A hétvégén tartották az éves Levendula Fesztivált, amiről lemaradtunk, de így legalább az érdeklődők tömege nélkül ehettünk, ihattunk látástól vakulásig mindent, ami valaha találkozott levendulával. (Bár ne tette volna!) Első benyomásunk, hogy túlzásba viszik a bizniszt, és már abba is tesznek belőle, amibe nem biztos, hogy kéne. Ott tartunk, hogy a nemcsak különböző méretű, alakú illatosító párnácskákat kaphatunk, hanem
Hogy mit?! Igen. Megéri, hiszen jó szagú, szép, csak a fene tudja, mire jó. Az eladóhölgy kedvesen javasolta, hogy öntsük majd a vasalóba, egészen új élményben lehet részünk. Nem akartam letörni, hogy a ruháim még életükben nem láttak vasalót, azt meg pláne nem mertem bevallani, hogy ásványvízbe sem szeretném önteni. Abban viszont megegyeztünk, hogy klassz dolog ez a levendula. A különbség annyi, hogy én hagynám úgy, ahogy van, fellógatom a szekrényben, iszom teának, szagolgatom, vagy veszek egy lila krémet, kozmetikai bármit, abban nem lehet hiba. Ettől függetlenül megpróbáltuk a lehetetlent, annyiféle levendulát teszteltünk, amennyit csak bírtunk, a sok változat közül találtunk egy-két igazán jót is.
Levendulás jégkása
Lelkesen, és erős indítással kezdtük a tesztet. Végre nem egy lehetetlenül neonszínű kivis jégdara olvad fél perc alatt cukros vízzé a poharunkban, a természetes árnyalat kifejezetten biztató. Az ízébe se tudtunk belekötni. Nekem csak egy kérdésem volna: miért?
Értem én, ez a marketing lényege, kiírják nagy betűkkel, hogy levendula, és mindenki fejvesztve rohan a kasszához, csak éppen fölösleges plusz. Akkor élvezhető bármelyik variáció, ha a levendula íze nem dominál. (Persze lehet, hogy valaki magában is szívesen rágcsálja a szárát, ez esetben elnézést kérek, ez a valaki nyugodtan rakjon levendulát a vacsorájába.) Maradnék a szagolgatásnál, annak ellenére, hogy a jégkása kellemes csalódás volt. A színezékmentes megoldás külön szuper.
Ár: 200 forint / 2 dl
Levendulás szörp
Na, nem a cukros, még hígítandó szörpről van szó, hanem a már szódával bekevert, palackozott verzióról. A polcon elfér a zselé, lekvár és levendulás méz mellett, de sosem fog kiütni egy bodzaszörpöt. Ez van, mindent nem lehet. Azt viszont fontos kiemelni, hogy messze nem a levendulaszörp a tihanyi őrület csúcsa.
Ár: 500 forint / 5 dl
Levendulás sör
Most jön a feketeleves, bár úgy könnyű elemezni, hogy nem nekem jutott a neheze. A fotós kolléga rendelt egy pohárral, amiből maximum egy körömnyi fogyott, és ez mindent elmond.
Pedig nem indul rossz helyzetből. A gyümölcsös sört rengetegen szeretik, főleg nyáron állnak jól a citrusfélék az alkoholnak, de szegény levendulát csak erőszakkal sikerült összepárosítani a sörrel. A kolléga három különböző fázisra bontotta a maradandó élményt:
A jó hír viszont, hogy remek levendula-illatút lehet tőle csuklani, csak úgy hullanak a molylepkék.
Ár: 480 forint / 3 dl
Levendulás almapálinka
Úgy látszik, ami a sörnek nem megy, a töménynek sikerül. Szintén drága fotósunk ivott, és legnagyobb meglepetésére nem édes szirupot kapott, hanem egy almapálinkát némi levendulás beütéssel. Meghúztak egy határt, nem lépték át. Attól még, hogy levendula címszó alatt adják el, nem kockáztatták meg, hogy ez is uralkodjon. A tesztünk után az a tapasztalatunk, hogy ez az egyetlen járható irány.
Ár: 7500 forint / üveg
Levendulás pralinék
Kétféle pralinét találtunk a témában, és itt derült ki, hogy a csokinak áll legjobban a levendula. Kicsit olyan ez, mint a csilis étcsoki. Alapvetően a keserű kakaóbab dominál, de ott csíp valami a háttérben, amiről nehéz megmondani, hogy miért szeretjük, de örülünk neki. Minél csokisabb a csoki, annál elviselhetőbb a levendula, sőt, izgalmasabb.
Akkor jön a baj, ha a praliné marcipános, vagy bármilyen más íz kerül a képbe. Ismét jön a szappanhatás, pont erre a sorsa jutott a csokis változat barátja.
Ár: 250 forint / darab
Lila sütik: krémes és mogyorótorta
Anélkül, hogy ugyanazt ismetelgetném, muszáj ennél a szekciónál is a szappanízt felhozni, nincs más lehetőség. A háromrétegű krémes egyetlen hibája, hogy van benne levendula, csak azt a felső lila szintet hagyták volna ki. Szegény mogyoró sem kötött szoros barátságot a növénnyel – a zselatinnal bezzeg igen. Feleslegesen passzírozzák be a levendulás pluszt, anélkül is fel lehetne dobni a krémest. Persze az üzlet nem így működik, a szezon rövid, a nyomás nagy, a levendula sok. A mellettünk ülő család gondolkodás nélkül lecsapott az extrákra, bár a véleményüket nem vártuk meg, szinte biztos, hogy egy emberként tapsoltak, amiért valaki kitalálta, hogy legyen ez a süti lila. Az óriási piacra van kereslet bőven.
Ár: 850 forint / darab
Levendulás zselé
Nem lekvár, inkább áttetsző, kocsonyaszerű trutyi. A színe szép, az illata kellemes, ráadásul különleges. Csak az a nyomi levendula... – mondhatnám azonnal, de nem mondom. Esküszöm, hogy ez nekem bejött. Azt se tudnám meghatározni, hogy mi érződött ki belőle leginkább, azt viszont igen, hogy mi nem: a levendula, illetve alig. Így kell ezt csinálni. Az egyetlen megválaszolatlan kérdés, hogy mivel enném a zselét. Az eladó húsokhoz javasolta. Ízlése válogatja, de én nem kenném rá a csirkére (lehet, hogy pont ezért kínálják a környéken kacsával), ahhoz fanyar. Édeshez sem illik igazán, bár elképzelhető, hogy egy pohárkrém tetején még elférne. Ha mégsem, marad az utolsó opció: lehet magában kanalazni. A feladat rám marad, mivel fő levendula-szkeptikus létemre én voltam az egyetlen, aki értékelte a zselét, fotósunk csak ennyit reagált:
Oké, ez is egy vélemény, majd csak megeszem egyedül.
Ár: 1400 forint / üveg