horoszkóp

Fehérváron át kell Balatont kerülni

2014.07.01. 11:07 Módosítva: 2014.07.01. 11:11

Nagy vállalást tettünk: azután, hogy tavaly a Velvet körbetekerte, idén az Index körbefutotta a Balatont, elhatároztuk, hogy mindezt a köbre emeljük: körbevonatozzuk a tavat. Várhatóan sok lesz a tanulság, reméljük az utasok és a MÁV is követ majd minket. Útra fel!

9:20: Beállunk a fonyódi állomáson a sorba, vennénk jegyet. Ajánlható a Balaton Mix nevű csoda, amivel 24 órán át vonatozhatunk és kompozhatunk (bővebb info itt), de a pénztáros közölte, nem biztos, hogy jó lesz végig körbe, mivel Szabadbattyánnál is át kell majd szállnunk, és az bizony kívül esik a zónahatáron. Szóval ez lutri lesz, reméljük a legjobbakat, irány a 4-es vágány peronja.

9:55: Hat perces késéssel nekilódult Fonyódról a 9:49-es kanizsai gyors (keszthelyi kocsikkal is), úgyhogy egész jók vagyunk. Az első szűk keresztmetszet a keszthelyi átszállás lesz. Az idő szép, a vonaton nincs se dögmeleg, se tömeg, robogunk, egyelőre élvezzük.

10:05: Megjelent az első üvöltő gyerek a vonaton, aki azt akarja elérni, hogy apa hozza a kismotorját (ebből persze annyit érteni, hogy aaanyommooooaaa). Szerencsére távoztak.

10:24: Miután a kalauz agresszorként nekirontott a lábát a székre feltevő egyik srácnak, begördültünk Balatonszentgyörgyre, itt fogják lecsatolni rólunk a Nagykanizsára tartó vagonokat. Közben egy nagypapa figyelmezteti az unokát, hogy ne hajoljon ki az ablakon („volt egyszer, hogy egy ember fejét lecsapta egy oszlop"). Öt perc alatt szét is kapták a szerelvényt, már megyünk is Keszthelynek. A kalauz kétszer ment el mellettünk a jegy kérése nélkül.

10:44: Iszonyatos ütemben haladunk, alig értünk be Keszthelyre, már indultunk is tovább egy apró Bzmot-szerelvénnyel (kis piros motorkocsi meg egy kis piros vagon) Tapolca felé. Eddig emeljük kalapunkat a MÁV előtt. Pláne, hogy a kocsik egyelőre tiszták, és kényelmesek. Végre a kalauz is csekkolt minket.

11:17: Álmunkban sem gondoltunk erre a tempóra, a Bzmot negyed 12 körül már meg is érkezett Tapolcára. 11:40-kor már ment is volna a csatlakozás Balatonfüred és a Déli pályaudvar felé, de mi úgy döntöttünk, megnézzük Tapolcát, hamarosan poszttal jelentkezünk arról, mennyire megérte.

14:15: Némi ebéd és tapolcai kiruccanás után visszatértünk az állomásra, és szomorúan tapasztaltuk, hogy csúnyán megcsúsztunk időben. A Füred felé tartó vonat már elment, így másfél órás veszteglésre kárhoztatott minket kényelmességünk.

15:40: Tűpontos indulással elhagyta a szerelvény Tapolcát, a Kék Hullám fantázianevű vonat robog Füred és Budapest felé. Megkérdeztük a kalauzt a biztonság kedvéért, hogy hol tudunk átszállni a déli vonal vonatára. Székesfehérváron. SZÉKESFEHÉRVÁRON! :((

16:50: A Kék Hullám begurult Balatonfüredre, innentől már csak Almádin és Fehérváron állunk meg, ott szállunk át. Megnyúlt a meló egy kicsit, viszont öröm látni, hogy a strandok újra tele vannak, fecskés fiúk és bikinis lányok nyújtóznak a gyepen Ábrahámhegytől Káptalanfüredig.

18:05: Beérkeztünk Fehérvárra, vettünk a restiben két Kőbit, várunk.

18:18: Időben jött a vonat, a kalauz pedig nem zaklatott minket a jeggyel. A kocsival nem vagyunk elégedettek, az ablakok fele gyárilag nem lehúzható, negyed nem működik, rohadt meleg volt (mi lesz itt hőségriadókor?). Ami ennél is döbbenetesebb, hogy a szekciónkban egy csomóan Hihetetlen! magazint olvasnak.

19:05: Begördültünk Siófokra, enyül a meleg, közeledik a végállomás, Fonyód. Fájón hiányzik ekkor már a Balatonakarattya és Balatonaliga közti vágánykapcsolat. Mi a frászt kerestünk mi Székesfehérváron?!

19:51: Véget ért a bibliai méretű utazásunk, több mint tíz órán át jöttünk (persze ebben benne van a kétórás tapolcai kiruccanás is), és sokat izzadtunk. Hamarosan nagy galériával jelentkezünk, amiben összefoglaljuk a tanulságokat, és adunk egy fontos jótanácsot a MÁV-nak és a turisztikai-fejlesztési szakembereknek. Köszönjük türelmüket, viszlát!