Párt keresni az élet legfontosabb dolgai közé tartozik, a munkahely pedig egy olyan hely, ahol az életünk jelentős részét töltjük. Sokan választanak maguknak a munkahelyükön párt, a kérdés csak az, hogyan lehet, hogyan illik, hogyan jó felszedni a kollégát/kolléganőt, akár egyéjszakáról, akár többről legyen szó?
Biztosan nem úgy, hogy egy szót sem váltunk vele soha, csak írunk neki egy emailt – aminek írójáról a célszemélynek sejtelme sincs –, hogy legyen az udvaron, és menjen fagyizni. Nagyon kell ugyanis a kölcsönösség, a játék, ami egy randiig vezet két embert. Az állatvilágban is megelőzi a násztánc a lényeget, kell a teljes összehangolódás.
Bármennyire is ellenzik sokan, megtörténik, hogy az emberek a munkahelyükön ismerik meg egymást, és össze is jönnek. Akár van, akár nincs humánerőforrásmenedzser egy munkahelyen, jó eséllyel hasonló emberek keverednek össze, és a térbeli közelség jó talajt ad annak, hogy kiderüljön, hasonló az érdeklődési kör, hasonló a hobbi, hasonló a kommunikációs stílus, és elindulhat a párképződés.
Az ismerősi viszony kihagyhatatlan a kommunikációs folyamatból
Buda Béla a Párválasztás című könyvében hosszasan taglalja, miért fontos a munkahelyi viszony esetén is a kommunikációs folyamat. Az ismerősi viszony a munkahelyeken hosszabb ideig tart, mintha máshol ismernénk meg egymást – meglehet, hogy a másik családos, házas, vagy kapcsolatban él, esetleg a főnök-beosztott viszony nehezíti a helyzetet. Az is megtörténik a munkahelyi viszonyoknál a szakember szerint, hogy az ismerősi szakaszban az egyik fél már-már a szerelem állapotáig is eljut, mire a randira sor kerül. A randizás pedig nagy lépés, lényeges döntés, a találkozással egyértelmű a helyzet, amit a munkahelyen jobb lenne titkolni eleinte – írja bölcsen.
Az ismerkedési szakaszban barátságok, ismeretségek szövődnek, amikből akár szerelem is kialakulhat. Megtörténhet, hogy valaki első látásra zúg bele a másikba, úgy, hogy még csak a nevét se tudja, de ennek is megvan a maga menete, nem egy Facebook- vagy Instagramkép alapján indul el a folyamat (normális esetben). Még akkor sem, ha az illető csöcsös-segges szelfikkel üzen a világnak önmagáról – ez ugyanis többnyire hamisított látvány, hormonok, illatok, egymás szemébe nézés nélkül.
<3 A testbeszéd, a hormonok, a látvány és amit hallunk <3
Nem azért mondjuk, hogy ez a jó menet, mert így KELL történnie, hanem mert a nőnek és a férfinak (vagy adott esetben két azonos neműnek, mindegy) is vannak szükségletei. Egyik nő sem rohan le egy ismeretlen férfit azzal, hogy beleül a farkába itt és most, és ez fordítva sem történik meg. Hogy idáig eljussunk, szükségünk van arra, hogy:
- - a másik hangját halljuk, lássuk az arcát,
- - a másik mozgását lássuk,
- - a másik testének hormonjai az orrunkon keresztül elérjenek az agyunkig,
- - a másik tekintetében elvesszünk,
- - a másik testbeszédére reagáljon a testünk, a tudatalattink,
- - hogy betekintést kapjunk a másik viselkedésébe.
Ahhoz, hogy odáig eljussunk, szimpatikus-e vagy sem egy ember, ezt a rengeteg információt begyűjtjük egymásról. Mindezt pár másodperc alatt tesszük meg, aminek helyszíne akár a közös konyha, folyosó is lehet: még egy csorba bögréről is lehet percekig beszélgetni, és köszönni sem árt. Aztán a további beszélgetésekből kiderül, merre tovább, de egy bunkóskodó email a közös listán visszavehet a kezdeti szimpátiából. A beszélgetések, lopott tekintetek, zavart félmosolyok, egymás vállának/karjának/derekának megérintése akár véletlenül, akár véletlennek álcázva, akár direkt, mind részesei a folyamatnak. Egymás véletlen vagy direkt megérintésénél már általában mindkét félnek egyértelmű (combozás a menzán az asztal alatt például) a kölcsönös vonzalom, amiből még mindig bármi lehet.
A kölcsönösség a titok, a nem az mindig nem
A flörtölés innentől válik egyértelművé, és elindul a játék – ami véleményem szerint izgalmasabb és izgatóbb mint azt elsőre hinnénk. De még ez sem garancia semmire, ugyanis tényleg bármilyen típusú emberi kapcsolat lehet ebből, akár barátság, akár jó ismeretség, akár szeretői viszony, akár szenvedélyes szerelem, akár az égvilágon semmi.
ami egyfajta értékelés alapján zajlik mindkét nemnél. A randira hívás, a találkozás maga jelzi, hogy a pár lépett egy szintet, amit ketten, kölcsönösen tettek meg. Ha mindez nincs meg, még a közös beszélgetés sem, akkor egyszerű rajongásról beszélhetünk, aminek körülbelül annyi értelme lenne, mintha írnék egy emailt a tomhardy@gmail.com email címre, sok-sok szivecskével benne.
Ha pedig az egyik fél visszautasítja a közeledést, akár az ismerkedési fázisban, akár a flörtölés fázisában, akár a randizást utasítja vissza, ha finoman, ha egyértelműen teszi, a másik félnek el kell azt fogadnia. A nem még a csoportszexet űzők közt is NEM. A visszautasítást általában a hiúságunk viseli nehezen, de egy pszichoszexuálisan érett embert nem visel meg, legfeljebb vállat vonva tovább megy. A kevésbé érett személyiségek pedig mehetnek haza a négy fal közé sírni és sütit enni.
Egyszóval: beszélgetni kell
Az első randitól fogva már nehéz elrontani, de ahhoz, hogy viszonylag zökkenőmentesen történjen a további kapcsolattartás, hisztik nélkül, szükség van arra is, hogy mindkét fél pszichoszexuálisan érett legyen. A munkahelyen zajló huzakodó játék, a titkolózás, a lopott csókok, akár egy titkos közös blog, növelik az érzelmi intenzitást, ami előbb-utóbb szemet szúrhat valakinek. És nemcsak ezzel kell számolni.
A férfiak a szakemberek szerint kalandot, szexuális partnert, szeretőt keresnek a munkahelyükön, és bonyodalmat jelent számukra, ha a viszony szerelemmel társul. Az egészből könnyen lehet szomorú tapasztalat, lelki sérülés, aminek hátrányos lélektani hatása is lesz. Kivéve, ha az első perctől kezdve tiszták a célok: ha mindkét fél megfelelően kommunikálja a másik felé, mit szeretne, és mi a célja az afférral, egész jó dolgok sülhetnek ki belőle, és nem érzi magát senki becsapva. Ha pedig huzamosabb ideig tartó, esetleg tartós kapcsolat lesz a viszonyból, újabb, fokozatos lépéseket kell megtenni.
Összefoglalva tehát, a munkahely a legjobb hely arra, hogy megismerjünk valakit, hogy felszedjünk valakit akár egyéjszakás szexre: de ehhez el kell kezdeni beszélgetni a másikkal. Anélkül nem megy.