog szokásos e-mailcímére érkezett, a beküldőt a Lilla álnévvel ajándékozta meg a véletlen. Természetesen maga a levél alább olvasható teljes egészében, úgy, ahogy kaptuk. Nagy örömünkre szolgál, hogy a Randiblognak rengetegen írnak a társkeresőkön, például a Tinderen szerzett tapasztalataikról, igaz, általában negatív tapasztalataikról, és amint Lilla a fenti bevezetőben írja, alapvetően ő is ebből a témából indul ki.

De Lilla levele jóval több, mint egy beszámoló arról, hogy hogyan járt tinderezés közben, a történetet ugyanis a házasságával, illetve annak végével kezdi. Lilla ezután látott neki a társkeresőzésnek, és levele zömét egy konkrét randi leírása teszi ki – ebből a leírásból származik a poszt címének választott mondat. Ha Lilla levele elolvasása után (vagy akár már előtte) ön úgy érzi, hogy szintén szívesen mesélne, reagálna, vagy lenne valami megosztanivalója, kérjük, írjon nekünk e-mailt az alábbi címre!

Eljegyezték a 33 éves Amanda Bynest, aki 10 éves korában, 1996-ban vált ismertté, amikor feltűnt a Nickelodeon egyik gyerekszereplős sorozatában. Mint a gyereksztárokkal oly gyakran megesik, ő is nehezen kezelte a hírnevet, az utóbbi években leginkább csak botrányairól volt híres, például arról, hogy azzal viccelt, megölné az anyját. 

Kedves Randiblog! Ma reggel olvastam Brútusz gyerekvállalással kapcsolatos írását („Tudtam az elejétől kezdve, hogy ugyan szép és vonzó, nem lesz nekem elég”), és bár nem szoktam az ilyen véleményekre reagálni, olvasás közben mégis megfogalmazódott bennem néhány észrevétel, amit szeretnék veletek megosztani.

Kolos álnevű olvasónk levelének bevezetőjét olvashatta el ön a fenti bekezdésben, és jöjjön is rögtön a link az előzménylevélhez, amit tényleg érdemes elolvasni, mielőtt Kolos történetének nekilát az ember. Brútusz arról írt nekünk, hogy első házasságába úgy ment bele, hogy nem gondolta, hogy bírni fogja a monogámiát a feleségével. Nem is bírta, így egy idő után válásra került sor, de ekkorra már gyerek is volt. Brútusz amellett érvel, hogy bár a kezdeti érzései beigazolódtak a házasságával kapcsolatban, mégsem gondolja, hogy hiba lett volna belemenni ebbe a házasságba, hiszen ennek köszönheti, hogy gyereke született.

Nos, Kolos egy hasonló helyzetnek a részese, de ő teljesen más szemszögből látja a szituációt: ugyanis ő egy olyan nőnek az új élettársa, aki korábban elvált, és akinek a korábbi házasságából van egy gyermeke. Kolos összefoglalja mind a tapasztalatait, mind a véleményét a gyerek helyzetéről a válás után, hiszen az új kapcsolattal ő is részese lett a gyerek nevelésének. Önnek is vannak tapasztalatai ilyen szituációkról? Ha van kedve mesélni, ha reagálna Kolos alábbi beszámolójára, írjon ön is, várjuk levelét!

Kedves Szevér!

Ezzel a megszólítással kezdődik Bálint álnevű olvasónk alábbi levele, ami a napokban érkezett a Randiblog inboxába, a szokásos címünkre. Ha ön nem olvasott volna minket az utóbbi időben: Szevér arról írt nekünk nemrég, hogy szerelmes lett egy lányba, akinek azonban van barátja, és nem is akarja lezárni korábbi kapcsolatát. Szevér kérdésére, hogy ilyenkor mit lehet tenni, már érkezett egy válasz, hát nézzük most, hogy Bálint mit mond.

Bálint természetesen a saját tapasztalatai alapján mond véleményt, illetve ad tanácsot, ugyanis ő is volt már ilyen helyzetben: szintén összejött egy nővel, aki azonban nem volt szingli – rosszul működő kapcsolatban ugyan, de kapcsolatban volt. Alább olvashatja, hogy Bálinttal mi, hogyan történt, és hogy a történtekből milyen következtetéseket vont le, aztán ha úgy érzi, hogy ön is hozzá tudna tenni ehhez a témához, tudna mit válaszolni, esetleg szívesen mesélne, kérjük írjon ön is az alábbi címünkre!