Pegazus: a hely, ahová mostanában leruccanak a haverok, ha a Balaton-felvidéken időznek. Egy hely, amiért mindenki lelkesedik. Egy hely, ahol kovácsoltvast kapun lehet besétálni, ácsolt faasztalok várják a vendéget, és bárhová néz az ember, mintha a pesti haveri kör ülne ott. A Pegazus régi hely, ezer évig üzemelt Szentbékállán szállásként, aztán elsodorta az élet. Valakik újraélesztették a lepukkant épületet. Esküvők és rendezvények színhelye lett, rizs ropog a lábunk alatt, ahogy felsétálunk a pulthoz.
A hely pont olyan, mint Ozora egy lustább reggelen, csak itt nem sátorból másznak ki a torzonborz népek, hanem a közeli szállásokról érkeznek. A pultos srácra ráférne egy kávé, bár dél van,mindenki vagy hullafáradt, vagy nagyon másnapos, vagy mindkettő.
Nem is lelkesednek, hogy vendéget látnak, de ezt simán megértjük. Egy cappuccinót kérünk, limonádét és hamburgert, mert csak ez van, meg nachos.
Kizárásos alapon legyen hamburger, közben egy álmos arc felvágja a hálós narancsot a limonádéhoz. Nem vagyok faksznis, de azért szeretném, ha megmosnák előtte, még rajta a helyi bolt áruszállítójának pora. A kávé sem az igazi, cappuccinót nyomokban sem tartalmaz, tejhab helyett csak tej van benne.
Közben jönnek az arcok, akik narancslét szeretnének – frissen csavarva –, innák a kávét, néhányan még fehér ingben és nyakkendőben vonszolják fáradt testüket az egyetlen asztalhoz, ami van.
A kert sarkában jógáznak a nem másnaposok, kutyák és gyerekek rohangásznak. Idilli kép.
A hamburger (1500 Ft) azonban nem az. Metrós buci, előregyártott salátakeverék, enyhén égett hús. A gyöngyhagyma és a koviubi viszont menő hozzá. Olyan, amilyen, strandos hamburger, semmi extra, köret nincs, se kedvesség, ha már kicsit döcögősen indul a nap. Értem én, mi nem vagyunk a haveri körben, pedig 10 perc alatt két ismerőssel is összefutunk, az áfás számlát utálják – de kis morgás után megírják.
Pedig az irány jó, pont olyan, mintha összeállnék a haverokkal,és vállalkoznánk, de a rutintalanság mellől hiányzik a báj, és a kedves dilettantizmus. A wc még nincs megcsinálva, a lefestett osb lapokkal elválasztott fülkék a romkocsmákat idézik, az árak viszont – 2450 forintot fizettünk – egy jobb helyet, ami csak akkor lesz a Pegazus, ha beleölnek egy rakat pénzt a felújításba, és megtanulják kedvelni a nem haverokat is.
De mint kiderült, itt szinte mindig rendezvények vannak, akkor meg minek?