A balatoni bicikliút tervezése feszegette a rémálom határait. Egészen az utolsó nap délután hat óriág mondhatni fingunk sem volt arról, hol alszunk majd, és pontosan milyen utat járunk be ez alatt a pár nap alatt. A tervezéskor úgy kalkuláltunk, hogy hajóval és komppal mindenképp megyünk majd, így számításba kellett vennünk, hogy naponta két olyan hajó megy az északi és déli part között, amin biciklit lehet szállítani - ezekért pedig értelemszerűen fizetni kell pluszban. Mindenesetre az út legnagyobb kihívása a korán kelés lesz, az már tuti.

Hajó csak naponta kétszer megy, amin bringát lehet szállítani

Az előzetes egyeztetések alapján azt tudtuk csak, hogy a reggel 9 óra 6 perckor induló gyorssal indulunk a Déliből kedden reggel, és egészen háromnegyed 9-ig az sem volt világos, meddig vesszük meg a jegyeket. Végül úgy döntöttem diktatórikusan, hogy Földváron leszállunk (9.300 Ft a jegy három főre, bringákkal), és onnan tekerünk Szemesre, ahol végül lett szállásunk. (Azt ugyan még nem tudtuk, lesz-e Szemesen szállás, de már a fonyódi hippifesztiválra szereztünk belépőket.)
Brad és Thelma befutásával végül felszálltunk a vonatra, az utolsó pillanatban még szereztünk kávét, aztán elindult a vonat, amin hely csak a bicikliknek volt - mi ülhettünk a marhavagonszerű bringás kocsi iszonyat kényelmetlen székein.

A vonat nem késett, a kalauzok kedvesek

Itt gyorsan készült pár beállított kép, mintha dolgoznánk ugye, majd két kép közt lehúztuk Thelma vajdasági keserűlikőrjét, aztán hála Thelmának - aki annyira belopta magát a kaller szívébe, hogy telefonszámot cseréltek - a szolgálati kocsiban nyúltunk ki. (Ha Thelma így folytatja, eladjuk dubajozni!) A kalauzok segítettek leszállni, mert Thelma kicsit rosszul lett (Tiltakozom! Csak a meleg!  - Thelma), meg is írtuk gzp kérdésére, hogy minden oké, Brad berúgott, épp egy restiben ülünk valahol, Thelma pedig mindent telehányt. (Én eközben átvettem a türkiz bikinifelsőmet - nemoszi szerint ezek azok, amik hombár melleket csinálnak - az igencsak tiszta, ám szűk földvári női vécében a pályaudvaron.) A vonat egyébként nem késett egy percet sem. Brad Angelinája paprikás szendvicsétől kicsit kijózanodott ugyan, de most, hogy már a bringaúton vagyunk, folytatjuk tovább a szimpatikus kocsmákban.

Balatonszemesen itt szálltunk meg

Szemesen a Szindbád Hotelben szálltunk meg, az Árnyas fasornál kicsit beerdőztünk, mert letértünk a bicikliútról, de végül megtaláltuk a vonathoz közeli csendes, wellness hotelt. Egy hangunk sem lehet a szállásra, Brad ráadásul lakosztályt kapott erkéllyel, kilátással a hotel parkjában lévő medencére.

A Balatonon vagyunk, ennyi

Most épp Szárszón egy unalmában gobleinező hölgy nyári konyhájából kialakított kocsmájában vagyunk, és egy körül mi vagyunk az első vendégek ma, pedig reggel 10 óta nyitva van. Innen hamarosan továbbállunk a pár kilométerre lévő Szemesre, majd strandolunk kicsit, talán vízibiciklizünk is, eszünk valahol, este pedig igyekszünk nem herbálekivel hazatekerni a hippifesztiválról Fonyódról Szemesre.

Gondoltam befejezem a posztot, balra néztem, amikor épp elsétált egy 5 éves körüli gyerek csupaszon az apjával, úszógumival a kezében. Brad annyit tett hozzá, van hová fejlődnünk. Balatonon vagyunk, ennyi.

Az út nem jött volna létre, ha nincs a Gösser, thx.