New York, London és Milánó után hagyományosan Párizsban zárulnak a 2009-es tavaszi-nyári kollekciókat felvonultató prêt-à-porter (kész viselet) divathetek. A New York-i felfokozott választási hangulatot, a londoni szakmai szkanderezést és a milánói celebblokádot követően a párizsi divathét egyik meghatározó alapélménye a pompa, a luxus és a csillogás mellett a szorongás. A felszín alatt ugyan, de egyre határozottabban érzékelhető az ingatag gazdasági helyzet feletti aggodalom és ez ugyanúgy tükröződik a tervezők kreációiban, mint a piac reakciójában.
Pompa és csillogás a süllyedő hajón
A tőzsdék zuhanása és a piacok hanyatlása kapcsán a New York Times divatújságírói azt boncolgatják, hogy különösen az ilyen nehéz időkben hajlamosak vagyunk homokba dugni a fejünket. Amíg tehát a világ gazdasága szép lassan összeroskad, addig inkább csodáljuk, amint a gyönyörű modellek a kifutón parádéznak. A valóságtól teljesen elrugaszkodott, szürreális ruhakreációkat elnézve valóban olyan érzése támadhat az embernek, mintha a tervezők a ruhákon keresztül a ridegnek látott valóság fölé kerekednének.
Martin Margiela provokatív kollekciója így például különösen öncélúnak tűnik. A híres tervezőről az a hír járja, hogy ezúttal végleg visszavonul a tervezéstől és egy ideje már utódját keresi. A színfalak mögött zajló tárgyalásokról azonban csak homályos találgatások vannak. Margiela a divatszakma egyik rejtélyes figurája. Ahogy a Gárdonyi Gézától ihletett New York Times emlegeti őt: Láthatatlan Ember, aki szinte soha nem ad interjúkat, fotók is alig készülnek róla. Gyakorlatilag az önimádattól ittas Lagerfeld tökéletes, kifordított mása.
Szürrealitás luxus kivitelben
Ne maradjunk Martin Margiela nélkül
A bemutatót elnézve egy valami biztos: Margiela játszik, a közönséggel, a szakmával, a divattal. Amikor az egész világ gyomorgörccsel figyeli a tőzsdehíreket, ő homlokráncolás helyett inkább alaposan felkavarja az állóvizet. A futurista űrhajós szerkókat felvonultató modellek fejére fekete-, fehér- és testszínű harisnyát Margiela húzott, az arcnélküli modellek így high-class betörőkként billegették végig magukat a kifutón. Ha éppen nem harisnya, akkor hatalmas pompomok díszelegnek a gazellaléptű nők fején – nehéz lenne eldönteni, tipegő mikrofonra vagy egy csinos gombóc fagylaltra hasonlítanak jobban. Margiela a parókákat sem veti meg és, hogy még véletlenül se vegyük őt komolyan, a fordítva felhúzott parókák rendre összezavarják a nézőt és egy pillanatra elbizonytalanodunk: velünk szemben vonulnak ezek a hajak, vagy magabiztosan tolatnak?
Amíg Sonia Rykiel divatházának 40. évfordulóját ünnepelte, a 2008-as év a Maison Martin Margiela számára is emlékezetes. Fennállásuknak 20. évfordulóján a vasárnapi bemutatót stílusosan ezüst konfettizápor, rézfúvósok és egy hatalmas, négy lábon járó textiltorta zárta. Hogy ki lesz Margiela utódja, azt még nem tudni. Akárhogy is, ez a kollekció lenyűgöző hattyúdal.
A Comme des Garçons mögött álló Rei Kawakubo, aki legutóbb például a H&M-nek is tervezett, hűen önmagához ezúttal is rendkívül merész kreációkkal rukkolt elő. A kizárólag feketébe öltöztetett modellek néha ki sem látszottak a fél méteres Marie Antoinette hajköltemények alól. A fekete ruhák egy része 120 literes szemeteszsákokra hasonlítanak, mások meg szétszabdalt és kiterített focilabdákra.
Afrikai törzsi motívumok és pántok minden mennyiségben
Bármennyire izgalmas azonban Margiela és Kawakubo szürreális textil-kavalkádja, a másik oldalon mégis ott van a jogos igény: ezekben a „zord” időkben talán mégis inkább fogyasztható divatra van szükség. Így például a Diornak tervező John Galliano színes kollekciójának kifejezetten ruha-jellege van. A szexi és nőies ruhákban többször is visszaköszönnek az afrikai törzsi motívumok a csiricsáré gyöngyös ruhákon és az ékszereken. Legmeghökkentőbbek azonban a gladiátorcipők pántjaival felturbózott patacipők voltak, azoknak is a sarokrészük: a tömzsi afrikai szobrocskák, mint termékenységi szimbólumok, némán roskadoztak a modellek alatt.