A Velvet Kommandó négy bográcsnyi paprikás krumplival tesztelte egy jobb sorsa érdemes augusztusi szombat estén, hogy milyen minőségűek négy hipermarket saját márkás alapélelmiszerei. Bevásároltunk a Tescóban, a Sparban, a Lidlben és az Aldiban, majd egyetlen este egymás után zsinórban megfőztük a négy adag ételt. Kétségtelen, hogy az eredményt befolyásolták külső körülmények is, mindenesetre egyértelműen a Spar alapanyagaiból tudtunk a legehetőbbet főzni a nyár legmazochistább balatoni kertipartiján. Ízélmények, fotók, videó: így bográcsozik az, aki tényleg keveset akar költeni.
1. Tesco
Természetesen mind a négy adag ételnél ugyanazt a receptet követtük, ugyanazokat a hozzávalókat (szalonna, kolbász, hagyma, paradicsom, zöldpaprika és persze burgi) ugyanolyan sorrendben főztük meg ugyanabban a bográcsban. Az elsőnek elkészített Tesco gazdaságos paprikás krumpli tehát minden bizonnyal nem miattunk, hanem a szalonna minősége miatt lett még a többihez képest is borzasztóan rossz. Bár a kolbászt többen is az „ehető” jelzővel illették, a kenyérszalonna tönkretette az egészet, annyira sok zsírt eresztett, hogy zsírban úszott minden, miközben íze nem lett tőle az ételnek.
Bár már kopogott a tesztcsapat szeme, az éhség a jelek szerint mégsem olyan jó szakács, hogy a kizárólag Tesco gazdaságos termékekből összerakott paprikás krumpli élvezetet tudjon okozni. Többen is a hányás szóra asszociáltak, volt, aki csak egy pár karika kolbászt volt hajlandó kieszegetni belőle. A kommandónak van egy olyan tagja, aki szívből gyűlöl minden csípőset, ő sajnálkozva állapította meg, hogy neki még a kolbász sem okoz semmi élvezetet, mert túl erősnek találta. „Iszonyú rossz, nem íztelen, hanem rossz. A mellékíz rettenet, ehetetlen” – összegezte valaki más a tapasztalatokat. Nem vagyunk rá büszkék, de a végén elég sok maradék végezte a komposztálóban.
2. Spar
„Tök vállalható!” „Úristen! Ez jó!” – ilyen felkiáltásokban törtek ki a tesztelők, amikor a második adag elkészült, kizárólag a Spar saját márkás termékeiből. Volt, aki mennyeinek találta, más inkább a napközis kaják ízvilágára asszociált, de abban utólag teljes volt az egyetértés, hogy a Spar kolbásza volt a legfinomabb, igaz, még így is akadt, aki az estéből azt a fő tanulságot szűrte le, hogy sehol nem szabad saját márkás kolbászt venni. Bár az estét a „don’t try this at home” jelige alatt szerveztük, ha valamelyik felelőtlen olvasónknak mégis kedve támad kipróbálni egy 100%-ban saját márkás paprikás krumplit, mi azt ajánljuk, hogy a Sparban vásároljon be hozzá. Terjedelmes szóvirágokat nem inspirált ez a második forduló, egy normális paprikás krumpliról nincs mit írni. Ez meg egy egész normális paprikás krumpli volt.
3. Lidl
Az est csúcspontján így elég hamar túljutottunk, már ami a gasztroélvezeteket illeti, de persze ezt előre nem tudhattuk, és egy kis pihenő után reménykedve kóstoltunk bele a kizárólag Lidl termékekből főzött paprikás krumpliba. A Tescóval szemben itt a szalonna helyett a kolbász tette be a kaput. Ezt jegyzetelte le egy szorgos tesztelő: „annyira keserű volt a kolbász, hogy az egészet elrontotta. De ebben legalább a krumpli jó volt.” A végeredmény kevésbé lett zsíros, mint az első esetben, de még így is jóval zsírosabb lett a Lidl paprikás krumpli, mint amit a többség gyomra elfogadhatónak talál. Persze volt kisebbségi vélemény, az egyik tesztelő leszögezte, hogy őt ez „kevésbé undorítja”. Biztos, ami biztos, azért evett hozzá egy kis chipset is. A kanalat letéve valaki más a következő sorokat jegyzetelte le: „mindent ledominál a rengeteg zsír. Ráadásul van valami nagyon furcsa, keserű utóíze – nem égett oda, ezért valószínűleg a kolbász miatt. Nem szoktam ételt otthagyni, de most muszáj.”
