Eltűntek a munkavállalók! Az ország épkézláb vendéglátóipari dolgozói már mind Ausztriában vannak! – harsogják a szalagcímek, az cikkekben pedig étteremtulajdonosok nyilatkoznak arról, milyen elkeserítő a helyzet, mennyire nincs ember. 

Szó se róla, balatoni túránkon szinte mindenhol munkaerőfelvételt hirdető tábla függött, legyen szó olcsó halsütödéről vagy nagyon fancy helyről.

Persze a munkavállalói oldal nem szívesen beszélt még név nélkül sem arról, mennyit tud keresni, a munkaadók pedig azzal érveltek, hogy a dolgozók isznak, lopnak, lusták, és szó nélkül lelépnek. 

Az északi parton állítólag jobb a helyzet, bár ezt nem erősítette meg az a révfülöpi üzletvezető, aki már annyira elkeseredett, hogy inkább ő dolgozik minden nap, és már hirdetni sem hirdet.

„Figyeljen ide, én március óta keresek embert ide. Bejelentem a dolgozókat, adok útiköltségtérítést, 900 forintot óránként, és nincs ember. A munkaügyi központból talán egy vagy két ember jött, de igazán dolgozni senki nem akar. Volt olyan, aki a körmét féltette nálam, más a bőrét, a harmadik a pasijával vitatkozott folyton munkaidőben, és volt, aki két tételt nem tudott összeadni" – magyarázta az elkeseredett férfi. Ő inkább bejön minden egyes nap, pedig nem így képzelte el a dolgot, amikor az ország másik végéből ideköltözött. 

A soron kicsit arrébb diáklány pakolja a fagylaltpultot. Ő bátor szellem, bevallása szerint nem tudja, mennyit fog keresni, tavaly ezért a munkáért 500 forintot kapott óránként. Reméli, hogy idén több lesz a pénz, ha 600-at kapna, annak már örülne. Ő még nem dolgozhat 8 óránál többet, váltótársa lesz, ha találnak mellé valakit, mert ez egyáltalán nem biztos. Úgy viszont húzós lesz a tizensok óra meló, heti hét napon át. 

A túloldalon egyszerre három palacsintát sütnek a konyhai dolgozók.

„Tudja, ki maradt itt?" – teszik fel a kérdést. Aki még ahhoz is hülye, hogy lelépjen külföldre. Tavaly volt itt egy kis főiskolás kislány, elment inkább Ausztriába, a meló kevesebb, a fizetés a sokszorosa az itteninek."

  Ők nem hajlandóak megmondani, mennyit kapnak, de nem sokat. Ennek ellenére kitartanak, és nekik szerencséjük van, mert a közelben laknak, nem kell szállást intézni. A munka 8-körül kezdődik, és akár éjfélig is tart, bejelentés nincs, vagy csak részlegesen. „Most még istenes, mert nincs nagy pörgés, de jelenleg mindössze hárman vagyunk, pedig legalább öt ember kéne. Egy csak pultozik, a többiek a keze alá dolgoznak. Nem tudjuk, mi lesz itt, ha rendesen beindul a szezon"

Arra nem hajlandóak válaszolni, miért jönnek el annyiért, amennyiért,

hülyék vagyunk – morogják. 

Tihany teljesen más hely, ott elvileg nem csak két hónap a szezon, hanem sokkal hosszabb, és korábban is kezdődik, a személyzetre vonatkozó kérdés mégis indulatokat vált ki a tulajdonosból, aki a hátsó ajtó melletti ideiglenes dohányzóban szívja a sokadik staubot.

„Itt ember? Itt nincs senki, reménytelen vállalkozás embert szerezni! A fiatalok egyszerűen képtelenek rendesen dolgozni, aki ér valamit, már rég elhúzott. Szakács nincs, azt mondja nekem, figyelj, 1600 eurót kapok kint, van lakás, kaja, és egész évben meló, miért is maradnék itt? És persze erre én azt mondom, igazad van, menjél."

A tihanyi vendéglős állítja, sokakkal ellentétben mindenkit bejelent, kifizet, és a jattot is a személyzetnél hagyja, ami elmondása szerint – és ezt többen megerősítették – egyáltalán nem megszokott. 

„A dolgozók egy része nem lakik messze, helyben élő nem vállal itt munkát. Egy kis hölgy velünk lakik, a többiek összeálltak, és úgy bérelnek valamit" – fejtegette azt, milyen nehézségekkel kell szembesülnie annak, aki a Balatonon akar dolgozni. 

„Állítólag napi 3000 alatt nincs szoba, ha levonom a fizetésből, akkor nem éri meg eljönni ide. Szívás ez az egész, árat emelni nem lehet, mert akkor menekül a vendég, ha meg olcsón adjuk az ételt, akkor nincs miből kitermelni a fizetéseket, rezsit, meg amit még kell" – panaszkodik a láthatóan fáradt tulajdonos.

Tudod, mi van itt? Rablás!

  – állítja egy felszolgáló, aki szerint viszont az étteremtulajdonosok azok, akik miatt nem jön dolgozni a szakképzett személyzet. „Tavaly volt olyan, ahol nem fizettek ki, egy hetet melóztam ingyen. Nem tudok mit tenni, ez egy maffia, maximum máskor kérdezek, mielőtt elvállalom a melót. Jatt? Haha, majd azt hiszed megkapjuk, mi? Dehogy. Van pár hely, ahol x ezer ft bevétel felett visszaosztják, de ez a ritkább, odaadja a főnök a 600-800 forintot óránként, aztán helló. Nem napi 8 óráról beszélek, simán van 14 is, ohne szabadnap. Nyelvtudás persze kell, melózzunk, mint az állatok, napi stand, takarítás, mindent velünk csináltatnának" – vázolta sommásan.

A diákokról viszont egyöntetűen az a vélemény alakult ki, hogy lusták, ha egy mód van rá, nem dolgoznak, keveslik a pénzt, és gyakran inkább lelépnek, mint hogy rendesen megcsinálják a melót. Patthelyzet a javából.