A hétvégén Keszthelyen jártunk, és a gyönyörűen felújított szigetfürdő környékén, a Városi Strand vizében különös objektumokat figyeltünk meg. Aki először jár erre, biztosan hangosan rácsodálkozik a látványra: az egymástól cirka öt méterre heverő betongúlákra, amiket szedett-vedett, pirosra festett korlátokkal kerítettek körbe.
Az egyértelműen betonból készült tárgyakról tilos a vízbe ugrálni – figyelmeztet a tábla a kerítésen. Be is indult a fejünkbe épített találgatógép, mi a fészkes fene lehet ez? A verziók közül megfordult a fejünkben, hogy a Toblerone svájci csoki reklámjáról lehet szó, az egyik lekopott gúla kifejezetten emlékeztet a Matterhorn hegycsúcsra is.
Sehol sem láttunk azonban más erre utaló jelet, így azon gondolkoztunk, a heves világháborús harcok miatt nem lehet-e, hogy ezek védték a keszthelyi haditengerészeti kikötőt a szövetséges cirkálók és rombolók támadásaitól (mint a svájci határ Toblerone-vonala). Nem mellékesen az is előfordulhat, így 2012 táján, hogy mindegyik gúla egy-egy űrhajó csúcsa-csücske, amivel majd kimenekítik a földieket a világvége idején.
Persze nem kizárható, hogy valamelyik brit kortárs művész alkotásáról beszélünk, aminek valami olyan hangzatos címe van, hogy "A szubsztancia körülhatárolhatósága mindig egy átjárható álca". A valóság persze mindig prózaibb: ha a tippelős szavazás után a kép alatt lévő üres helyet kijelöli, elolvashatja Csendes Antal, a keszthelyi Városi Strand vezetőjének magyarázatát!
"Ezeket jégtörőnek hívják" - mondta Csendes a Velvetnek. Elmondása szerint azért kellett ezeket telepíteni, mert "régebbi korokban többször összeroppantotta a jég a szigetfürdő épületét". Így a szocializmus ronda vívmányaként, valamikor az 1950-es években építették fel a gúlákat. A körbekerítés a fürdőzők távoltartására szolgál, mint megtudtuk, ezért nem is volt még baleset itt.