horoszkóp

Teszt: 1 hét Windows és Mac nélkül

2014.06.02. 08:52 Módosítva: 2014-06-02 09:06:10
Ön mit tenne, ha azt mondanánk, hogy van egy olyan operációs rendszer, ami menőbb, mint a Macé, és olcsóbb, mint a Microsofté, sőt, egyenesen ingyen van? Nyilván átváltana erre az operációs rendszerre. Hát akkor most mondjuk: van ilyen operációs rendszer, a Linuxé, úgy hívják, hogy Ubuntu, és kb. most van az a pont, hogy már tényleg nem kell számítógépzseninek lenni ahhoz, hogy az ember használni tudja. Ennek a cikknek a szerzője egy hete mondott búcsút az Apple cégnek (a Windowsnak már korábban), és azt tapasztalta, hogy a szabadság ugyan nem egyszerű, de mindenképpen megéri leakadni a számítástechnikát uraló két szörnycégről. Alább az Ubuntu tesztjét olvashatja.

A szörnyek, akiket meg sem próbálunk megrendszabályozni

Az ember annyira hozzá van szokva, hogy bizonyos területeken végtelen a választási lehetőségei száma (pl. milyen macskás gifet nézegessek? milyen műíz-aromával legyen kezelve a csipsz, amit rágcsálok? milyen színűre fessem a hajam? melyik romkocsmába üljek be a Kazinczyban?), hogy egyáltalán nem bukik ki azon, hogy sokkal fontosabb témákban gyakorlatilag nincs is választási lehetőség. Tekintve, hogy a többség most már számítógépet használva dolgozik, néz tévét, hallgat zenét, randizik, barátkozik, stb., elég fontos kérdés, hogy honnan/kitől veszem, kinek a szoftverét használom ezen a viszonylag nagy beruházásnak számító eszközön. Itt a választási lehetőségem az, hogy a Microsoftét. Esetleg ha van sokkal több pénzem, akkor választhatom az Apple-t is. És kész. Ha mondjuk a ruha- vagy alkoholkínálat lenne ezen a szinten, bizonyára palotaforradalom törne ki. De ez a két cég elérte, hogy ha egymást ugyan nem is sikerült kiszorítaniuk a piacról, másnak esélye sincs belépni. Fogták, és felzabálták a világot. Önt is. És ez a többség szerint teljesen rendben van.

Négy évvel ezelőtt még nekem is szimpatikus volt az Apple cég, főleg a Windowshoz képest, meg mert elegem volt abból, hogy mennyit szívok nap mint nap a Microsoft termékeitől. Aztán vettem egy MacBookot, és szép lassan azt a következtetést vontam le, hogy ez azért annyival nem jobb, mint amennyivel drágább. Kifejezetten irritált, hogy pl. az iTunes tele van az iTunes Store kikapcsolhatatlan reklámocskáival, és abszolút elfogadhatatlannak tartom, ahogy az Apple monopolizálni próbálja a zeneeladást, azt meg nettó parasztságnak, hogy a születésnapra kapott iPodomat csak iTuneszal tudom használni. Ha egy elvileg luxuskategóriás termékért adok ki egy kisebb vagyont, akkor nekem az ilyesmik nem férnek bele. Én arra számítottam, hogy idővel én is rákattanok a Macre, és beállok applemániás Steve Jobs-hívőnek – hát éppen az ellenkezője történt.

