Amint azt minden IKEA-vásárló tudja, svédül a karácsony úgy van, hogy jul, és Skandináviában ez az ünnep még annál is különlegesebb, mint a világ többi, szintén karácsonymániás részén. Rengeteg meglepő hagyományuk van, a Luca napján égő gyertyával a fején éneklő kislánytól a borzasztóan fűszeres pepparkakor-kekszen át a karácsonyi kosig, amit Gävle városában minden évben felgyújt egy ismeretlen. Ebben a cikkben azonban csak a julmustról lesz szó. Megvettük, lefényképeztük, megkóstoltuk, összehasonlítottuk, de persze azt is elmondjuk, hogy mi az.

A jul szó értelmét fent ugye már kitárgyaltuk, a must pedig italt vagy levet jelent svédül, tehát nincs különösebben fantáziadús neve a svéd karácsonyi italnak. 1910-ben találták fel Örebróban, ahol az üdítő alapanyagául szolgáló szirupot a mai napig gyártják. Nem tartalmaz alkoholt (a svédek alkoholos karácsonyi itala ugye az IKEA-ban szintén kapható glögg), hiszen éppen az volt vele a cél, hogy legyen valami szeszmentes az ünnepre a sör helyett. Ennek megfelelően a julmust szénsavas, és lehűtve fogyasztandó, emellett édes is és karácsonyian fűszeres.

A Wikipédiáról kiderül, hogy ugyanez az ital húsvétkor is kapható, de akkor påskmustnak hívják (nem fogják kitalálni: påsk=húsvét), de az ünnepi üdítő forgalmának 75%-át a karácsonyi értékesítések teszik ki. A mostani időszakban a teljes svéd üdítőfogyasztás feléért felelős a julmust, aminek megfelelően például a Coca-Cola forgalma 50%-kal visszaesik decemberben. Ezt az amerikaiak persze nem nézik jó szemmel, hiszen orbitális költségű marketingkampányokkal próbálják fokozni a kólafogyasztást minden karácsonykor, de a svédekről leperegnek a mikulásos üdítőreklámok: decemberben csakazértis a manós címkéjű julmustot veszik. Aztán az év többi részében visszatérnek a kólához.

Jelenleg azonban ha bemegyünk egy szabadon választott szupermarketbe Svédországban, rögtön a bejárat előtt egy hegynyi julmust áll, általában néhány egyéb karácsonyi termék társaságában. Mi a miénket egy helyi módszerrel hűtöttük le a fogyasztási hőmérséklet közelébe, bár őszintén szólva nem igazán olyan a klíma most Skandináviában, hogy az ember különösebben vágyna valami jó hideg italra. Ha kólaszakértők lennénk, valószínűleg még több izgalmasat meg tudnánk állapítani az ízkülönbségekről, de nemhogy -szakértők nem vagyunk, még -rajongók sem. A kétfős tesztbizottság megállapításait mindenesetre a következő 5 pontban foglalhatjuk össze.

  1. A julmust finom, és nagyon hasonlít a kólára.
  2. Miközben nagyon hasonlít a kólára, közben az íze határozottan különbözik is tőle, de hogy miben, azt legfeljebb a „fűszeresebb” szóval tudjuk leírni. Ha ebből ön a Dr. Pepper nevű italra asszociál, ne tegye, mert pont arra nem igazán hasonlít.
  3. Nagyon sok kólautánzatnak van műíze. A julmust azonban nem kólautánzat, ennek megfelelően nem tartalmaz mesterséges anyagokat, és ezt lehet is érzeni rajta. Természetes íze van, nincs vegyszerre emlékeztető mellékíze.
  4. Egy pohár Coca-Colától az ember szájára és főleg fogaira leülepszik egy jellegzetes cukros-ragadós lepedék. A julmust ezzel szemben úgy édes, hogy közben nem okoz fogragacsosodást.
  5. Mindezzel együtt nem egy eget rengető durranás a julmust, de persze ha ön talál belőle az egyik magyar IKEA-ban, akkor ajánljuk, hogy vegyen belőle egy üveggel. Ha másért nem, akkor azért, mert mindig jólesik egy gigászi multicég orra alá borsot törni, még akkor is, ha Julmust sem maradt kizárólag családi vállalkozás: a Carlsberg sörgyár forgalmazza.