Suhanunk, mint a veszett fene - Bringatúra vol. 3.

2011.07.19. 19:45

Aki aggódott volna, hogy megszúrt minket a nap, vagy elütött egy kamion, azzal örömmel tudatjuk, hogy dehogyis, suhanunk mint a veszett fene, a szárszói büfé érintésével megérkeztünk Balatonszemesre. A balatoni bringautak imádnivalóak a budapestiekhez képest, itt legfeljebb kátyúk vannak (jó, ebből akadnak méretesek), de sehol a segg- és kerékgyilkos viacolor, ami az útból itt-ott kiállva veszélyeztetné épségünket, már csak az agyvérzés okán is.

photo

Az, hogy tempósan, kényelmesen, nyugodtan haladhatunk, jórészt annak is köszönhető, hogy mindenki kerékpárja pöpecül érzi magát. Bradé gyakorlatilag a testéből nő ki, a délceg fotográfus némileg handicapes kentaurként közlekedik, amióta csak színét látni. A Thelma-bicikli (amelyen egyébként a "thema" és az "author" szavak olvashatók, kell-e ennél több?) kölcsönzői példány, úgy adták át, hogy majdnem megkértem a kezét. Louise bringájának felkészülését pedig a hajtás utáni videón tekinthetik meg.

Amiben még nincs konszenzus, az az, hogy a tűző napsütésben hogyan védjük fejünket a naptól, mert az mostanában elég szúrékony. Louise egy fehér, olykor megnedvestett kendővel óvja szürkeállományát, Bradnek remek bringássapija van, ám én, Thelma a csuromvizes hajra esküszöm, az nemcsak hűt, de közlekedés közben libeg, így meg is szárad, nincs vele baj. Egyelőre bírjuk, és ha a prognózisok helyesek, már nem sokáig kell küzdenünk a sugarakkal.

Az út nem jött volna létre, ha nincs a Gösser, köszönjük!

A Velvetet már a Facebookon is megtalálja, klikkeljen ide, lájkoljon minket!