Az Apple most egy időre kizárva, de a Windowshoz sincs túl sok kedvem visszatérni. Mi ilyenkor a teendő? Minimális hozzáolvasás után úgy döntöttem, hogy átállok a Linuxra, és kipróbálom az Ubuntu operációs rendszert, így végre olyan eszközön fogok dolgozni, ami se a Microsoftnak, se az Apple-nek nem hajt hasznot. Kifejezetten ellenszenvesnek találom mindkét cégszörnyet, miért adnám nekik a pénzemet? Főleg akkor, amikor a Linux úgynevezett open source termékeit egy nem profitorientált közösség hozza létre, és azok ingyenesen elérhetőek mindenki számára. A Linux operációs rendszerét Ubuntunak hívják, és a használata mellett a fő és önmagában elégséges érv az, hogy létezik. Ellenérvként két dolgot szokás felhozni: az egyik az, hogy biztos kell tudni hozzá programozni, a másik meg hogy nem kompatibilis a többi számítógéppel. Egyhetes Ubuntu-használat nekem az elsővel kapcsolatban azt bizonyította be, hogy egyáltalán nem igaz, a másodikban viszont sajnos van valami, de ez persze nem a Linux hibája, hanem a Microsoft bunkósága és visszaélése az erőfölényével.

Nem nehéz kiigazodni rajta, de azért vannak meglepetések

Szóval az Ubuntu belülről jobban hasonlít a Mac operációs rendszeréhez, mint a Windowshoz, ami valószínűleg sokak szemében jópont. A beállításokat egy ugyanolyan ablakban lehet kezelni, mint az Apple-nél, a programok indítógombjai szintén egy dockszerűségen vannak, de ahogy a Macre átszokni is kb. fél óra volt, ugyanúgy az Ubuntu sem különbözik sokkolóan attól, amit ön megszokott. Nem nehezebb rajta kiigazodni, mint a többi számítógépen, és van belőle magyar verzió is (de én pár nagyon unalmas ok miatt angolul használom). A Linux alapértelmezett böngészőjét, a Firefoxot sokan ismerik és használják, de persze lehet bele más böngészőt is tenni, például Chrome-ot, azoknak, akik nem akarnak megszabadulni a(z IT-)világot uraló négy monstrumcég mindegyikétől.

Szóval hiába a könnyen kezelhetőség és átláthatóság, kellemetlen meglepetések azért adódhatnak az Ubuntuban (is). Olyat egy hét alatt nem sikerült produkálnom, amitől az egész rendszer teljesen lefagyott volna (ilyet csinálnak még a windowsos gépek? mert a MacBookon is nagyon nagyon ritka volt), de azt pl. minden jószándékom ellenére sem hallgathatom el, hogy a frissen megvett gép fél óra elteltével frissítette magát, és azután nem tudtam többet wifit használni. Hosszan próbáltam valami megoldást találni, sikertelenül. A hibát végül is csak a boltban a szerelő tudta kiküszöbölni, valamelyik frissítés összeveszett a Dell hardverrel, amit használok. Az egyhetes teszt érdemben csak akkor kezdődhetett el, amikor ezek után visszakaptam a gépemet.

Az Ubuntu belülről

Szerintem az Ubuntu kinézetre kifejezetten menő, talán még a Mac operációs rendszerének designjánál is menőbb, vagy legalábbis szimpatikusabb, mert (nekem) új és más. Az egyik dolog, amiért viszont nem tudok rajongani, az a Rhythmbox, az Ubuntuhoz tartozó zenelejátszó, aminek az egyetlen kifejezetten jó tulajdonsága, hogy nem akar folyamatosan zenéket ajánlgatni nekem megvételre. Ettől eltekintve számomra meglepően logikátlan és nehézkes, ráadásul többször is befagyott, miközben importálni akartam bele az előző gépről átmentett zenéket. Azért egyelőre kitartok mellette, mert annyira nem idegesít, hogy keressek helyette más zenelejátszót (gondolom, van másik is).

