Sokkolta, mert nagyon is érdekeltem őt még tegnap

„A médiában midig csak azt lehet hallani, hogy a legtöbb pasi csak kihasználja és átveri a nőket. Ez biztos így is van, de arról ritkán hallani, amikor a pasit nézik hülyének vagy minden érthetetlen ok nélkül vége szakad annak, ami még el se kezdődött...” – ez a bevezetője az alább olvasható levélnek. A beküldőnek az Alajos álnév jutott, és erről a névről kevesen tudják, hogy a jelentése „egész” és „bölcs”.

Igen, Alajos egy szakítás történetét írta meg nekünk, egy olyan szakításét, ami egészen váratlanul korán és nehezen feldolgozható indokolással ütött be villámcsapásként, a lehető legderültebb égből. Önnek volt már része ahhoz hasonlóban, amin Alajos keresztülment? Mit mondana a fiatalembernek ezzel az egésszel kapcsolatosan? Véleményére és főleg saját tapasztalataira nagyon kíváncsiak lennénk, kérjük, írjon a Randiblog e-mailcímére!

„30 éves vagyok, 180 cm és 85-90 kg. Kamaszkorom óta foglalkozom testépítéssel. A közvetlen környezetem szerint nem vagyok rosszképű, a barátaim, munkatársaim irigyelnek az „alakom” miatt.

Pár éve költöztem egy kisvárosból egy nagyobb vidéki városba. Kevés barátom van és nem igazán járok el szórakozni, mert örülök, ha meg tudok élni. Ezért is ismerkedem inkább az interneten, több-kevesebb sikerrel.

A történet kb. 1 éve kezdődött. Egy nem is társkereső, inkább közösségi oldalon, ami mobilon is elérhető. Itt írt rám egy velem egyidős lány. Számomra fotó alapján nagyon tetszett. Elkezdtünk csevegni, de valamiért a csevegés gyorsan abba is maradt, majd pár nappal később már nem is volt elérhető az oldalon. Eltelt 1 év és az említett lány ismét feltűnt az oldalon, és pár nap után megint rám írt, mert emlékezett rám. A csevegés ekkor már nem laposodott el, folyamatos volt. Órákon keresztül csevegtünk napokig. A lakásomhoz közeli sportcsarnokhoz járt hetente többször is sportolni. Célozgatott rá, hogy meglephettem volna, miután végez az edzéssel, egyik nap meg is leptem.

Az első találkozás nagyon jól sikerült, 2 órát beszélgettünk, tetszettünk egymásnak, megvolt az összhang is, egyszóval ideális első találkozás volt. Meg is beszéltük, hogy mihamarabb megismételjük egy rendes randin. Pár napot várnunk kellett, mert a munkája miatt elfoglalt volt, 3-4 nap után ismét találkoztunk, mindketten nagyon vártuk. Ő elég fáradt volt, mert túlhajtotta magát a munka miatt, ami érthető is, de többször is kijelentette még előtte, hogy nem akarja lemondani a randit. Két órát beszélgettünk, majd hazakísértem, mert fáradt volt. Mindketten jól éreztük magunkat és mielőtt elköszöntünk egymástól, egy újabb randit beszéltünk meg 2 nappal későbbre. Még aznap este, miután hazaértem, tovább csevegtünk. Mindketten jól érzetük magunkat, flörtöltünk egymással (már amennyire lehet csevegés közben flörtölni), egyszóval ismét egy kellemes találkozáson voltunk túl mindketten.

Másnap délelőtt ráírtam, közölte, hogy valamiért nincs jó kedve, de reméli, hogy következő találkozásra elmúlik. Itt már gyanús volt a dolog, és emiatt nekem is egész nap rossz kedvem volt, sejtettem, hogy baj van. Este megint írtam neki, de a kedve csak nem lett jobb. Neki is szegeztem a kérdést, hogy „tettem-e vagy mondtam-e valamit, amitől rossz kedve lenne...” A válasz megnyugtató volt, hogy „hát én??? semmit! nincs velem semmi baj!”. Aztán csak kibújt a szög zsákból!

Reggel már úgy ébredt, hogy teljesen közömbös vagyok neki, nem tud nyitni felém, de más felé se, és ez megrémiszti, nem tudja, mi történik vele. Próbáltam rábírni arra, hogy találkozzunk és inkább ezt személyesen beszéljük meg, de nem ment bele. Leírta a problémáit, ami nem rólam szól, nem én voltam a gond, hanem saját maga. Valami egyik napról a másikra „átváltott” benne és ez negatívan hat rá és nem érti, hogy ez miért történt. Sokkolta, és nem tudja, mit kezdjen ezzel a semmilyen érzéssel, mert nagyon is érdekeltem őt még tegnap, de mintha „kiégett volna benne egy biztosíték”. Folyamatosan csak az írta, hogy nem bennem van a hiba, mert én egy kedves, odaadó, érzékeny és türelmes ember vagyok, hanem benne van a hiba.

Ha őt sokkolta, akkor én mit szóljak??? Teljesen ledöbbentem, mert ilyenre nem számítottam. Rendeznie kell magában a dolgokat, mert ez így nem állapot és persze, amíg küzd magával, addig velem nem is akar találkozni. Majd ha megoldotta a problémát, akkor majd azt közli velem. Tudom jól, hogy soha többé nem fogom látni és nem fogjuk ott folytatni, ahol abbahagytuk, tudom jól, hogy nem fog keresni, mert talán nem is tudna megállni előttem. Nagyon sajnálom, hogy ez lett belőle, de még mindig értetlenül nézek magam elé, hogy mi is történt pontosan.

Nem történt köztünk semmi, még egy csók se. Hosszú ideje nem találkoztam ilyen lánnyal, aki az első perctől kezdve ennyire megfogott volna, akivel ilyen jó volt az összhang. Komolyan érdekelt és hittem abban, hogy ebből lehet akár egy szép kapcsolat. Ennek a történetnek a megosztása is csak azt igazolja, hogy komolyan érdekelt ez a lány. Biztos vagyok benne, hogy férfiként nem csak velem fordult elő ilyesmi, csak mások ezt nem osztják meg.

Nem igazán értem a nőket, de szerintem sokan vagyunk így. Miért van az, hogyha szembejön valami, ami akár jó is lehet, akkor kitér előle a másik? Én megragadok minden lehetőséget, mert soha nem tudhatom, mikor hoz össze a sors az „Igazival”. De ha a másik még csak a fáradságot se veszi, hogy valami újat beengedjen az életébe, akkor nehezen fogja megtalálni. Egyszóval... Hölgyeim!! Lehet találni rendes pasit,csak nagyon kell figyelni és nem megrémülni attól, ha a pasi tisztelné és megbecsülné a Nőt!”