horoszkóp

Ötből kettő: a Cityfood élvezeti értéke

2008.02.07. 12:46
Szerkesztőségünk továbbra is reménykedik abban, hogy talál még az Anyucika után legalább egy kellemes ételfutárt. Nos, az ételteszjeink ezt időről-időre megcáfolják: a Cityfood csirkéje fantáziátlan, a főzelékei édesek, a saláták pusztán blikkfangosak, de legalább a szállítmány már reggel fél kilenckor megérkezik.

Talán az egyik legerősebb pozitívum, hogy kiszámítható időpontban, a legfürgébb kakas kukorékolása után nem sokkal megérkezett az ételszállítmány minden nap. Ez azt is lehetővé tette óvatos kollégánk számára, hogy már reggel feltépje óvatosan az alumíniumfóliát (nagyon könnyen ment, pirospont), és ha elrettentő dolgot látott a dobozban, akár még a szokásos, gyümölcsökben dús ebédjéről is gondoskodhatott.

Az az unalmas csirke és köret

Több tesztelőnk is kifogásolta a Cityfood fantáziáját, sőt, az elkészítési módra is gyanakodtak. Egyikük megjegyezte, hogy "a csirke inkább főtt, mint sült", másikuk szerint pedig az ételek elnevezése "általában többet sejtet, mint amit aztán valóban kézhez kapunk. A 'kefires zöldbab' helyett például nyugodtan írhatták volna azt, hogy 'könnyű zöldbabfőzelék', a hangzatos 'fűszeres csirkelmellcsíkok' helyett pedig a főtt csirkemelldarabok megnevezés is jobban fedte volna a valóságot." Gyakori kifogás volt a fűszerek hiánya, illetve optimista megközelítéssel úgy is mondhatnánk, hogy kedden "határozott előrelépés volt, hogy a csirkemellet legalább megsózták". A harmadik napon már meg sem lepődtünk a semmitmondó, íztelen izén, ami a csirkét jelképezte, de most ráadásul cipőtalp keménységűre sütötték. Viszon péntekre pálfordulás történt csirkefronton, "finom a csirke, friss a zöldség, ízletes az öntet, majdnem elég nagy az adag. Öt ételből kettő volt olyan, amit nem bántam meg. Ennek örüljek?"

Nézzen csirkét és egyebeket!

A köretről röviden: egyik tesztelőnk vágyakozva sóhajtott fel egy párizsis zsemle után, miután szembesült a tízes skálán kettest érdemlő körettel, ami egy íztelen rizstömb volt pár szem kukoricával. A párolt zölgségköret sem aratott sikert, ugyanis a legolcsóbb mirelit vegyes zöldség ízét és állagát idézte fel.

Extrém főzelékek

Minden ételrendelőnél van valami, ami megosztja a tesztelőket. Itt a főzelék volt az, ami ugyan mindenki szerint bőséges volt, valaki viszont túl édesnek, más extrasósnak találta a sajátját. A tejfölös burgonyafőzelék kellemes meglepetés volt, "íze-színe-állaga is nagyon jó, majdnem ötös". A sárgaborsófőzelékkel már nem jártunk ilyen jól, mert a virslipörköltnek nevezett feltét "valójában olajos-paprikás szmötyiben úszó virslikarikákat jelentett. Miután ezt rendeltetéssszerűen a főzelékre öntöttem, már csak annyit tudtam véleményezni a képződményről, hogy valami főzelék, ami bazi sós."

Harmadik tesztelőnk szerint a hét legfurcsább étele a lencsefőzelék volt, ami az első falat után édes volt, majd pár kanállal később már inkább savanyú. "Ugyan rajongok a kínai konyháért, de ebben a kontextusban kicsit szokatlan volt ez az ízkombináció". A tejfölös babfőzelék szintén hatalmas adag volt, sűrű és kiadós, viszont ez is meglehetősen édes, amin a címében említett tejföl segíthetett volna.

Blikkfangos ételek

A thai tonhalsaláta tesztelőnk szerint egy vicc. "A jellemzésének egyik részét sem értettem: elfogyasztása után sem jöttem rá, hogy mi adta a thai és a csípős jelleget. Kollégám szerint az ételszállító a thai konyhát a konzerves tonhalra szórt szezámmaggal azonosítja, a csípősség pedig a pritaminpaprika-paradicsom-uborka kombináció közepére helyezett csilipaprikából adódhatott".

A csípős

Az újhagymás-sonkás rántottával töltött sertésborda ígéretesen fotogén kezdetnek találtatott hétfőn, de kollégánk szerint "az esztétikai élmény az első ízlelésnél úgy enyészik el, mint a szépségkirálynőké, amikor a világbékét kezdik emlegetni. A panír alatt a hús ugyanis ízetlen, és inkább emlékeztet egy vastag, főtt döglöttállat-darabra, mint finom ebédre". A töltelék, a póréhagymás-sonkás rántotta ugyan jó ötletnek tűnt, a megvalósítás viszont kiábrándító, tesztelőnk például a hús kiklopfolásával kezdte volna.

A csőben sült zöldborsó szintén érdekes gasztronómiai kísérlet, de nem sikertelen. A főzelékekhez hasonlóan ez is alapvetően édeskés volt, viszont ezt erősen meg kellett sózni, hogy fogyasztható legyen. Férfi tesztelőnk azt is megjegyezte, hogy ez volt az első étel a héten, amivel jóllakott.

Pozitívumok: friss spenót, ehető hal, desszert

Kollégánk a sajtos spenóttal töltött csirkemellet találta kielégítőnek, "mert a töltelék nem a pürésített mirelit-, hanem rendes leveles spenótból készült, ami jó pont, a fokhagyma- vagy bármi más ízesítést azonban túl diszkréten kezelték". Lehetséges, hogy azért, mert az összes fokhagymát a halhoz kínált tzatziki salátába használták el. Ez utóbbi annyira fokhagymás volt, hogy a tesztalany egész délután a szája elé tett kézzel beszélgetett. A roston sült hal (ami a low carb, azaz szénhidrátszegény ételek közé tartozik az étlapon) nem volt rossz, bár vékony és nem túlzottan ízes szeleteket csomagolt a Cityfood.

Teszteltük a más helyeken kritikus vargabélest, ami kellemes meglepetés volt. Hatalmas adag, túróval bőven megtömött ételt kaptunk, amivel kétségkívül jóllaktunk. A három darab kakaóscsiga (egy adag) viszont már csak közepes volt, egyesek szerint ugyanis a puhos állaga nem éppen mondható frissnek.