Két fiatal előadó, Zentai Márk és Palcsó Tamás is a napokban jelentette meg új lemezét (Palcsó Tamás - Visz az út, Mark – Nem elég). Mindketten hasonló mezőnyben indulnak: fiatal szólóénekesek, akiket csak és kizárólag az érzelmek érdekelnek. Röviden úgy lehetne összefoglalni, hogy Palcsó Tamás az erőtlen, és őszinte, míg Mark az erős, és műanyag vonalat képviseli.
Palcsó lágyan rugdossa az őszi leveleket
Palcsó Tamás lemezének első száma, az Álmok tavaszán igazi aláfestő zene egy őszi, lehullott faleveleket rugdosó kliphez annak ellenére, hogy a dalban tavaszról van szó. Ez a motívum, hogy zenétől és szövegtől teljesen függetlenül valami nyomasztó borongósság, enyhe depresszió van a dalokban, az egész lemezt végigkíséri. Egyébként, ha léteznek még klasszikus kiskamaszok este kilencig tartó házibulival, akkor valószínűleg a 67-es út helyett erre lassúznak.
A második szám egyértelműen az Állj meg kislány című műremek Csonka András-féle verziójára hasonlít. A zene mellett a tematika is hasonló: türelmet kérni a lánytól, hogy meghallgassa az érveinket arról, hogy eddig miért bénáztunk ennyit.
A harmadik számnál jön elő először Palcsó Tamás igazi különlegessége. Palcsónak már a Megasztár második részében sem volt nagyon érdekes hangja. Tud szép tisztán énekelni, viszonylag magas tartományokban is, de a hangja nem túl erős. Viszont ez jól áll neki. Ebben a számban stúdiólemeztől szokatlanul olyan részek vannak, amiket Palcsó nem tud kiénekelni, és elcsuklik, elfúl a hangja. Meglepő, de ettől valahogy emberi lesz, amit kapunk.
Minél inkább deprimáló, annál inkább táncolható
A számok egyhangúsága hosszútávon megöli a lemezt, de legalábbis iszonyú csömört okoz. Ennyit egész egyszerűen nem lenne szabad énekelni a szerelemről. Mondjuk legalább ugyanazt a szerepet ismételgeti, és nem csapong, mint ahogy azt majd Marknál látni fogjuk. A már említett elfúló hang a Visz az út című darabban is visszaköszön. Palcsó Tamás hozza a nyolcvanas évek popzenéjére jellemző paradoxont, miszerint minél inkább deprimáló dologról szól egy szám, annál inkább táncolható. Ez az egész nyolcvanas évekre jellemző dekadencia jól áll Palcsónak, érthetetlen, hogy miért nem a Boy George vagy a Eurythmics iránnyal próbálkozik.
A lemez második felében olyan igényes és kevésbé igényes magyar popzenei formációkat idéz meg Palcsó Tamás, mint a korai Back to Blacket, Csonka Andrást vagy a latin romantopop hazai császárait, a Fiestát. Például a Többre vágyom tipikusan ilyen szám, csak ezt valami mélyen elkötelezett szerelemről szóló tematika nyomasztja. A Dúdold tovább viszont egészen simán ráférne egy magyar Café Del Mar válogatásra, ha lenne ilyen, hozza a menedzserléthez szükséges csendes tengerpartok hangulatát néhány enyhén tört ütemmel. Mondjuk kicsit furcsa tengerparthoz hasonlítani egy olyan számot, amiről már megint az ősz az első gondolatom, de Palcsó Tamás lemezét hallgatva ezt félre kell tenni, mert szinte minden számról az ősz az első gondolat.
Valami Csányi Sándoros romantikával
Az álom tematika még egyszer visszatér a lemezre az Álmok közt című darabbal, ami annyira filmzeneszerű, hogy egészen könnyű elképzelni, hogy ez szól valami Ónódi Eszteres, Csányi Sándoros romantikus vígjátékban. A lemezen rajta van még a Gianni Morandi klasszikusa az In Ginocchio Da Te is, amit Palcsó Tamás már a Csináljuk a fesztiváltban is elénekelt. Annyira más a hangja Palcsónak ennél a számnál, mint a korábbiaknál, hogy ha rosszindulatúak lennénk azt írnánk: nem ő énekel. Nem vagyunk azok, a feldolgozás viszont semmi különös, elénekli a számot és kész.
