Hol és mit esznek a tehetősek? Megmutatjuk!

Ha egy helyet csak úgy lehet megközelíteni, hogy az ember átesik egy szlovák rendszámos, illetve egy rendszám nélküli Bentley-n, aztán majdnem lerúgja egy Porsche elejét, akkor rögtön elbizonytalanodik, hogy tényleg ide akart-e jönni a céges Suzukival, vagy inkább a szomszédos kockásterítősbe.

Az Aranypart viszonylag friss szállodája a Mala Garden, amelynek van egy étterme is, a Mandara Café&Lounge. Ezt kerestük fel egy szeles szombaton, hogy megnézzük, hol esznek az aranyifjak a Balatonon. Érdemes tudni róla, hogy a Magyar konyha tesztjén a negyedik helyet érte el, a déli parti éttermek mezőnyében. 

Bár a terasz a tóparton van,  -nagyon helyesen - tilos fürdőruhában enni, és bár izgultunk, hogy a mikiegeres top még belefér-e, simán átjutottunk a face controlon. Az egyik oldalon a szállóvendégek privát stégje kapott helyet, a másik oldalon a szabadstrandolók élvezték a nyarat, velünk együtt.

gallery 1

A személyzet nem jött lázba attól, hogy vendég érkezett, de korrekten ellátták a feladatukat. A fehér kesztyű az eleganciát tükrözi, a piképóló és a rövidnadrág viszont nem, együtt disszonáns a látvány. Tekinthetjük ezt szimpla kötözködésnek, de ha azt éreztük volna, hogy egy kicsit is örülnek, hogy pont oda ült be három ember ebédelni, vagy figyelmesek, esetleg megkérdezik, milyen volt az étel, kérünk-e kávét vagy desszertet, biztosan boldogabbak lettünk volna. 

Kis közjáték: szerettünk volna telefont tölteni, ilyenkor vagy powerbankot ajánlanak fel, vagy elkérik a telefont, és beviszik tölteni. Itt megmutatták, hol van a terasz padlójába építve egy dugó, ahol tölthetjük a telefont, reménykedve, hogy senki sem lép rá. Sajnos nem volt áram alatt a kiállás, így nem sikerült.

Fogyasszunk!

Mangós limonádét rendeltünk, ezt ajánlották . Az étlap nem hosszú, ami nem is baj, ugyanakkor betétlapon közlik, hogy mi érkezett Párizsból, a Rungis piacról - mert manapság minden magára valamit is adó séf onnan rendel. Egy halat, egy polipot és egy húsos ételt választottunk. 

gallery

A Mandara picatta sült szűzpecsenyével valójában mascarponés-citromos-fehérboros mártást, bébispenót-salátát, spagettit takar. Teljesen jó volt, szerettük.  

A Párizsból érkezett, bőrén sült tőkehalfilét túlsütötték, ettől szárazzá vált. Ezt nem kompenzálta a fokhagymás burgonyapüré sem, amely nagyon jó volt, de nem krémes, vagy lágy.

A legtöbb baj talán a ropogós bébitintahallal akadt, amely Marinara szósszal és olíván sült pirítóssal érkezett. Ezen a szinten magától értetődőnek kellene lennie, hogy a paradicsomszósz  nem bolti, és a kenyérnek is jobb lett volna, ha kevesebb olaj kerül alá.  A citrom a szószban van, így nehéz nem malac módjára kicsavarni – már ha a szakács végiggondolja, miért is kerül a tányérra a citrom. A bazsalikommal is ez a baj, dekornak sok, ízesítőnek pedig használhatatlan. (Tény, hogy nem is feltétlenül illik az ételhez.)

Evés után hiába kértük a számlát, sajnos ezt tíz perc után újra jeleznünk kellett, mert a rejtélyes ajtón eltűnő pincéreket sosem láttuk kétszer egymás után.