Szünet: saját márkás piák
Mivel ekkor már mindenki három adag paprikás krumplin volt túl, és úgyis kezdett későre járni, az evészet utolsó, negyedik felvonása előtt tartottunk egy kis piaszünetet, hátha azután jobban fog esni még egy adag paprikás krumpli. De a szabály az szabály, aznap este nálunk piálni is csak saját márkásat lehetett. Akik ilyen zord feltételekkel is hősiesen vállalták az alkoholizálást, a következő nyilatkozatokat tették: „a Tesco saját márkás söréből akkor iszom legközelebb, ha 48 óráig esélyem sincs más folyadékhoz jutni. Állott víz keserű mellékízzel, nem csak nem jó, hanem kifejezetten rossz, tényleg, talán 2-3 kortyot tudtam meginni belőle. Sörre csak nyomokban emlékeztetett, de ha pohárban kapom, lehet, hogy rá sem jövök, hogy annak szánták.”
A még merészebbek egy saját márkás vodkából és saját márkás energiaitalból álló, saját márkás narancslével felütött koktélt próbáltak ki. A véleményeken nem egyszerű kiigazodni. „A Spar vodka a Spar energiaitallal ugyanolyan rossz, mint bármilyen rossz minőségű vodka bármilyen rossz minőségű energiaitallal: nagyon. Megdöbbentő, hogy a vodkának annyira markáns hulladékíze van, hogy azt nemhogy energiaitallal, de még nagy mennyiségű narancslével is viszonylag nehéz volt elnyomni. Magában nem mertem megkóstolni. A narancslevekről csak jót tudok mondani, bár nem voltak komoly elvárásaim, azokat gond nélkül teljesítette az a kettő, amit megkóstoltam” – számolt be a kommandó egyik tagja.
„A Spar vodka Spar energiaitallal és Tesco narancslével először kellemesen ihatónak tűnt, második kortyra inkább olvasztott rágóra emlékeztetett, többet nem tudtam belőle legyűrni. Narancslé nélkül viszont tökéletesen megállta volna a helyét egy sokadik vodkáskoktélnak – ha már elég részeg vagyok” – vélte azonban egy másik kommandó-tag. „Egész tűrhető volt. Bár valaki odaadta utána az övét, amit a burjánba lötyböltem inkább” – hangzik az utolsó beszámoló, de ezt nem biztos, hogy értjük, úgyhogy akkor inkább essünk túl az utolsó adag paprikás krumplin.
4. Aldi
Nagyon késő és nagyon sötét volt már, nagyon émelyegtünk, és többen kicsit spiccesek is lettek, így be kell vallani, hogy a negyedik adag paprikás krumpli főzésére már nem fordítottunk akkora gondot, mint korábban. Sőt, amikor azt hittük, hogy végre kész van, akkor vettük észre, hogy még nem is raktuk bele a krumplit. Valami mégis összeállt az Aldi saját márkás termékeiből is, ami az egyik tesztalanytól a „nagyon szegény sváb gyerek vacsorája 1919-ben” fantázianevet érdemelte ki.
Volt, aki romlott csirke szagát vélte felfedezni a bográcsból előgomolygó illatban, így a negyedik adagot meg se kóstolta, de akiket a rosszul értelmezett szakmai alázat rávitt még egy tányérnyi saját márkás paprikás krumplira éjjel egykor, azok ilyeneket jegyzeteltek le róla: „megdöbbentően íztelen. Ideális azoknak, akik nem szeretik a paprikás krumplit” – találgatta a jövőbeni hasznosítás lehetőségeit valaki. „Itt már úgy éreztem, hogy soha többet nem szeretnék paprikás krumplit enni, ezért csak 1-2 kóstolókanállal ettem belőle. Szegény aldis lett a mostohakaja, mert ezt már tényleg senki sem kívánta se megenni, se megcsinálni, ezért egy kicsit olyan is lett. Nyilván jobb lett volna egy kis törődéssel” – látta meg a ki nem használt lehetőségeket egy másik kommandós. De volt, aki kifejezetten lelkes volt az Alditól: „a kolbász nagyon jó volt! Kétszer is ettem belőle, szerintem kb. a felét én fogyasztottam el. Különösen a nyersen maradt krumpli miatt ízlett, mert nekem mindig minden zöldség nyersebben ízlik, mint a többségnek.”
