Mivel a múltkori vegetáriánus ételtesztünk a legtöbbünket kielégítette, nem akartunk megállni egynél. Csakhogy a VegaFood már a honlapjával szinte áthághatatlan akadályokat gördített elénk, és mire ezeken átküzdöttük magunkat, korgott a gyomrunk. Az étkezés után éhesek maradtunk, az ízlelőbimbóink sem zsiborogtak, ráadásul egy csomó pénzt elköltöttünk. Kijózanodott hangvételű beszámolónk következik.

A Vegafutár hatalmas és finom, ellenben csúnya ételei után elhatároztuk, hogy teszteljük, van-e még ajánlható vegetáriánus ételfutár a városban. A szolgáltatások közül a - szinte kivétel nékül -foodra vagy -futárra végződő cégnevek sorába remekül illeszkedő - VegaFoodot pécéztük ki. Néhány tesztalanyunk azonban már a honlap böngészésénél bojkottot hirdetett, olyannyira nem felhasználóbarát az oldal: végig kell lapozgatni az ötféle kínálatot ahhoz, hogy az egész heti választékot láthassuk, tehát nem tudunk egy görgetéssel végigmenni a menüsoron.

Puritán, ám drága saláták

A furcsa kinézettől és elnevezésektől rutinos tesztelőink már nem riadnak vissza, nem is ez okozta a csalódást a saláták tesztelésénél. Ketten is berendeltük a - városban talán egyedülálló - csoda lúgosító menü egyik ételét, a tahinis répasalátát. Az első falatnál kialakult egy enyhe önutálat, mivel a saláta sima reszelt répát tartalmazott apró almadarabkákkal, a tahinis (azaz szezámmagkrémes) öntetnek azonban enyhe aromáját sem éreztük, cserébe viszont 890 forintot fizettünk. Na jó, ezért az árért két kisebb csapátit (vagyis kenyérkét) is kaptunk.

Nézegessen VegaFoodot!

Másik tesztelőnk hasonlóan kiábrándult a lencsesalátából, mert "amellett, hogy nagyon kevés volt, inkább egy lencsefőzelék és saláta közötti meghatározhatatlan állagú átmenetre emlékeztetett, láthatóan kevés alapanyagból".

Aszketikus menük

Már az étlap nézegetésekor felmerült a kérdés, hogy vajon jól értjük-e a "gazdaságos menü" összetételét. Ez minden esetben egy levesből és egy adag rizsből áll, amely a magyar kulináris kultúrában nem olyan megszokott. Eklektikusságra valóban nem panaszkodhatunk ennek a menünek az esetében, melynek az ára 320-380 Ft között mozog. Viszont a VegaFood a karcsúsító menü összeállításában sem eresztette el túlságosan a fantáziáját, itt is főtt rizzsel párosították a nem túl nagy és ízletes salátákat.

Tesztelőnk a sokmagvas lilakáposzta-saláta natúr rizzsel kombinációját próbálta, amelyet 950 Ft-ért adtak, viszont elég kevésnek bizonyult. "Az volt az érzésem, mintha kifelejtették volna belőle a főételt, amihez jár a rizs és a sali, de az árba azért keményen beleszámolták azt is."

Gombócokban és szamószában jók

Az egyhetes koplalást azért megszakította egy-egy kellemesebb választás is, ilyen volt például a tormás-joghurtos spenótgombóc. "A tormás-joghurtos mártás érdekes, kellően fűszeres íze kárpótolt a kevésbé kellemes látványért" - véleményezte az ételt tesztelőnk, aki szerint a gombóc állaga és íze is finom volt. Ezután és a céklás falafel kóstolása után tehát azt szűrte le, hogy a VegaFood legalább a gombócokban otthon van.

A héten ketten kétféle szamószát, azaz indiai töltött kenyérkét kóstoltunk. Egyikünk a sós, zöldséggel töltött változattal volt elégedett, másikunk pedig a mákkal gazdagon megtömött szamószával lakott jól uzsonnára - hatszáz forintért a két darab édes csemegét mondjuk inkább középkategóriásnak, mint olcsónak mondhatnánk. A gombócon és szamószán kívül még egy tétel okozott kellemes meglepetést, az "állandó csemegék"-kínálatból kiválasztott búzahúsos szendvics. A mérete felér egy XL-es szendviccsel, viszont ebben nem konzerves-majonézes tonhal van, hanem friss zöldség és búzahús, 650 Ft-ért jóllakunk vele.

Benne a hús illúziója

Húskiváltó menü, ha nem bírja nélküle

Pozitívumként említhetjük, hogy ha valaki a magyar konyhával olyan radikálisan szembeszáll, hogy lakto-vegetáriánus életmódot folytat - azaz nem eszik semmilyen húst és tojást sem - akkor innen bátran rendelhet. A VegaFood ugyanis nem használ húst, halat, tojást és gombát valamint hagymaféléket sem. Kínálnak vegán menüt is, ha valaki a tejtermékektől is ódzkodik.

Viszont olyan menüjük is van, amely a hús aromáját és ízét igyekszik felidézni a megrögzött húsfogyasztók vagy kezdő vegetáriánusok örömére. Ezek közül a paprikás krumplit próbáltuk, amely viszont annyira savanyú volt, hogy összeugrott tőle a belünk. Talán a belefőzött paradicsomnak volt köszönhető ez a savasság, amely jópár pontot levont az értékéből, pedig még csicserikolbász-darabkákat is találtunk benne a félelmünkkel ellentétben, hogy majd úgy kell őket nagyítóval keresni az ételben.