Az "Ekkor veszítettem el a szüzességem" ugyan nincs benne, de az elkötelezett kismama akár a tizennyolcadik szülinapjáig követheti gyermeke cseperedését. Igazi karácsonyi ajándék grafomán terheseknek.

Kismamák ezrei örvendezhetnek most, mert Gombos Edina rávilágított, mi is hiányzott az életükből: egy Babanapló. A celeb októberben adott életet első gyermekének, azóta is minden minden médiamegjelenésekor meghatódik, ha szóba kerül a kislánya. Fiam születése előtt két ilyen naplót kaptam és elmondhatom mi vezérelte az extévékettes exműsorvezetőnőt, mármint a pénzkeresés után rögtön. A puritánság.

Napló az étkezésről, kakilásról, fejlődésről

Ezek a könyvek ugyanis általában mindig nagyon giccsesek, kis állatkák vannak beléjük rajzolva és csak úgy csöpögnek a közhelyektől. Eredetileg azt hivatottak szolgálni, hogy az unatkozó terhes nő belefirkálja mit érzett a kilenc hónap alatt és aztán, amikor megszületetett a kis pocaklakó, felírja a legfontosabb eseményeket - például hogy hány kilóval született, meg mikor mosolyodott el először -, és mindezeket szép fotókkal illusztrálja. Nem is lenne velük semmi baj - hiszen még a legérzéketlenebbek is meghatódnak a gyerek születésekor - csak ne csöpögne mindegyik. Meg is őrültem, amikor az egyikben azt olvastam, hogy "ilyennek élte meg anyukám a szülést". Hát ember legyen a talpán, aki ezt szalonképesen meg tudja fogalmazni, bár azért akadt már, akinek sikerült.

Napló a szüzesség elvesztéséről - ahogy anyukám látta

Szerencsére Gombos Edina nem akart semmi giccseset kiadni a kezéből, hát ez mondjuk sikerült neki: az általa szerkesztett Babanapló nem csöpög a kék-rózsaszín babaszínektől, nincsenek benne boldog, mosolygós állatkák és nem kérik meg a keresztapát, hogy kommentelje az első hangos böfit. Helyette viszont a lelkes anyuka tizennyolc éven át követheti csemetéje cseperedését, szóval akár az is belefér, mikor jött először haza mata részegen az osztálybuliból a kis drága. A legjobb az egészben, hogy mivel normális esetben az újszülöttek nem tudnak még írni, a mamájuk a nevükben, egyes szám első személyben írhatja fel, hogy mi hogyan is történt. Ez különösen bájos lehet majd mondjuk a "(valószínűleg) elvesztettem a szüzességem" típusú bejegyzéseknél.

Homogén karikák és a fejlődés

Visszatérve a színekhez, Gombos a - hát, izé, mondjuk úgy, hogy - barnát választotta, nyilván mert az olyan homogén. A monokróm színekhez kiválasztott egymásba rajzolt körök a játékosságot szimbolizálják, de ezeknek más funkciójuk is van azok számára, akik képesek fényképeket ollóval szabályosan körbevágni. Néhol okoz némi képzavart, hogy a szerző/szerkesztő most tényleg azt várja-e el, hogy az anyuka beragassza a csemete első fogát a könyvbe, de szerencsére ilyenkor mindig ott figyel a lap alján a figyelmeztetés a gyengébbek kedvéért hogy "fotó".

A 97 oldalas(!) napló furcsa próbálkozás a pluszbevétel generálásának, és az sem teljesen teljesen tiszta, hogy Gombos ebben a helyzetben kapja-e a GyÁS-t vagy nem. De mivel korábban panaszkodott, hogy fognak megélni, érthető, hogy keresnie kellett valamilyen megoldást. Igazából ez még mindig jobb, mintha szakérteni próbált volna táplálkozási vagy nevelési témában, ahogy általában a legtöbb celeb azonnal óriási expert lesz attól, hogy megszült egy gyereket.

Azoknak a várandós nőknek még ajánlani is tudjuk, akik nincsenek a végletekig meghatódva saját pocakjuktól, grafománok, van kézügyességük, ráadásul szeretnék, ha kisfiuk még negyven évesen is otthon lakna, bár akkor be kell ruházniuk egy felnőtt naplóra is. Gombosnak akkoriban már a nyugdíj mellé kell majd kiegészítő bevételt termelnie, úgyhogy számíthatunk rá, hogy szerkeszt majd nekik egyet. Kezdésnek addig is itt van ez 2990 forintért az Ulpiustól.