Valószínűleg sosem utáltak még minket ennyire az olvasók, mint amikor a Velvet Bringáskommandója összegezte tapasztalatait a Balaton körbebiciklizését illetően. Gondoltuk, elmókázunk egy kicsit ezzel a Mission impossible-utánérzéssel (tudják, a filmek, amikben Tom Cruise sokat szív, igyekszik mindenre felkészülni, aztán valahogy csak megoldja a dolgokat), de utólag kiderült: hiba volt.

Egyik olvasónk azt írta, "ilyen formában ez elrettentő hatást kelt a Balatonkerülést tervező kerékpárosoknak. Valóban jó dolog tájékoztatni őket hasznos tanácsokkal a közismert túráról, viszont a cikkben gyakorlatilag nem találkoztam egyetlen olyan mondattal sem, amely arra biztatná az olvasót, hogy vágjon bele!" Igaz, hiszen a cikkünkben azt próbáltuk összeszedni az olvasóknak, hogy mi az, amire gondolni kell, ha komolyan bringatúrára indulnának.

Olvasónk ifogásolta a szálláskeresési aggályainkat is. "Egyébként a válság közepén a zimmer-frei helyekről, és az apartmanokból sem fognak visszautasítani." Nekünk sajnos nem volt ekkora szerencsénk. "Az időjárást illetően számos előrejelző oldal létezik, tájékozódni kell, és csak akkor indulni, ha jókat ígérnek!" Nos, nem mindenki tud bármikor lelépni a melóhelyről. De a kedvenc megjegyzésem mégsem ez volt, hanem a következő: "Éjszaka aludni kell, nappal meg tekerni, akkor van világos. Túlzás amit a déli partról írnak, annyira azért nem rossz az az út. "

Távolítsa el!

"Az írás minden betűje szembemegy az objektivitással, a túraszeretettel, és általában az igazsággal is" – vélte egy másik olvasó. Hogy miért? "Mi is körbetekertük barátnőmmel, és nem volt semmi gond."

Ez a levélszerző is olyan szerencsés, mint a másik – nem találkozott csúnya útfelületekkel. "Az ordas farkasként leselkedő kátyúkat és árkokat egy klasszikus módszer alapján lehet elkerülni: a szemekkel figyelni kell, és nem kell beléjük hajtani. Ez nem is nehéz, mert az árkok mindig az út szélén vannak, kátyúk pedig igen kevés helyen tarkítják az távot, de akkor sem jelentenek gondot, mert a látószervek segítségével lehet érzékelni őket, és reagálni rájuk. Nem számottevő ez a tényező." Reméljük, legközelebb megmutatja a titkos utakat, például Fonyódligeten.

"Az írás ráadásul a túrázástól is elveheti az egyszeri olvasó kedvét. No, nem az enyémet, jómagam sok ezer kilométer sikeres túrázáson vagyok túl, az én kedvemet nem tudja elvenni" – reméljük, ez nem így történt, hanem a mi szívásunktól elrettenve önök is túrázásba fognak, csak sokkal felkészültebben! És bár már sokat idéztünk tőle, de a végszót még kénytelenek vagyunk átemelni. "Fentebb vázolt érveim figyelembevételével kérem, hogy az írást távolítsa el vagy igyekezzen átmázolni valósághűbbre (ez nagy munka lehet!), mert az ilyen mértékű riadalomkeltés felesleges. És nem csak a megrögzött kerékpáros vénámból beszélek; sokan betérnek a Velvetre olvasni, nem muszáj alaptalanul feszültséget kelteni egy ilyen frekventált portálon. "

Tábla- és úthiány

Harmadik olvasónk nem vette ennyire sértésnek az irományt, bár leszögezte, hogy nem különösebben edzettként két nap alatt körbegurulta a Balatont – mi tettünk kitérőket, és kínzás lett volna reggel fél hétkor felkelni, de ő jobban bírta a strapát.

Szemünkre vetette azonban, hogy nem ejtettünk szót a táblák helyenkénti hiányáról. "Megérne egy misét összeadni, hogy mennyi plusz kilométert jelent dombra fel, mire rádöbben az ember, hogy ez az út nem az..." – ehhez sajnos nem tapasztaltunk eleget, amennyiben önök igen, feltétlenül írják meg nekünk!

Felvetette azt is, "2005 környékén egy államtitkár hatalmas arccal nyilatkozta az ESTE című műsornak, hogy a Balatont körbeéri a kerékpárút. A riporter elég hamar feladta az érdeklődést. A valóság az, hogy azóta se éri körbe. No comment!!!" – megintcsak arra kérjük önöket, hogy jelezzék, hol fájó a kerékpárutak hiánya. Végül hozzátette, érdemes lenne változtatni a Zánka és Szepezd határában lévő veszélyes közlekedési helyzeten: "a kerékpárút egy erős lejtő végén kifut a főútra Zánka és Szepezd határán."

Facebookon is kaptunk hideget-meleget, ezek az álláspontok nem különösebben tértek el a levélírók nézeteitől, úgyhogy együtt válaszolunk rájuk.

Szóval igen, körbe lehet tekerni egy nap alatt a Balatont, de mi értelme? Nem az a lényeg, hogy a túrázó élvezze, hogy a tó körül jár? A sportolókról nincs értelme beszélnünk, az más műfaj.

A kerékpárutak sokfelé szarok, ez egyetlen véleménytől sem fog megváltozni, bármilyen jó is lenne. Az út pedig éjszaka is út, nemcsak az autónak, a bringának is.

Van, aki szerencsés, és hamar talál szállást. Más nem. Ilyen ez a világ.

Minden nehézség, morgás, és viszontagság ellenére a Balatonon bringázni jó, úgyhogy okuljanak a minket ért negatívumokból, és vágjanak bele, a nyár hamarosan véget ér!