Teszt: Pura Vida - spanyol életérzés fejlődési lehetőséggel

Bocs, ti álltok a túloldalon, valami kisebb autóval? Csak mert most mentek belétek – így kezdődőtt a vacsoránk a Pura Vida Dineban, Tapolcán. Szerencsére az amerikai hittéritők egy másik autót húztak meg, de ezzel meg is volt a település vasárnap esti programja. 

A hittéritők keresztényi szeretettel sajnálkoztak, mi pedig igyekeztünk kitalálni, hogy Angus marhás hamburgert kóstoljunk vagy gravlaxot. 

A hangulatában Spanyolországot tükröző hely egyáltalán nem csak spanyol ételeket kínál, van itt, ugye, hamburger, indíai vagy thai is, a stílus nehezen meghatározható. 

A bistro hangulatot idéző egyszerű papírra kerül az evőeszköz, később pedig a trópusi gyümölcsleves (1190 Ft) , amit vaníiliafagylalttal tálalnak. A fagylalt nélkül jobb lett volna, nem tett hozzá annyit, hogy indokolt legyen a használata. A mangó íz erősen dominál, a píritott mandula jót tesz neki. 

gallery 1

Főételnek egy hamburgert kóstolunk, illetve egy csirkét rizzsel. A hamburger Angus-marhából készül, burgonya jár hozzá, szósz nem. Nagy-nagy feketepont a mirelit burgonyáért, itt és ilyen körülmények közt nem is értjük, mi indokolja ezt. A buci jó, a hús intezívebb volt a megszokottnál, de ez nem tett neki rosszat. A karamelizált hagyma ízét nem lehetett érezni – igaz, saját kérésre kevesebb került bele, mint amennyi járt volna, a sajt pedig semmi extra. Szósz jó sok került a zsömlébe, folyt is rendesen. Összhatásában rendben volt, de nem ájultunk el tőle. 

A főétel csirke volt curryvel, kókusztejjel, kardamommal basmati rizzsel. Nem volt rossz, hozta az ízvilágot, de ez, így kicsit túlárazottra sikerült (3490 Ft). A rizs mérhetetlenül sok volt a húshoz képest, és én biztos nem mondtam volna meg, hogy ez basmati, ha nem az szerepel az étlapon. 

A katalánkrém (890 Ft) alig fér belénk, jól eltalált, szépen tálalt, ár-érték arányban is teljesen korrekt. A borválaszték most áll átalakítás alatt, több lesz a balatoni bor, és lesz elviteles lehetőség is, nem éttermi árakon. 

A tulajdonosok nem vendéglátósok, vagyis nem a szó klasszikus éttermében,  séf nem tanult szakácsiskolában, az üzletvezető nem a Gundelben szocializálódott, és ezt helyenként érezni is, de jól tudják azzal kompenzálni, hogy nagyon jó atmoszférát teremtettek, szívélyesek a vendéggel, és igyekeznek kihozni magukból és a helyből is a maximumot. 

Mi nagyon szorítunk a helynek, hajrá Tapolca!