horoszkóp

Öt dolog, amit nem tudott a hekkről, vagyis a csacsihalról

2015.07.12. 10:32

A Balaton messze legnépszerűbb halétele a sült hekk, ami pont annyira őslakos a tó környékén, mint az azt fogyasztó változó nemzetiségű nyaralók, semennyire. Ezt valószínűleg mindenki tudja, mármint, hogy a hekk tengeri hal, és a Balatonba maximum bedobált ételmaradék formájában kerül, de azért érdemes ennél többet is tudni erről a szerencsétlen fajról.

Európai hekk Namíbiából és Argentínából

Amit a Balatonnál kapunk, azt úgy hívják, hogy európai hekk, hogy azon belül északi vagy déli hekket kapunk-e egyhetes olajban kisütve a büfésoron, az sosem derül ki. Alapvetően annyi a különbség a két faj között, hogy az egyik Európa északi vizein fordul elő, míg a másik értelemszerűen a déli részeken, a Földközi-tengerben, az Atlanti-óceán keleti részén, egészen Mauritániáig.

Mivel ez az egyszerűen fogyasztható, kifejezetten kényesvendég-barát hal nagyon népszerű egész Európában, ezért mára szinte nem is találni belőle az európai vizekben. Az európai hekket Dél-Amerikában (Argentína, Chile, Peru) és Afrikában (Namíbia, Dél-Afrika) halásszák, ott készítik elő (vágják le a fejét és belezik ki), majd szállítják Európába.

A hekk csacsihal

Amikor a hekk megkezdte magyarországi világhódító útját a 70-es években, mint az elérhető árú egzotikus, tengeri hal, akkor még sok néven nevezték, volt ton- és tőkehal is. A tőkehal nem is akkora mellélövés, a hekkeket legtöbbször a tőkehalakkal együtt szokták halászni, hiszen nagyjából egy helyen élnek. Váncsa István a mára legendássá vált szakácskönyvében arról ír, hogy igazából a hekk eredeti magyar neve a csacsihal volt, de ez nyilván nem hangzik olyan különlegesen, mint a hekk.

Mondjuk a hekk egy kifejezetten nem különleges tengeri hal. Szegény annyira kevéssé különleges, hogy Európa legnagyobb halfogyasztói (Spanyolország, Franciaország, Portugália) nem is igazán törődtek vele, hogy rendes neve legyen. Egy a sok fehér húsú, enyhe ízű, szálkátlan halak közül, aztán ennyi. Franciául például egy rakás neve van, a legelterjedtebb a colin, ami egy csomó hekkszerű halat jelöl egyszerre.

Magyarul valószínűleg úgy lett hekk, hogy az angol neve, a hake módosult a balatoni büfésorokon. Hogy miként lehet az, hogy sokáig a heck volt a legelterjedtebb írásmódja, arra aztán tényleg csak a halsütők fantáziája adhat magyarázatot.

A spanyolok annyi hekket esznek, mint a világ összesen

Abból kiindulva, hogy a nyári szezonban Magyarországot micsoda hekkdömping éri el, az ember azt gondolná, hogy ez a hal olyan, mint a Scooter vagy Bud Spencer, hogy egy megmagyarázhatatlan, szürreális oknál fogva Magyarországon jóval népszerűbb, mint bárhol a világon.

Pedig az a hekkáradat, amit mi érzünk koratavasztól őszig semmi ahhoz képest, ami Spanyolországban megy. Spanyolországban az éves átlagos hekkfogyasztás 6 kg/fő. Ez brutálisan sok, hiszen Magyarországon az egy főre estő teljes éves halfogyasztás mindössze 4,5 kiló, ami ráadásul úgy jön ki, hogy Baja és környéke durván megtolják a statisztikát.

A spanyolok annyi hekket esznek, hogy a világ hekktermelésének 50 %-a náluk köt ki. Rajtuk kívül Olaszországban és Franciaországban igazán népszerű még ez a hal. Ezekben az országokban lehetne akár frissen is enni hekket, ha maradt volna még elég az európai tengerekben. Talán még a Balatonnál is szürreálisabb a helyzet, hogy Franciaországban az Atlanti-óceán partján ülve, egy étteremben hekket rendelve valószínűleg Namíbiából érkező fagyasztott hekket kapunk, és nem a közelben fogott friss állatot.

A hekk nem egy szép állat

Ha lenne verseny abból, hogy a halála után kinek a feje távolodik el leginkább a testétől, akkor azt a versenyt valószínűleg a hekkek nyernék. A Dél-Amerikában, Dél-Afrikában kifogott állatokat a kifogásuk után egyből feldolgozzák, ami a fejük levágását és a kibelezést jelenti. Ezután a törzsük megy Európába, akár a Balatonhoz is. Egy Peruból Siófokra érkező hekk több mint 11 ezer kilométerre vándorol el a fejétől.

Azon túl, hogy az előkészítve érkező hekkeket tényleg csak kb. olajba kell dobni, azért is jó, hogy a hekkek fej nélkül érkeznek, mert így a kényes gyomrú hekkfogyasztóknak nem kell szembesülniük azzal, hogy a hekk nem egy szép állat.

Ragadozó hal, némileg a csukára hasonlít, nem véletlen, hogy franciául az egyik köznapi neve a tengeri csuka. Nagy fogai vannak, hosszúkás feje, és általában heringgel vág fát táplálkozik. Egyébként az a hekk, amit általában a balatoni kifőzdékben kap, az egy kifejezetten kis példány.

A Balatonnál kapható hekkek mérete jellemzően 30-50 deka között szokott lenni, a hosszuk pedig általában nem több 30-35 centinél, igaz a fejükön kívül a farkuk végét is lesz szokták vágni a balatoni hekkeknek. Ehhez képest egy hekk, ha nem fogják ki, nem fejezik le, és nem viszik odébb 10 ezer kilométert, simán megnő 15 kilósra és 140 centisre.

Van, ahol címerben emlékeznek meg róla

Magyarországon a hekk csak a 70-es évek óta népszerű, Európa nyugati felén viszont hosszú idő óta az. Franciaországban még címerállatként is szerepelt sokszor. Az Atlanti-óceánnál található Bretagne nagyon büszke a halászati hagyományaira. Az egyik breton kanton, Audierne címerében például két languszta és egy hekk látható már az 1800-as évek vége óta. Sőt, a Lorient futballklub címerében a mai napig látható egy hekk.

A Lorient logója 2002 és 2010 között, ez volt a legcukibb, a mostanin már nem annyira aranyos a hal.
A Lorient logója 2002 és 2010 között, ez volt a legcukibb, a mostanin már nem annyira aranyos a hal.

A bretagne-i Lorient egy elég fontos halásztelepülés és kikötőváros, erről emlékezik meg a város focicsapata a címerében. Az 1926-ban alapított klub címerében először egy márna volt, amit később hekkre cseréltek.

A hekk Bretagne más részein is nagy népszerűségnek örvend, Capbretonban például minden májusban kétnapos hekkünnepet tartanak.