Mark a hősszerelmes, Mark a macsó
Mark Nem elég című lemeze Palcsó Tamásénál sokkal kiszámítottabb, sokkal profibb, valószínűleg sokkal több pénz is van benne. A lemezt Mark nemzetközi karrierjének építéséhez is fel kívánják használni, ezért néhány dal angolul van rajta, ráadásul a zenék minden popzenét hallgatónak ismerősek lehetnek.
Az első számnál (Nem elég) az első gondolatom az volt, hogy miért énekel Mark orrhangon, amikor eddig ez nem volt a szokása, valamint azt is feljegyeztem, hogy szerencsére nem tűnik annak az érzelmektől csöpögő borzalomnak, mint, amit eddig Markról gondoltam. Viszonylag hamar rájöttem, hogy az érzelemtől csöpögésben tévedtem, jutott erre a lemezre is bőven.
A musicalszínészek lemezeinél probléma volt a túl jó prozódia, de az is túlzás, hogy az első számban egyáltalán nem lehet érteni néhány részt, és még rendes szövegkönyv sincs, hogy megtudjuk Mark pontosan miről énekel. Az biztos, hogy nem a „harap a Holdra cserél” a szöveg, pedig tízszer meghallgatva is azt hallottam. Érdekes módon ennek a lemeznek a második száma is régi magyar klasszikusra emlékeztet. Palcsónál ez az Állj meg kislány volt, Mark esetében a Száguldás, Porsche, Szerelem refrénje köszön vissza. Mark hajlítgat, meg a sorok végén yeah-t énekel, de valahogy nem áll jól neki.
Mark napjai nem őrlődéssel telnek
A szerelmi téma sokszor visszatér a lemezen, Mark néhol hősszerelmes, néhol macsó, néha maradna is meg nem is, szóval rendesen körbejárja a témát. Palcsó Tamásnál annyira egysíkúak a szerelmi témák, hogy valahogy hiteles lesz tőle a dolog, elhiszi az ember, hogy Palcsó Tamás napjai őrlődéssel telnek, Mark csapongásai viszont inkább azt a hatást keltik, hogy a készítők igyekeztek a romantikus zenékre vágyók minél nagyobb százalékának tetszeni.
Az egész lemezt a nagyon pontos kiszámítottság jellemzi, amitől kicsit számítónak tűnik. Palcsóval szemben ez túlságosan kimunkált zene, nagyon kitalált, túl frappáns szövegekkel, nagyon kitalált zenével, nagyon kitalált előadóval. A pontos kitaláltság azt eredményezi, hogy a számokat hallgatva rendszeresen korábbi slágerek jutnak az ember eszébe. Egyébként egész jó játék Mark lemezét hallgatva megpróbálni kitalálni, hogy melyik számokból rakták össze az adott tételt.
Vigyen a szél, sálálá
A Dalomba bújsz egyértelműen a U2 Where the streets have no name-jére hasonlít azzal a plusszal, hogy a U2-klasszikusra valami nagyon sűrű, rózsaszínű, epres ízű masszát csorgattak. A számban a Coldplay-hatás is egyértelmű, nehéz megmondani, hogy pontosan melyik szám, de a Coldplay biztos.
A lemez egyik legsikeresebb darabja lehet majd a Vigyen a szél, a sálálálálá refrénnel, ami a Spice Girls Wannabe-je óta talán a legegyszerűbb refrén, amit hallottam. A legjobb fiú- és lányzenekari hagyományokat folytatja, kár, hogy a Spice Girls óta eltelt már több mint tíz év. A szám How We Party címmel angolul is meghallgatható a lemezen. Angolul még inkább egyértelmű lesz az N’Sync életérzés, ez a szám bő tíz évvel ezelőtt is simán szólhatott volna a rádiókban.
Az öt darab angolul előadott szám még jobban erősíti azt az érzést, hogy Mark lemezét korábban hallotta már mindenki, aki popzenét hallgatott Craig Davidtől kezdve, Michael Jacksonon és a U2-n át egészen a Hansonig.
Nem bírtunk több romantikát hallgatni
Azért leírjuk: a Song for you, ami a Száguldás, Porsche, Szerelemre emlékeztető Ez így lesz jó angol verziója akár Hanson is lehetne. A Bittersweet akár valami kései Michael Jacksonnak is beférne, a How we partyt meg már említettük, hogy Spice Girls.
Romantika-vonalon a Bittersweetnél törtem meg, egész egyszerűen képtelen voltam több számot meghallgatni mindenféle szerelemmel kapcsolatos dologról. A slágerré válásnak semmi köze ahhoz, hogy egy szám miről szól, ezért érthetetlen, hogy miért nem próbálkozik egyik előadó sem mással, mint, hogy a 14 éves lányokhoz akar szólni.