A jövő fehérjeforrásának szánt ízeltlábúak egyelőre leginkább csak megkeserítik a városi lakosság életét. Amerikában az ágyi poloskáktól nem lehet megmaradni, a Kínából érkező invazív poloskafajok kiszorítják az őslakos rovarokat, nyaranta a magyar vízpartokon alig kapni levegőt az árvaszúnyogoktól. Ausztráliában viszont jelenleg a legnagyobb probléma, hogy nincs elég csótányuk.

Magyarországon viszonylag gyorsan bebukott a Celeb vagyok, ments ki innen! című reality, ami arról szólt, hogy közepesen érdekes hírességeket helyeztek egzotikus tájakon kellemetlen helyzetekbe, de a briteknél például él és virgázik a műsor. Egész pontosan csak eddig élt és virágzott, mert lehet, hogy a következő évadban egy csomó kellemetlenségtől megmenekülnek az Ausztráliában forgatott műsor résztvevői.

Nincs elég csótány

A Sun híre szerint ugyanis az ausztrál szárazság miatt nincs elég csótány az országban, ezért nem jut elég csótány arra sem, hogy a brit Fekete Pákót tetőtől talpig leöntsék az állatokkal. “Négy hónapra van szükség ahhoz, hogy kifejlődjenek a csótányok, úgyhogy a producerek most szállítókat keresnek, hogy elég csótány legyen a műsorhoz.

Ha nem találnak eleget, akkor meg kell változtatni a próbatételeket” - mondta a lapnak egy a műsort jól ismerő forrás. Egy évadban körülbelül 140000 csótányra van szükség a műsorhoz. Sajnos, a Magyarországon honos fajok jóval kisebbek, 10-27 mm-esek, mint az Ausztráliában megtalálható amerikai és ausztrál csótányok, amelyek 20-40 mm-esek általában, és egészen más a színük, mint az Európában elterjedtebb fajoknak. De, ha nagyon elmélyül a válság, talán befogadják egy csomó magyar panel állandó lakóinak számító, kicsit barna, kicsit kicsi, de legalább hazai csótányokat.

Az ausztrál csótánykrízis azért is hangzik különösen, mert egyrészt Ausztrália az internetes folklórban, köszönhetően a szenzációhajhász ismeretterjesztő csatornáknak, úgy jelenik meg, mint a csúszómászok és az ember életére törő természet mekkája. Még akkor is, ha a helyiek beszámolói szerint a helyzet természetesen messze nem annyira tragikus, hogy azzal sikeresen lehessen szenzációkat hajhászni, de az ismeretterjesztő csatornák, meg az internetes folklór már csak ilyenek. A lényeg, hogy csótány van bőven, még a visszafogott helyiek szerint is, és van mindenhol. Nem véletlenül állandó kelléke az ausztrál háztartásoknak a rovarírtó, meg a csótánycsapda.

Másrészt a csótány az egyik legszívósabb állat, 400 millió éve vannak jelen a különféle csótányfajok a Földön, egyik különös ismérvük, hogy kifejezetten jól élik túl az aszályokat. Ennek ellenére Ausztráliában a hírek szerint nincs elég csótány, legalábbis annyi nincs, hogy a Celeb vagyok, ments ki innen! készítői vödörszámra tudják őket a műsor szereplőire önteni. De nem a csótányok egyedszámának csökkenése lenne az elmúlt évekből a legfurcsább hír, elég csak például a norvég vajkrízisre gondolni , így elhisszük, hogy Ausztráliában jelenleg az a gond, hogy túl kevés a csótány.

Túl sok a rovar

Viszont általában inkább arról szoktak szólni a hírek, ha valakiknek meggyűlik a baja valami ízeltlábúval, azért, mert túl sokan lesznek valahol egy adott fajból. Magyarországon például néhány éve jellemző, hogy az egyre hosszabbra nyúló nyári meleg kedvez az őshonos, barna poloskáknak és az egyre jobban elszaporodó, Kínából bevándorolt zöldes poloskáknak, amik ellepik a városok erdősebb részeit , megkeserítve ezzel az ilyen területeken élők mindennapjait. Ezek az állatok nem ártalmasak, maximum a fákra, amiket előszeretettel fogyasztanak, de krízisről nagyon korai lenne beszélni.

