Az előrejelzések nem hazudtak, megjött a lehűlés. De arról nem volt szó, hogy sógorostól, esővel és szélviharral érkezik! Arra készültem, hogy kicsit hűvös, az a klasszikus pulóveres idő lesz, erre majdnem beütött a kőkemény ősz. Az volt az eredeti koncepció, hogy megmutatom Zamárdi másik oldalát, hogy ez a település akkor is él, amikor épp nincs prémiumfesztivál.
Nos, ha ilyen rettenet gyér idő tombol, akkor teljesen mindegy, hogy hol van az ember. Nem lehet csinálni semmit, csak a nyaralóban UNO-zni. Hiába a híres Szamárkő, meg a kilátó, vagy a posta melletti
ilyen időben nem lehet kültéri programokat szervezni. A komor hangulatnak csak a helyi Világháborúk Múzeumának meglátogatásával lehetett volna még jobban befűteni.
A Balaton szíve is csak magában álldogált, pedig
a Balaton szíve tér hamar közkedveltté vált: fényképezik, sőt, egymást fényképezik a szíven át az idejárók, nézik a szíven át is a naplementét, és esküvő is volt már itt.
Ehhez képest...
Nem kellett tolakodnom, hogy elkészíthessem ezt a remek képet. Egy kis eső és máris nem lesz a szelfizés balatoni szívcsakrája az ominózus hely. Mindenki a lángosozóba menekült.