Nyitva hagytam az ajtót annak a másik srácnak

„Kérem nem közölni a nevem, ha valaha is megosztásra kerül, csak annyit: „Egy Nő”. Szeretnék egy történetet megosztani! Számomra nagyon tanulságos” – elnézést kérünk az alábbi levél beküldőjétől, de szerintünk az „Egy Nő”-nél jobb álnév lesz ehhez a mai történethez az, hogy Emília. Reméljük, Emília nem haragszik meg, hogy neki is adunk egy álnevet, mint valamennyi olvasónknak, de így mégiscsak egyszerűbb a jövőben hivatkozni az ő posztjára.

Emília egy újabb megcsalásos történetet küldött be nekünk, illetve ha úgy vesszük, nem is egyet, hiszen két titkos viszony is szerepel ebben a sztoriban, és azzal valószínűleg ön is mélyen egyet fog érteni, hogy ez a beszámoló tényleg nagyon tanulságos. Ha önnek is van hasonló tapasztalata, vagy ha bármi egyebet mesélne el párkapcsolatokkal-szerelemmel kapcsolatosan, kérjük, írjon ön is a Randiblog e-mailcímére!

„Egy egyszerű, fiatal nőnek tartom magam, aki kedves, rendes, istenigazából nem a legszebb, de sose volt gondom a pasiszerzéssel. Fiatalabb koromban csak úgy faltam a fiúkat, gondolván, kaland az élet, aztán elérkezett a 20-on túli időszak, és teltek az évek, én valami komolyabbra vágytam! Mivel ahol éltem, nem találtam senkit sem, aki igazán megfogott volna, beregisztráltam egy társkeresőre sok-sok képpel és egy hosszú leírással. Nem is kellett sok idő, jöttek az üzenetek, csevegtem ezzel-azzal, de semmi extra. Végül az oldal böngészése közben megpillantottam valakit, valakit, aki picit más volt...

Ráírtam, gyorsan reagált és csevegni kezdtünk, minden nap több órát mindenről, ezzel csak az volt a baj, egyre jobban tetszett, még így is, hogy nem találkoztunk. Egy idő után megbeszéltünk egy találkozót. Ideges voltam, hogy minden rendben legyen. Elérkezett a nap. A randi tökéletes volt egy tökéletes estével. Több héten keresztül találkozgattunk, ismerkedtünk és én beleszerettem. Hamar el is döntöttük, hogy összeköltözünk. Végre teljesült egy álmom, együtt élek egy pasival, akit szeretek, új életem van új városban, új munkával. Teltek a hetek-hónapok és hamar ellaposodott minden. Nem tudom, mi történhetett, de éreztem, baj van, vagy alakulóban van a probléma.

Minden hétvégén összejártunk egy nagy baráti társasággal, jó is volt, elterelte a dolgokról a figyelmemet, barátnőim lettek, buliztunk. Aztán bejött a képbe egy srác, külsőleg nem jött be, sőt a viselkedése sem tetszett, de észrevettem, rám máshogy néz, mint a többiekre. Teljesen összezavart, de nem gyengültem el, nem csalok meg senkit sem, még akkor sem, ha bajok vannak. Kicsit szüneteltettem a haverságot, mondván, majd így könnyebb lesz.

Aztán pár hónap múlva egy világ dőlt össze bennem. A kedves párom megcsalt, kavart az egyik könnyűvérű nőcskével. Rohadtul rosszul esett. Nem tudtam mit tenni, állítólag megbánta, de ezt a mai napig nem akarom elhinni.

Aztán picit lazábbra vettem én is, mivel elhanyagoltak és nem foglalkoztak velem, így nyitva hagytam az ajtót annak a másik srácnak. El kell mondanom, sosem gondoltam volna, hogy ez lesz, de egyszerűen szerelmes lettem a szemeibe, ahogy rám nézett, ahogy csókolt és legfőképp abba, hogy mind ez titkos. Hónapokig folyt ez így, párom tudta nélkül aki félrekacsintott, én megbocsájtottam neki, de már nem úgy éreztem iránta, csak egyfajta olyan kötődést, ami nem szerelem. Szinte minden nap találkoztam a másikkal, és akárhogy is akartam a dolgot lezárni, nem tudtam, csak még mélyebbre mentünk, amit nem szabadott volna. Bevallom, életem második nagy szerelme volt, annyira összhang volt nálunk, és fájt, hogy így tettük mindezt. Mintha tudta volna, nekem mi kell, mikor mit kell mondani, és teljesen elvakította a gondolataim.

A párommal nagyon rosszul álltunk, napokon át csak veszekedtünk, és én az ő karjaiba futottam. Aztán egy nap kiderült minden, nem tudtam már tovább folytatni, elmondtam szinte mindent, feldobtam a jövőm és a barátaim, csak őérte.

Nehezen megemészthető dolog volt a páromnak, szinte dührohamot kapott.

Mivel mindenkinek fájt a dolog, én hazaköltöztem. A párom annyira rendes volt, még ezek után is, hogy ennyire átvágtam, mindenben segített.

De én csak a rózsaszín ködöt láttam a srác miatt. Váltig meg voltam győződve, hogy együtt leszünk és ő az én párom lesz, annyira szerelmes voltam. Vártam a hívásait, hogy eljöjjön hozzám, de bekövetkezett, amitől féltem és állítólagos szerelme és minden gyönyörű, csöpögős szava egy oltári nagy hazugság volt. Otthagyott egyedül a problémákkal, és nem vállalta fel magát, se engem, és csak a maga kis világát mentette. Óriási hiba volt, és csalódás volt számomra. Ma már csak úgy gondolok rá: a HAMIS IGAZI. Mint kiderült, ugyanúgy más lányokat is úgy szédített, hogy volt pasijuk.

A párommal kibékültem a nagy félrelépések, hibák és fájdalmak ellenére. Boldogan élünk együtt, hálás vagyok neki, hogy kitartott mellettem, őszintén szeretem. Viszont nagy változáson mentem keresztül, sose tudnék újból ilyen dolgot tenni, még akkor sem, ha éppen bosszú vagy fellángolás az indíték! Rettentően tud fájni.”