Az egyik legjobb és legrosszabb dolog az Ubuntuban, hogy van benne egy úgynevezett Software Center, amivel a választásom szerinti programokat tényleg iszonyú praktikusan installálhatom, illetve távolíthatom el. A baj az vele, hogy amit magától nem ajánl fel, azt viszont elég komplikált installálni. A VLC médialejátszót például felajánlotta, de a JDownloader letöltőprogramot nem, és ahhoz egy órás keresgélés után találtam csak meg a neten, hogy a Terminal nevű nemistudommibe (programozóprogramba) milyen parancsokat kell beírni, hogy működjön. Ez volt az egyetlen olyan eset, amikor szükség volt (lett volna) nem létező programozói képességeimre, de végül találtam olyan fórumokat, ahol idiótáknak is érthető módon le van írva, hogy mikor hova kell kattintani és mit kell bejelölni vagy bekopizni.

A Microsoft szelleme visszajár kísérteni

Elég sokat vagyok külföldön, ezért Skype nélkül nem igazán tudok létezni. A Skype-ot ugye a Microsoft vásárolta fel 2011-ben, és eléggé úgy tűnik, hogy a telefonálós-videofonálós program linuxos verzióját azóta sem frissítették. Létezik, hála Istennek, de elég béna. Veterán szkájpoló vagyok, de ehhez a verzióhoz nehezen tudok visszaszokni, mondjuk annyi előnye van, hogy nincs benne reklám.

Nagyobb probléma a Microsoft Office hiánya. Én gyakran dolgozom Word dokumentumokkal, és amikor áttértem a Macre, akkor direkt külön megvásároltam a Mactől az iWorköt, mivel elhittem, hogy az Apple-től a Pages kompatibilis lesz a Worddel. Hát kompatibilisnek éppen kompatibilis, de nem mindenben, így végül rákényszerültem az Office for Mac installálásra. Namost az Ubuntu-felhasználóknak Office for Linux opciójuk nincs, a Microsoft még pénzért sem adja a szöveg- meg táblázat- meg prezentációszerkesztőjét azoknak, akik lázadnak a két nagy cég egyeduralma ellen. Van ugyan remek szövegszerkesztő az Ubuntuban, LibreOffice Writernek hívják és önmagában teljesen jó.

Elvileg ez is képes Word-dokumentumokat használni, de a Linux programozói nem tudják a Microsoft közreműködése nélkül megoldani a teljes átjárhatóságot. Ha önnek vannak olyan ügyfelei, akik imádnak mindent agyonformázgatni, kiszínezni, villogó háttérrel ellátni és összemakrózni, akkor önnek garantáltan problémái lesznek a LibreOffice-szal, pedig alapvetően ez a szoftver is ugyanúgy tud mindent, mint a Microsoft Office. Ha mindenki a LibreOffice-t használná, nem lenne szükség a Microsoft Office-ra. Pontosan ezzel fojtja meg a Microsoft az ellenfeleit, most már az Apple-lel karöltve: azzal, hogy nem biztosítják az átjárhatóságot, elérik, hogy munkához ne lehessen mást használni, csak az ő termékeiket. Bevallom, az egy hetes teszt alatt kétszer is vissza kellett nyúlnom a Microsoft Office for Machez, mindkétszer egy-egy idióta Word-dokumentum miatt, amikben csúnyán szét volt csúszva a formázás.

De végső soron ez is egy érv a Linux/Ubuntu mellett: nehogy már egy ilyen pitiáner húzással kényszerítsen engem vásárlásra ez a két monstrumcég. Pont ezért kell(ene) minél több mindenkinek Linuxot használnia, hogy összejöjjön az a kritikus tömeg, akik miatt a Microsoft linuxellenes politikája már nem tartható. Az Ubuntu egy járható út, és biztos van egy csomó hibája, és biztos nagyon sokan keresik magukat zsírosra rajta, és évek múlva már biztos ennek a jelenlegi értékeit is lábbal fogja majd tiporni az akkori Linux/Ubuntu, de mindezzel együtt jelenleg még mindig egyértelműen ez a legszimpatikusabb és legelőremutatóbb út. Létezik, szép és laikusok által is használható.

Ja, és azt mondtam már, hogy ingyen van?

Hozzászólna? Facebook-oldalunkon megteheti!

Kövessen minket a Facebookon is!