Zsaklinnal úgy határoztunk, hogy kihasználjuk a maradék jó időt, és reggelire betolunk egy-egy méretes lángost a természet lágy ölén, természetesen a Balaton partján. Szerencsére neki nem kell vigyáznia az alakjára, genetikailag alkalmas arra, hogy sokat egyen, mégse hízzon. Szerencsés alkat na, nem is szeretnék több szót fecsérelni rá.
Szóval azzal riogat bennünket a legtöbb időjárás-jelentő alkalmazás és portál, jelesül az Időkép is, hogy ma délutánig örülhetünk a melegnek, aztán jön az eső, hideg, szóval a tél. Legalábbis a hét végéig. Azért továbbra is bizakodóak vagyunk.
Ami viszont nem esik jól, hogy Zsaklin képtelen odafigyelni a táplálkozási etikettre, amely a következőt eredményezte:
Mit lehet erre mondani? Köszi? Háromszor kellett arrébb költöznünk, de a hangyák egyre csak jöttek zaklatni minket, szóval most a végkimerültség határán állva feladjuk a küzdelmet, kidobjuk a lángosos szalvétát és továbbállunk.