Az Egyesült Államokban már nem ilyen egyszerű a helyzet, ott az Ázsiából származó poloskafaj már komolyan mérhető károkat okoz a gyümölcstermesztőknek, leginkább az alma- és baracktermesztőknek gyűlik meg a baja a zöldes poloskával. A Washington Examiner cikke szerint az USA 50 államából 38 államban jelent gondot a bevándorolt faj. A szőlőtermesztők például arra panaszkodnak, hogy ha egy pár állat is a fürtök között marad, akkor oda a bor, mert a poloskák nagyon kellemetlen szagot árasztanak magukból, ha összenyomják őket.

De az USA-ban nemcsak a sima poloskák miatt szenvednek évek óta, New Yorkban és egyre több nagyvárosban komoly gondot jelentenek az ágyi poloskák. Az állatok nem kímélnek senkit, Bill Clinton irodáját is ellepték, ahogy Howard Sternnek sincs tőlük nyugta. Az ágyi poloskák az USA mellett a briteket is nyúzzák, egy londoni hotelben annyi ágyi poloskába futott bele két vendég, hogy két hónapra kidőltek, mire begyógyultak a csípéseik.

Egye meg őket!

A sok kellemetlenség ellenére az emberiség jövője nagyban függ az ízeltlábúaktól. Néhány évvel ezelőtt kapott szárnyra az a káoszelmélet, hogy a méhek számának csökkenésével az egész emberiség jövője megkérdőjeleződik, mármint a méhek pusztulásával pusztulnak az emberek is . A kijelentést Einstein szájába szokás adni, hogy hitelesebbnek hasson, bár arra nincs bizonyíték, hogy Einstein valóban mondott volna olyat, hogy a méhek kipusztulásával az emberiségnek is már csak évei vannak hátra. Az biztos, hogy a méhek száma globálisan csökken, annak ellenére, hogy például pont Európában az enyhe telek, és az elhúzódó melegebb időszakok miatt egyre több méh és darázs van jelen, sokszor komoly problémákat okozva. Az Einsteintől származtatott elmélet lényege egyébként az, hogy a méhek beporozzák a növényeket, amiknek a termését aztán le tudják szedni az emberek, és ha nem lennének méhek, nem lenne beporzás, nem lennének tehát termések, nem lenne tehát emberiség sem.

Érdekes elmélet, és felhívja a figyelmet az emberiség fennmaradása és az ízeltlábúak kapcsolatára. Még messze nem fedezték fel az összeset, így nem tudni, hogy összesen hány ízeltlábú fajjal él együtt a többi faj a Földön, de az biztos, hogy jelenleg ismert nagyjából kétmillió fajból körülbelül egymillió ízeltlábú. Az emberiség egyik legnagyobb jelenlegi problémája pedig az élelmiszerhiány, amit egyre több felmérés, szakértői vélemény , személyes tapasztalat szerint sikeresen lehetne megoldani a gyorsan szaporodó, nagy fehérjetartalmú ízeltlábúakkal, gyakorlatilag így kiváltva a húsfogyasztás egy részét, egészét.

Az átlagos városi felhasználó ebből az elképesztő sokféleségből leginkább csak annyit érzékel, hogy undorító csótányok vannak az utcán, rámennek a legyek, meg a hangyák az ételre, csípnek a szúnyogok, és a további kellemetlenségek, mint a balatoni árvaszúnyog-invázió. de jobb ha hozzászokik a gondolathoz, hogy szép lassan ne henteshez menjünk, ha hús kell, hanem a szemétledobóhoz rovarok után kutatni.