horoszkóp
shutterstock 345419417

Szemkontaktus nulla, az ágyban meg állat módjára viselkednek

2016.09.20. 21:01

Olvastam ma a Sámuel levelét a társkeresésről külföldön, és gondoltam, leírom, hogy nekem mi a tapasztalatom” – így kezdődik az alábbi levél. Sámuel Londonból küldte be a tapasztalatait, de ezt a mai levelet egy olyan fiatalember írta, aki már két különböző európai országban is eltöltött hosszabb időt. Az Euszták álnevet dobta neki a gép, és nagyon érdekes megfigyelni, hogy bár Sámuelhez hasonlóan Euszták is azt mondja, a társkeresés borzasztóan nehéz kint, azért nem tervezi, hogy belátható időn belül hazajönne. Továbbra is szeretettel várjuk olyan olvasóink leveleit a Randiblog e-mailcímére, akik kimentek külföldre és szívesen mesélnek az ottani helyzetről: ha önnek is van mondanivalója, feltétlenül írjon!

Én idestova 8 éve élek külföldön. Anno kalandvágyból vágtam neki a dolognak, és úgy terveztem, hogy kb. 3 év, aztán vissza Magyarországra. A háromból egy kicsit több lett. Sokminden változott, és egyre kevésbé látom valószínűnek, hogy hazacuccoljak.

Először Prágába költöztem, ott éltem 4 évet. Anyukám révén beszélem a cseh nyelvet, nem volt gond a kommunikáció. Természetesen már ott is érdekes volt megtapasztalni, hogy a viszonylag kis távolság ellenére mennyire más a kultúra és mennyire máshogy viselkednek a lányok. Sokkal hűvösebbek, távolságtartóbbak mint a magyarok. Szemkontaktus nulla. Állítólag az ágyban meg pont, hogy egy állat módjára viselkednek. Ezt több helyről is hallottam. Személyesen alátámasztani nem tudom.

Próbálkoztam ismerkedni munkahelyen és az Interneten, de nem sok sikerrel. Igazából csak a magyar és szlovákiai magyar csajoknak jöttem be. Már akkor volt egy olyan érzésem, hogy ez főleg a származásom miatt van. Persze ez csak egy teória, de szerintem van benne valami. A legtöbb csaj helyi fickót keres, mert nem akar kulturális különbséget egy párkapcsolatban. Ez érthető. Hiszen a legapróbb eltérések is lehetnek nagyon zavaróak ilyenkor. Aztán vannak azok a csajok, akiknek a külföldi pasi teljesen OK, vagy méginkább, különösen vonzó. De amennyire láttam, az ilyen csajok valahogy mindig az „egzotikus” származásúakat preferálják. Amcsi, ausztrál, új-zélandi, dél-afrikai, mediterrán, skandináv. A többi nem vonzó. Mit kezdjen egy másik kelet-európaival? A pénz fontosságát nehéz felmérni, de Prágában is inkább az van, hogy huszonéves csajok tíz évvel idősebb pasival kavarnak. Annak már van rendes melója, fizetés, saját albérlet, verda, stb.

Szóval Prágában is igazából magyarokkal haverkodtam, és magyar csajokkal kavartam. Egyébként már az durva, hogy pesti magyarként mennyire nem tud néha működni a poénkodás a legtöbb felvidékivel.

Aztán jött egy munkalehetőség, és kicuccoltam Németországba. Köln mellett lakom. Szerintem a kölniek határozottan laza és jófej emberek. Mosolygósak, segítőkészek, elfogadóak. Nem véletlenül van itt világhírű karnevál, és Berlin után a második legnagyobb meleg közösség.

Itt is próbálkoztam ismerkedni lányokkal a melóhelyen, különböző sporton keresztül, szórakozóhelyen. Volt néha, hogy érdeklődést mutatott irántam egy csaj, de ők pont nem jöttek be. Magamra erőltetni meg nincs értelme. Itt is volt, hogy a beszélgetés során miután a csajnak megmondtam, hogy magyar vagyok, némi zavar (keresés – hol van az?) után látszott a tekintetén az „óbammeg”. Pedig még be is kamuzhattam volna valami más országot. Valamiért olyan akcentussal beszélem a németet, hogy a legtöbben franciának vagy hollandnak gondolnak. De most mi értelme hazugsággal indítani egy ismerkedést?

shutterstock 153024599

Próbálkozom mostanság a Tinderrel, de itt semmi (tényleg az égvilágon semmi) match nem jön össze. Amikor Pesten voltam egy hétig, 2x20 percet basztattam azt az alkalmazást, és összejött 3 match, abból egy randi. Amikor nyaraltam Spanyolországban, már csak a poén kedvéért ott is körbenéztem Tinder-ügyileg, és egyből jött néhány match. Németországban semmi. Ez is furcsa. Aztán ki tudja, mi van mögötte. Én nem fogok nekiállni palástolni a származásomat. A profil-leírásomból úgyis látszik, hogy ki vagyok, mi vagyok. Ez így is van rendjén.

Szóval, igen. Nehéz a külföldön való ismerkedés. Az ember ki van szakadva a megszokott közegéből, a legtöbb poén nem működik, de valahogy meg kell oldani.

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket.