horoszkóp

Gumihússal és fűrészporkörettel etet az Egészségkonyha

2007.10.10. 15:57
Egy ételszállító cégnek sincs könnyű dolga a szerkesztőségünkkel, de az Egészségkonyha mintha direkt provokálna. Sületlen hallal és ehetetlen, porból készült "házi" krumplipürével nem vagyunk meggyőzhetőek. Egyedül a lecsó és a főzelék ízlett.

Kíváncsiak voltunk, mit mutat fel egy 2002 óta létező cég, amelyről eddig csak azt tudtuk meg, hogy míg Gasztriának hívták, kevéssé fingatós menüket szállított, egy ideje azonban Egészségkonyhának hívják. Főként a bio cégére alatt adja el magát a szolgáltatás, de ha jobban megnézzük, csak egy ételsora van a tucatnyiból, ami tanúsítottan bio alapanyagból készül.

Bio szerencseszám: a hármas

Biopárti munkatársunk az első napra tökfasírtot rendelt kapormártással és sós burgonyával. Kezdetben madáretetésnek hitte az ételdoboz tartalmát, de "valójában jól lehetett lakni a főtt krumplival és a három darab tökfasírttal. Nem derült ki számomra, hogy a fasírt valójában miből készült, azt feltételezem, hogy tököt is daráltak a húsmentes (talán szójagranulátummal készült) fasírtba". Nemcsak az alapanyag maradt rejtély ennél az ételnél, hanem a fűszerezés is: kevés ízzel rendelkezett, "de a kapormártás feldobta, bár kicsit lisztes volt. Az étel nem okozott kirobbanó ízélményt, és bár kielégítő volt, nem mondható olcsónak. A magasabb árat (675 Ft) valószínűleg annak köszönheti, hogy bio".

Számmisztika a kajában

Csalódottságot okozott egy másik tesztelőnknek a 'roston sült tofuszeletek, barna rizs, fehérmártás' névre hallgató bioétel. K. kicsit meglepődött, amikor kinyitotta a dobozt, "ugyanis az erős túlzással roston sült jelzővel illetett tofuszeleteket belepakolták a fehérmártásba. Ez egyrészt számomra nem volt túl gusztusos megoldás, másrészt első körben a mikróban csak a köret melegedett meg, a tofuszeleteket ki kell halászni a hadd ne mondjam, mire emlékezető szószból és egy külön tálkán ismét fel kellett melegíteni." Ráadásul egy kupac sót rá kellett szórni az ételre, némi íz kicsikarása érdekében.

A biolecsó búzaszelettel és barna rizzsel két tesztelő garatján is végigcsúszott, eltérő eredményekkel. E. ízletesnek találta a lecsót, "pont megfelelő mennyiségben volt benne paprika és só, de nagyon kicsi adag volt. Úgy tűnik, hogy a három a bűvös szám, mert a tökfasírthoz hasonlóan ismét 3 darab búzaszeletet kaptam, és a zöldség sem volt sok". Érthető, ha az ár-adag arányt nem tartja megfelelőnek, mert pár órával az ebéd után ismét éhes volt. Másik tesztelőnk ugyanezt az ételt jellegtelennek ítélte: "a lecsó alapvetően egy kellemes étel, a búzahús meg egészséges, csak ízetlen. A kettő együtt fogyasztható volt, de ez minden".

Színes köretek és gumírozott húsok

Összességében a halak, a szárnyasok és a marhák váltották ki a legtöbb ellenérzést a kritikus tesztelőkből, és az egyik köret nagy, közös viszolygásra késztette őket. Egyikük már azon is kiakadt, hogy a 'roston sült hal párolt zöldkörettel' egyáltalán nem is roston sült: "a köret zöld volt, a hal viszont a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető roston sültnek, sőt, még csak sültnek sem. Ehelyett jól megpárolták és az egyik oldalát bőven megszórták a boltokban csak 'roston sült hal fűszersó' névre hallgató termékkel, amivel biztos a sütést próbálták helyettesíteni."

Másik tesztelőnk az ízek hiányán és az olajba itatott húson borult ki. Annak ellenére, hogy kezdjük megszokni azt az általános ételszállító policy-t, hogy az ételeket kényesebb ízlésű fogyasztók miatt nem sózzák illetve fűszerezik meg eléggé, K-nak "kicsit rosszul esett, hogy a majoránnás rántott csirkemellnek sem volt semmi íze és csak egy nagy adag sóval sikerült ehetővé tenni. Meg is ijedtem, amikor villám érintésére a panírból tetemes mennyiségű olaj távozott, ráadásul a hús is kicsit rágós volt".

Burgonyapüré háztáji porból

Ennél még sokkal rettenetesebb a 'mandulás panírban sütött pulykaszeletek, krumplipüré' ínycsiklandóan hangzó étel tesztbeszámolója. M. döbbent arcot vágott, amikor ráharapott a gumiállagú és vékony hússzeletekre, ráadásul a "panírban elvétve akadt pár mandulareszelék." Az össz-szerkesztőségi felháborodás tárgya a krumplipüré volt, ami "felháborítóan rossz, zacskós, porból készült massza, ráadásul a rendkívül rossz állag mellé még valami elviselhetetlen mellékíz is társult. Nem vagyok finnyás, de ez a krumplipüré minősíthetetlenül rossz volt."

Klikk!

B. a műízű krumplipüré állagának és elnevezésének összefüggését filozófiailag közelítette meg: "megtévesztő az Egészségkonyha elnevezés: bevallom, nincsenek mélyreható élelmiszeripari ismereteim, de a házi burgonyapüré után mégis úgy gondolom, hogy a porból készült krumplipüré valamivel egészségtelenebb, mint a valódi, nem porosított burgonyából származó. Ráadásul nem értem, hogy milyen alapon nevezik házinak a porburgonyát. Az egyetlen kézenfekvő magyarázat, hogy egy vidéki háztájiban őrölték porrá."

A zöldségek adhatnak reményt

Bár abban megegyeztek a tesztelők, hogy az Egészségkonyha a megtévesztő elnevezések nagymestere, azért a zöldségek kárpótoltak néhány csalódásért. A sopszkasaláta például örömet okozott azzal, hogy "a kétféle hagyma, a fejessaláta és a paradicsomdarabok mellett akadt benne pár olívabogyó és a fetasajtot sem spórolták ki belőle." A 'szürkemarha steak roston sült zöldségkörettel' első fele botrányos volt ugyan, mert a "marha a húslevesből visszamaradt cipőtalpra emlékeztetett és a steakhez az égvilágon semmi köze nem volt." A zöldségek viszont - bár rost helyett csak serpenyőt láttak - M. szerint finomak voltak, még ha teljesen ez sem tudta feledtetni a cipőtalp-hús élményét.

Párolt köretként jobban bizonyítottak a zöldségek, mint sütve vagy főve. B. megpróbálkozott a magyar konyha egyik legkevésbé rizikós kajájával, a rakott krumplival, amit korrektnek talált, csak túl kicsinek. A fejtett bableves kapcsán meg egyáltalán nem érzett semmi különöset, "ezért inkább végig a bab magas fehérjetartalmából következő jótékony hatására koncentráltam, ha már a gazdag ízvilágra nem lehetett."

Menzás főzeléknek oké

C. gombát kóstolt tésztával, de az nem hagyott benne igazán mély nyomot. "Az étlapon virtuóznak tűnő, 'gombafejek vadasmártásban tésztával' elnevezésű fogás leginkább olyan volt, mint a színe: barna." Viszont jófajta menzakajának bármikor elmenne, és ha "valaki nem vágyik nagy izgalmakra munkaebéd közben, mert fél, hogy az étel kizökkenti a napi rutinból, nyugodtan rendeljen innen." Sz. a tökfőzelékről vélekedett hasonlóan, ami "mindenben pontosan olyan volt, mint egy szokványos menzai tökfőzelék, csak a kövér konyhásnő hiányzott mellőle. Talán az egyetlen különlegesség az volt, hogy a 100%-ig klasszikus menzafasírt izű fasírtból is három volt" - de ezen a biohármas után már nem akadunk fenn.

Kicsi adagok, fantáziátlan ízek

A krumplipüré által a tesztelőkre mért csapást az ízek hiánya és az adagok mérete egészítette ki. Más ételszállítókkal összehasonlítva itt lényegesen kisebbek az adagok, és például azzal sem vesződnek, hogy a szószos kajákat külön csomagolják a szószoktól. A frissességre és a fantáziadús elkészítésre egy utolsó ellenpélda a 'parajos, angolszalonnás pulykatekercs', az említett fake burgonyapürével. B. tesztelte, szerinte "a hús kemény volt, enyhe utóízzel megspékelve, a parajtöltelék pedig olyan, mint amit a legolcsóbb pékárukba töltenek: már jó messze járt eredeti önmagától, a mezőn lengedező spenóttól."

Egyszóval, a neve ellenére nem várhatunk igazán egészséges, remek ételeket az Egészségkonyhától, bár a korán megéhezőknek pozitívum lehet, hogy minden nap már délelőtt 11-kor megérkezett a rendelés. Meg kell említenünk még az egyetlen tesztelt desszertet, a császármorzsát, ami finom volt, de nem tudtuk értelmezni a bogyós gyümölcsökkel lilára színezett almadarabkákat a tetején - bár lehet, hogy a házi baracklekvár örökre elrontott minket. Esetleg még a számmisztika hívőinek nyújthat örömöt a feltétek visszatérő hármasa, de a porkrumpli és gumihús gyűlölői kerüljék az Egészségkonyhát.