Hozzám ne legyen senki hűséges

„Nem állhatom meg, hogy véleményt nyilvánítsak a pro és kontra írásokat illetően és kicsit rendet vágjak az indulatharcban” – igen, görgetjük tovább nemcsak az egészhetes levéllavinát, hanem azt a vitát is, amibe megcsalt feleségek és kapcsolatba harmadikként beszálló szeretők is beleszóltak már. Ezúttal Helga írt nekünk, aki a második kategóriába tartozik, és szinte radikálisnak is minősíthetnénk a nézeteit a hűségről és a házasságról. Ha elolvasta a levelet, valószínűleg önnek is kedve támad majd megmondani a tutit, és minket semmi sem tenne annál boldogabbá, ha tényleg meg is írná a véleményét nekünk! A Randiblog e-mailcímét ide kattintva találja.

„Szóval: a nők épp olyanok, mint a férfiak, épp úgy hajlamosak félrejárni, elhízni, elunalmasodni, elápolatlanodni, stb., ja és hazudozni. Jómagam kiirtottam a szótáramból a hűség szót, mint feleslegeset. Hozzám ne legyen senki hűséges, azaz annak ellenére ne legyen velem, mellettem, hogy szíve szerint mással lenne máshol (vagy éppen már van is, csak még nem bukott le, tehát szubjektíve számomra még hűségesnek tűnik).

És igen, mindig vannak szebb, aranyosabb, kedvesebb, izgalmasabb nők (igaz, férfiak is), az élet már csak ilyen… És az érzések is csak érzések, ha egyszer valaki szerelembe esik, azért még csak haragudni se lehet ám. Ez csak úgy megtörténik, és ettől soha senki nem érezheti magát biztonságban. Persze ez a szerelembe esés nem azonnal rombolja a kapcsolatot vagy bontja fel, ez sok apró egyéb körülménytől függ, pl: a harmadik is házas, anyagi egymáshoz láncoltság, beteg gyerek.

Mert hogy a gyerek önmagában nem kapcsolatban tartó körülmény kicsit is felelős félrejáró szülőnek, lévén, hogy kódolja a hazugságot a gyerekben, és mérhetetlen bizonytalanságot keletkeztet benne. Ismerjük a mondást „a gyerek nem hülye, csak kicsi”, ösztönből meg jobb, mint mondjuk az anyja, aki még azt hiszi, hogy minden rendben… Visszatérve, nem azonnal érződik át a házasságba, kapcsolatba a harmadik megjelenése, az érintett hazudni kényszerül, mert nem tudja még, hogy mi lesz, tartós-e a harmadikkal a kapcsolat, tényleg akkora a szerelem, hogy megéri mindent borítani. Amíg hazudik, addig gondolkodik és semmiképp se akarja vallomással vagy lebukással elveszíteni a lopható időt vagy pokollá tenni legalábbis időlegesen az otthoni együttlétet.

Ide tartogattam az ütős rész: a sejtjeink is megújulnak 7 évente, hölgyeim, semmi nem tart örökké, így vagyunk összerakva mi emberek, elmúlik az érzés, unalmassá válik a másik, automatikusan keresni kezdjük, azt amitől élni érdemes! És hát meg is találjuk általában….

Itt idézném Popper Péter egyik előadását: „Megtiltanám a házasságot vagy ha ezt nem lehet akkor azt csak 5 évre engedném kötni, utána automatikusan megszűnne és csak külön megállapodással lehetne meghosszabbítani.”

Még azt se mondom, hogy nincs olyan nagy érzés, ami örökre, de legalább is nagyon sokáig kitart…

Ja, és én is épp fedett harmadik vagyok, és tudtam mit vállalok és mit várhatok, pontosabban mit nem, és elhiheti bárki, fizikailag tud fájni a hiány és a vágy, a hétvégéket is kiirtanám, ha tehetném. Igen a harmadik kapja az esszenciát, akár a szerelmet is (a legális kábítószer, ugye ?) és fizet is érte, mint a katonatiszt. Ilyen ez a szelavi…

A legrosszabb érvelés egyébként az Saroltnál, hogy az ablakmosásához két kéz kell és nincs ideje szexi SMS-váltásokra, meg mostam rá, és főztem rá.

A férfiak nem bejárónőt szeretnének szeretni, persze az is az élet része, tudom én, de erre még magunkban se építsünk várat, ez tipikusan a szükséges, de nem elégséges kategória. Rögzítsük még a továbbiakat is, nincs garancia semmire az életben, csak a bizonytalan bizonyos, abban a pillanatban, hogy valakit biztosra veszünk, már el is kezdtük elveszíteni.

Ezért nem hiszek én sem a házasság intézményében, azt a hamis bizonyosságot adja, hogy megvan, hátradőlhetek, lefordítva erre a történetre, hízhatok, járhatok zsíros hajjal és a szexi hangulat fenntartásának elmaradásáért okolhatjuk a koszos ablakot….. Az izgalmat fenn kell tartani, mind magunkban, mind a másikban, ameddig csak ez lehetséges! Persze hazudhatunk magunknak hűségről meg családról meg bizalomról, de fájdalmas lesz az ébredés.

Végezetül aki minőségi kapcsolatot akar, és nem csak útitársat, annak minden pillanatban küzdeni kell, de megéri, minden izzadságával és fájdalmával. Habár jobban átgondolva… inkább ki-ki ízlése szerint, vélhetőleg vannak olyanok, akiknek a langyos víz kellemesebb, mint a forró vagy a jéghideg…”