"Dühös nem vagyok" – mondta rezignáltan a Fókusz stábjának Damu Roland, aki 4,5 éves börtönbüntetését tölti nemi erőszakért. Az egy hónapja Tiszalökről Tökölre szállított Damu állítja, egyedül az a baja, hogy azok, akik ártatlanul börtönbe küldték őt, mosolyognak és teszik a dolgukat odakint. Elmondta, azért kérvényezte az áthelyezést Tökölre, hogy közelebb legyen feleségéhez, akivel már a börtönévek alatt házasodott össze. A magaviselete jó volt, dicséreteket is kapott, ez is segíthetett az áthelyezés elbírálásában.
Jelenleg egy ötfős zárkában lakik, a műszaki raktárban dolgozik, felesége néha bejön beszélőre, peregnek a napok. "Elítélt vagyok, normálisan viselkedem" – mondta, hozzátéve, hogy nem kivételeznek vele. Mindent meg akar tenni, hogy mielőbb szabaduljon, illetve bizonyítani akarja, hogy ártatlanul van börtönben. Ha háborogna, nagyképűsködne, csak maga alatt vágná a fát - fűzte hozzá. "Hogy kint hogy gondolkodnak rólam az emberek, azt nem tudom" – mondta Damu, aki már a második karácsonyt tölti a tömlöcben.
Nagy szívfájdalma még, "hogy a kisebbik gyerekem édesanyja a tudtom nélkül megváltoztatta a fiam vezetéknevét" – panaszolta az egykori színész, aki így is alig tudta a gyerekkel tartani a kapcsolatot. Szerinte úgy bántak el vele, "mintha engem szégyellni kéne". Zárszóként elmondta azt is, megfordult a dolgok fontossági sorrendje a számára: "mostmár nem az a vágyam, hogy elutazzak egy tengerentúli szigetre, és delfinekkel ugráljak, és mesztic lányok hozzák a koktélokat", csak annyit akar, hogy a feleségét láthassa.