Elmentünk a végtelenül híres fonyódi piacra. Azt írta az útikalauz, hogy aki itt jár, annak feltétlenül meg kell néznie, mert "üde színfolt a helyieknek és az átutazóknak egyaránt."

Ez a déli part legnagyobb piaca, és tény, a három hektáron elterülő zsibvásár egy útvesztővel is felveszi a versenyt. Ez itt a bejárat és konkrétan minden irányba csak árusokat lehet találni.

Megvannak a klasszikus bogrács dílerek,

akik mellett megférnek az őstermelők is.

Na meg persze a mozgó pékek.

Annyira nagy ez a piac, hogy utánfutóval kell szállítani a gyerekeket.

SŐT! 

Van itt még poni reiten is, azaz

PÓNI LOVAGLÁS!!!

Kell ennél több?

Persze, hogy kell.

Itt egy ember, aki a nyakába akasztott kígyót bárkire szívesen ráadja egy fotó erejéig. Na nem ingyen ám.

Ha már az állatoknál tartunk, akkor essék szó a cuki kutyákról, mert abból sincs hiány.

Aki mások padlásán porosodott kincseire pályázna, annak szintén ez lehet a mennyország.

Van itt minden, mint a búcsúban.

Lejárja az ember a lábát, mire az összes árust megtalálja, így az éhhalál elkerülése végett enni is kell.  

Élettapasztalat 325.: mindig az a büfés a legjobb, ahol a legtöbben állnak sorba. Mert ott tényleg tudhatnak valamit. Vagy nagyon olcsók. Vagy már máshol teljesen lerabolták a készletet. 

 

Ha Fonyódon jár, és van pár órája, amit szívesen elütne egy kis búcsús felhangú piacozással, akkor ezt ki ne hagyja!