horoszkóp

Szabó Eszterrel gyorsul a Limbó Hintó

mm
2009.08.13. 09:41 Módosítva: 2009-08-13 09:41:47
Szabó Eszter Colorpop címmel új lemezt jelentetett meg, és a lemez címe egyben az a stílus is, amiben az énekesnő elképzelései szerint alkot. A lemez meghallgatása után azt mondhatjuk: a colorpop olyan, mintha gospel kórussal énekeltetnénk Mötley Crüe-t, néhány punkos átvezetőszámmal. Az album érdekessége, hogy Szabó Eszter újra felfedezte Zalatnay Saroltát, és duettet énekelnek, a hangjuk meg szinte ugyanolyan, a gyenge pontja meg a néhol túlságosan lakodalmasra sikerült népdalfeldolgozás.

Szabó Eszter harmadik lemezével megpróbál stílust teremteni, de még akkor sem lenne egyszerű dolga, ha lemeze garantált siker lenne mindenkinél. Egyrészt nincs nagy kiadó az énekesnő mögött, a lemeze szerzői kiadásban jelent meg, másrészt a nyár legtikkasztóbb, legnyomottabb időszakában új lemezt megjelentetni nem tűnik túl bölcs gondolatnak, de ha azt nézzük, a harmadik lemezen mennyire szokatlan stíluspárosítások, mennyire az aktuális divatos irányzatoktól eltérő számokat hallhatunk, ez a lépés akár logikusnak is tűnhet.

Más zenei különlegesség is

Az énekesnő colorpopnak hívja a saját stílusát, amit ő a honlapján írottak szerint a következőképpen definiál: "Az új, különleges stílus lényege, hogy a korong minden egyes dala különböző zenei stílusban szólal meg, így lesz rajta a world-elektro, punk, jazz, rock, gospel, rockabilly, és számtalan más zenei különlegesség is". A gyakorlatban ez azt eredményezi, hogy egészen bizarr, néha működő, néha kevésbé működő stíluskavalkáddal találkozunk a lemezen.

Az elején nagyon szokatlanul hat, hogy a számok nem illeszkednek a mostanában megszokott gitáros popzenébe, sőt úgy általában nehezen illeszthetők be a mainstream popzenébe. Míg máskor az a probléma, hogy egy-egy új lemez nagyon hasonlít már valami korábban megjelentre, esetleg több más zenekar korábbi munkáira, addig Szabó Eszterben pont az a zavaró eleinte, hogy nem ilyen. Aztán, amikor az ember hozzászokik, hogy a zenei világ a kilencvenes évekre emlékeztet, a számok meg bármelyik másodpercben stílust válthatnak, akkor kellemes lesz az összhatás.

Az Égig érő fák például egészen olyan, mintha a saját mashupja lenne, annyira különböznek egymástól a szám egyes részei, viszont a mashupoktól annyiban eltérve, hogy itt a remixet a szerző készítette és a remixelt számok is a sajátjai. Az Égig érő fákban egészen jól működik a számban megjelenő elektronikus népzene, de ez sajnos nem mondható el a hasonló stílusban készült Hungarian Hopp-and-Rollról. Utóbbi számban a népzenei dallamvilágot jellemzően büntetően egyszerű dobalappal vegyítették, ezért a hatás a szám egyes részeiben egészen lakodalmi, pedig a darab közepét sikerült ötletesre, nem elcsépeltre, nem olcsóra megcsinálni.

Az elektrofolk mellett a lemez leginkább olyan, mintha a skót singer-songwriter Amy Macdonald alá az akusztikus gitár és a puha dobok helyett kábelkötegeket és rendes rockzenét raktak volna - ha nagyon hasonlítani akarjuk valamihez.

Lehetett volna generációk slágere

De persze nem ilyen egyszerű a dolog, mert olyan számot is találunk (World Peace Rock and Roll), ami simán lehetett volna a Limbó Hintó helyett generációk slágere, ha néhány évtizeddel ezelőtt készül, az ÉMI című darab meg klasszikus bugyuta punkszám. A lemez második felére szerencsére - itt három angolul előadott számot is hallhatunk, amelyekkel az énekesnő a Song of the year amerikai dalszerző versenyen indult eredményesen - nagyjából összeáll az egész csapongás, de legalábbis hozzá lehet szokni.

Egy dolog nem derül ki a végére sem, hogy melyik az igazi Szabó Eszter ezek közül a számok közül, de mivel a lemezt az énekesnő úgy hirdeti, ez mind ő, el kell fogadnunk: nem tudja magát egyszerűbben bemutatni, sokféle, és nem tudja kiválasztani azt az egy vonalat, amire a leginkább azt mondhatná, az övé. Mindenesetre Szabó Eszter a gospeltől a Mötley Crüe-ig a punkon és a népzenén át szinte bármire rá tudja húzni a saját, erős és lágy hangját, meg a hozzá tartozó erőteljes gitárzenéjét.

Felfedezte Zalatnay Cinit

A lemez körüli egyetlen felhajtás az volt, hogy az énekesnő egy számot Zalatnay Saroltával énekel közösen. A darabban a legérdekesebb, hogy mennyire hasonlít a két előadó hangja egymásra, mintha anya-lánya duóról lenne szó. Erre az érzésre persze ráerősít a szám szövegvilága is.

A lemezt az énekesnő honlapján lehet megvásárolni. Érdekessége, hogy a példányok dedikáltak, a tokok a környezettudatosság jegyében kartonból készültek és az énekesnő smink nélkül látható a borítón, hogy így csatlakozzon ahhoz a mostanában egyre népszerűbb kampányhoz, amelynek keretében ismert emberek megmutatják, milyenek Photoshop nélkül.