talanította el a tesztelőket, a legtöbb étel ízletesnek és laktatónak bizonyult. Hét emberből egy volt elégedetlen.
A sorozatos ételfutár-csalódások után kicsit félve vágtunk bele egy vegetáriánus ételeket szállító cég tesztelésébe, már csak amiatt is, mert szerkesztőségünkben egy ember van csak, aki nem eszik húst. Viszont a többség számára a Vegafutár bebizonyította, amit a szórólapjukon is ígérnek: mármint, hogy ők meg tudják mutatni, hogyan lehet vegetáriánus módon is változatosan étkezni. Ezt mondjuk főleg az indiai menüjükkel érték el, mert az "otthon ízei" menü hagyott jópár kivetnivalót. Viszont dicséretes, hogy létezik tejtermékmentes menüjük is, aki pedig kevesebbet (590 Ft) akar költeni, leves nélküli menüt is rendelhet.
Egyik tesztelőnk szerint "levesben változó a Vegafutár színvonala, de összességében laktató és finom volt a heti menü: végre nem íztelen műkajákat kaptunk a pénzünkért. Ár-érték arányban pedig magasan veri a mezőnyt: a 790 forintos menü, ami levesből, főételből és desszertből állt, nekem egész délutánra, sőt egész napra elegendő volt". Többen is így jártak: volt, aki a szerdai frankfurti leves után már csak a desszertnek szánt tejberizst bírta ebédre legyűrni, a menühöz járó tarhonyás zöldségpörköltet viszont csak vacsorára ette meg. Volt olyan tesztelőnk is, aki a citromos rizst és a wokban párolt zöldségeket ette csak meg délben, majd este a dél-indiai zöldségtálat gyűrte le egy saját zsömlével kiegészítve, ami után viszont egy picit tüzet okádott.
Gusztustalan, de finom
Vállaltan hús- és gyorskajaevő munkatársunk is pozitív jellemzést adott a Vegafutárról: "az eddig kóstolt ételfutárokhoz képest meglepően gazdag ízvilag volt jellemző" rá. Másik - szintén húsevő - tesztelőnk viszont azt állapította meg több ételről is, hogy "amilyen gusztustalanul nézett ki, olyan finom volt: ízletes és elegendő". Így például a kelkáposztafőzelék sült virslivel és stírai metélttel bevált, bár erős negatívum, hogy "a virsli ocsmánnyá ázott benne, és az egész leves volt inkább". A tarhonyás zöldbabpörköltről hasonlót állapított meg: "ocsmányul néz ki és híg, de baromi finom, ráadásul bőven elég az adag".
Kicsit spórolnak a belevalóval
Általános kifogás volt viszont, hogy az összetevők egy része hiányzott az ételből, vagy kevesebb volt a betétből. A gazdag gulyásleves két tesztelőnk szűrőjén is fennakadt, mert a "zöldséges, paprikás löttyben egy-két kocka répa és zöldség" volt csak fellelhető, a beígért sült házisajt viszont kimaradt belőle. Szerkesztőségünk egyik tagja ezzel már a hét elején fel is adta a kísérletezgetést.
A frankfurti leves is hasonló kritikát kapott: lelkes vega tesztelőnk például aztért húzta be ezt a levest, mert mióta nem eszik húst, ilyen levest sem látott a virsli miatt. Reménykedett a szójavirsli pazarságában, de a levesében mindössze két művirsli-karika figyelt. Másik tesztelőnk is ugyanígy járt, mégis meg tudja bocsátani ezt a hiányosságot, mert "annyira finom, fűszeres volt a leves".
Szokatlan állag, bizarr próbákozások
Annak ellenére, hogy még a rendelésektől megcsömörlött kolléganőnk is azt nyilatkozta, hogy az "eddigi legpozitívabb élményeim a vegafutáros kajákhoz fűződnek", a fura vagy szokatlan dolgok nem kerülték el a figyelmünket. Aki nem szokott a szójás étkezéshez, meglepődhetett a szójapörkölt állagán: "nem vegaként a szójáról azt kell megállapítanom, hogy pont fordítva működik, mint a hús. A hús a levét kieresztve ízesíti meg a körülötte lévő dolgokat (leves, pörköltszaft), míg a szója szivacs módjára beszívja a körülötte lévő dolgok ízeit (leves, pörköltszaft)". A tesztelő szerint a szója kissé íztelen marad, és "érződik, hogy szivaccsal van dolga az embernek, ennek ellenére a szójapörkölt simán versenyre kelhetne egy hagyományos ételfutár gyenge pörköltjével".
A tejtermékmentes fitt menüben érkezett fantáziatál (amihez zöldségleves és köles is járt) viszont egy halálra ítélt próbálkozás volt. Pépesre főzött és összeturmixolt, bébiétel jellegű, teljesen íztelen mixet képzeljünk el, amit viszont valamiféle aszpikkal besűrítenek. De az India ízei sorozatból az aviyal subji (vagy szabdzsi) egészen remek volt, kolléganőnket egy sűrű, zöldséges ragura emlékeztette. A desszert viszont kifogott rajtunk, "a halava nevű indiai édesség összetevőit nem sikerült megfejteni. Olyan, mintha a tejbegrízből kipárolnánk a tejet, és kakaóval sűrítenénk, de jó ötlet".